Az őszi szezon 4. előadását kissé sajátos módon, de annál több személyes tapasztalattal tartotta meg a nagyérdeműnek Tepliczky István, meteor-asztronómus.

A különböző technikai eszközök és a tudomány rengeteget fejlődött az elmúlt évszázadokban, évtizedekben. A csillagászok szempontjából a fejlődés egyik jelentős mérföldköve az első Holdra szállás volt. Az ilyen jellegű progressziónak köszönhetően a közemberek számára is elérhető ma már olyan technika, amivel például nagyon szép, jó felbontású képeket lehet készíteni. Manapság már vannak olyan honlapok, amelyek mindenki számára szabad lehetőséget biztosítanak az észlelések vagy csak egyszerűen az esztétikus képek megosztására. Az előadás bevezetője során láthattunk pár illusztris ábrát a Naprendszer keletkezéséről, az anyag hűlésének a jelentőségéről, majd annak lecsapódásáról és összeállásáról. Számos fotón, illetve könyvek illusztrációin ábrázolják a mindmáig meglévő, bolygók körül keringő törmelékeket. Ahogy az előadásból kiderült, ezek egyfajta törmelék egyensúlyt alkotnak a világűrben. Az 1950-es években rengeteg embernek adott aggodalomra és félelemre okot ez a sok törmelék, ugyanis az űrutazást nagyban megnehezítette.

atomcsill_perseidak_2

A továbbiakban hallhattunk a Magyar Csillagászati Egyesületről (MCSE), illetve annak tevékenységi köréről. Az évek során szorgalmasan igyekeznek fejleszteni előadásaikat. Eleinte egyszerű fóliás, mikrofon nélküli performanszok voltak jellemzőek egy 30 fős előadóteremben, ez mára kinőtte magát egy mikrofonos, folyamatos online közvetítésig. Ez utóbbi jelenségről alább még lehet olvasni. Az előadások történeti hátteréhez még az is hozzátartozik, hogy 2010. szeptember 24-én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) megszervezett Kutatók éjszakáján is képviseltették magukat. Emellett országszerte különböző helyeken (Budapest, Székesfehérvár, Szilváskő, Bácska) tartanak ma már ismeretterjesztő vagy szakmai előadásokat, illetve közös észlelési gyakorlatokat. Egy számomra nagyon modern kommunikációs csatornáról is hallhattunk, amely nem más, mint a magyar nyelvű űrkutatási közvetítés. Ez lényegében a NASA TV élő közvetítése magyar nyelvű szakmai kommentárral, például Skype-on keresztül. Kicsit olyannak hangzik az egész, mint egy Foma-1-es közvetítés, csak adott tudományos területen. Ez a megoldás rengeteg pozitív visszhangot kapott. A magyar fejlesztés pedig hasonló elven, de kicsit másképp mutatja be ezt a kommunikációs csatornát. A Galileo Galilei nevéből eredeztethető Galileo Webcast egy ismeretterjesztő videotorium, ahol élő, magyar nyelvű (magyar előadóval) lefolytatott előadást lehet látni. Áthidalták a fizikai távolságokat és már így is elérhető egy-egy ilyen előadás. Az egyesület által szervezett kirándulások, expedíciók, szimulációk kihatással voltak más szervezetek ars poeticájára is. Ilyen például a HuMuSz-szerdák, amely a Hulladék Munkaszövetség időszakosan megrendezésre kerülő lakossági előadássorozata, amelynek a fő témája a környezetvédelem. Az előadó kiemelte, hogy számára nagy öröm, hogy nem csak a szakmán belül van hatása ennek a kezdeményezésnek. A videotorium előadásokat igyekeznek archiválni is, hogy bármikor elérhető legyen, de néha nehézségekbe ütközik ez. A stream szerver egy folyamatosan bővülő háttér és tárhely. Terítékre került még a Magyarok a Marson Robotikai vetélkedő nevű esemény is, amelyeken időről időre a középiskolástól az Egyetemistáig mindenki részt vehet és részt is vesz. Többek között az 1. Magyar szatellit (MaSat-1) építői is jelen voltak ezen az eseményen.

atomcsill_perseidak_1

Az előadás további részén egy kis személyes nosztalgia és eseménytörténeti áttekintés volt. Az első észlelések során, 1970-ben a résztvevők kifeküdtek a szabad ég alá, jegyzeteltek, de voltak, akik már korán elaludtak. Mivel nem igazán lehetett távcsőhöz jutni, átlagosan 10-12 meteor/perc volt az észlelési gyakoriság. Egy képen lehetett látni a kemény magot is. Dr. Kereszturi Ákos, planetológus kutató is részt vett az ilyen eseményeken. Az észlelések során egy regiszter segítségével jegyezték le a látottakat és a különböző paramétereket, majd ezt egy meteorészlelő térképbe (koordináta rendszer) illesztették. A regiszterben szereplő legfontosabb adatok a fényesség (m, magnitúdó), időtartam (sec), viszonylagos koordináták egységei. Különlegességként lett megemlítve az International Meteor Organization (IMO) hivatalos megalakulási helye és ideje: Balatonföldvár, 1989. Az előadó elmondta, hogy az augusztusi időszakban az egyik legeseménydúsabb észlelés a Perseidák-raj regisztrációja. Távcső híján az akkori „csúcskategóriás” pajtás fényképezőgép volt a segítségükre. Ekkor hallhattuk, hogy az ún. csíkhúzós felvételek pontosan hogyan is készülnek és miért is számítanak tudományosan fontosnak (ha már nem is annyira esztétikusak). Manapság a tényleges csúcstechnológia gyöngyszemei az égboltkövető mechanikák, amelyek működése során az égitestek pontszerűek maradnak. A képek folyamatos készítése után ún. montázsokat alkotnak és ezek a képek már nem csak informatívak, de szépek is. A kor előrehaladtával a gépek mechanikai érzékenysége nő, a felbontásuk egyre nagyobb. Az egyik perseida tagot egy ilyen nagy érzékenységű képen teljesen másképp lehet látni, mint szabad szemmel. Ami a leginkább figyelemre méltó az a zöld távoli csóva, amit maga után húz. A pontosság kedvéért ki kell mérni az adatokat a koordináták alapján. A nyomhagyás a légkörben 100-120 km magasan történik, tudniillik ebben a magasságban a levegő hirtelen nagyon sűrű közeget fog alkotni. A nagy érzékenység egy készüléknél azt jelenti, hogy a 25 frame/sec képességgel készít képeket a gép. Az esetleges analóg jelet pedig át kell digitalizálni. A koordináták kiszámolása ma már így megy. Egy belga diplomamunka eredményeként született egy olyan speciális szoftverrendszer, aminek az interface-e egy több alakos panel, melyben a méréseket a program magától végzi.

Perseid_Vic_radiants

Vannak olyan megfigyelőhelyek, ahol akár több generációnyi kamera is lehet egy helyen. A korábban említett, egész égboltot pásztázó (all sky) kamera nagyon elterjedt eszköz. Megvan a maga előnye és hátránya is. Az egész eget lehet vele pásztázni, de nem olyan érzékeny. Ez lehet előny is egy közeli, fényes meteor esetében. Az egy pixelre eső terület viszont nagyon nagy. Ez hátrány. A speciális kamera akár fényszennyezésben is használható, ami hatalmas előny.

Az előadás második részében szó esett azokról az objektumokról, amelyek ténylegesen földet is érnek, ugyanis amik leesnek, azok osztályozhatók, elemezhetők, eladhatók. Speciális kristályosodási mintázattal rendelkeznek. Meg lettek említve az elmúlt 120 év jellegzetes (és regisztrált) becsapódási eseménye is, mint például az 1908-as Tunguska esemény vagy a 2013-as Cseljabinszki becsapódás. Ez utóbbinak azért nagy az amatőr regisztrációs lasjtroma, mert az orosz biztosítók megkövetelik az eseménykamerát a gépjárműveken, így a lehető legtöbb aspektusból lett felvéve.

xkh376v7-1372241498Tunguska

Az előadás utolsó perceiben pedig szó esett a rádiós meteor megfigyelésről, aminek az alapja, hogy a Föld egyik felén A-tól (adó) s másik felén tartózkodó B-ig (vevő) eljutó jel mennyire lesz zavartalan vagy épp mennyi zaj van benne. Ezeknek a megkülönböztetése nem egyszerű feladat, de a rutin és a különböző szoftverek segítségével már könnyebben megy ezeknek a kiszűrése. Magyarországon is (Tatán) és más európai országokban (pl.: franciaországi Dijon) is vannak URH rádiómeteoros állomások, amelyek a fentebb leírt elven működnek, immáron profi szinten. Ezzel a kommunikációs-észlelő megoldással pedig mindenki választ kapott arra, hogy mit hallgat egy meteor-asztronómus, ha borult az ég?