Minden ELTE-s hallgató ismerheti az érzést: holnap reggel vizsga, de ahelyett, hogy a Maxwell-egyenleteket vagy a sejtosztódás fázisait magolnád, hajnali kettőkor azon kapod magad, hogy a hangyák társadalmi hierachiájáról szóló dokumentumfilmet nézed, vagy épp harmadszor takarítod ki a szobát és rendezed át a polcot. A bűntudat maró, a stressz az egekben, te pedig felteszed a kérdést: „Tényleg ennyire lusta vagyok?”. A jó hír az, hogy a neurobiológia szerint nem vagy lusta. Csak épp egy több millió éves polgárháború zajlik a koponyádban, ahol a józan eszed vesztésre áll egy impulzív hüllővel szemben. A halogatás nem lustaság, hanem egy érzelmi szabályozási zavar. Az agyadban ekkor…
Olvass tovább!