Az ú.n. “vizsgaidőszak” a diák (Homo sapiens studentus) éves ciklusában egy fontos időszak. A fent említett faj egyedei igen különbözőek egyénenként és populációnként is. Tehát morfológiai leírásukat nem részletezném, igen hasonló a Homo sapiens sapienshez.
Olvass tovább!
Daron Nefcy a képernyőre álmodott egy olyan dimenziót, ahol a gonoszokat muffinokkal és szivárványon lovagló unikornisokkal győzhetjük le. Egy olyan világot, amelyben csak a képzelet szab határt.
Olvass tovább!
Bár sose voltam nagy Péterfy Bori rajongó, egy-két ,,alap számát” (Hajolj bele a hajamba, Vámpír) természetesen, mint mindenki más is, ismertem. Mégis november 16-án sikerült kikötnöm az Akvárium NagyHalljában egy koncertjén és őszintén mondom, felejthetetlen élmény volt.
Olvass tovább!
Egyre gyakrabban látjuk a boltok kirakatán és a reklámokban, a mindenféle hupi-színű, sport vagy vitamin feliratú szénsavmentes löttyöket. Na, de mik ezek egyáltalán? Hatnak? És ha igen, megéri az árát?
Olvass tovább!
Kicsi korom óta rajongok a tejtermékekért, így állandó vendége vagyok a budapesti tejivóknak. Egészen addig az amúgy minőségi termékeket forgalmazó Cserpes Tejivó volt a kedvencem, ameddig egy kirándulás alkalmával fel nem fedeztem Kőszeg legklasszabb helyét, a Fő téren található tejivót.
Olvass tovább!
A kulturális enciklopédia szerint a szinesztézia: „hangulati egyezésen alapuló névátvitel”. Ez az a jelenség, mint a viccben is: Red Bull-t öntöttem a kávémba víz helyett, azóta hallom a színeket. A szinesztéziát korábban gyengeelméjűségnek tudták be, hiszen egy furcsa jelenség, amikor egy illető teljesen más területeket kapcsol össze. Ezek a kapcsolatok általában a fejlődés korai szakaszában jönnek létre. Az agy teljesen különböző területei kerülnek összeköttetésbe, majd ezek a fejlődés során legtöbbször eltűnnek. Kivéve, akiknél nem, ez az emberek 4,4%-nál figyelhető meg. (Később is megjelenhet, ezt szerzett szinesztéziának nevezzük, amely agyi területek…
Olvass tovább!
A modern filmes technika világában gyakorlatilag hetente új sorozatokkal találkozhatunk, amik egyre modernebb eszközökkel próbálják lenyűgözni a nézőközönséget, lájkokat, megosztásokat és insta-posztokat vadászva. Persze ebben semmi kivetnivaló sincs, de sokan ennek hatására megfeledkeznek a régebbi korok sorozatairól, amik még egy egész más korban, nem a fogyasztói társadalom nyomása alatt készültek. Ennek okán feljogosítva érzem magam arra, hogy emlékeztessem az olvasókat a régmúlt kedves sorozataira. Ezek közül én a Family guy-t választottam. Ennek különösebb oka nincs, pusztán a személyes szimpátia és az együtt átvészelt vizsgaidőszakok „kellemes” emléke. Mint említettem, a sorozat…
Olvass tovább!
„Az Aga Utca All Stars Magyarország legjobb trash pop zenekara. 2008 óta folytat szelektív zenei hulladékgyűjtést és újrahasznosítást.”- olvashatjuk a zenekar weboldalán. Akár ez a mondat is elég lehetne, hogy meghozza a kedvünk egy jó kis szombat esti retro bulihoz. Ezzel az egy mondattal viszont még közel sem árultam el mindent róluk. Amellett, hogy a zenekar számos tagja komoly zenei alapokkal rendelkezik, így koncertjeik zeneileg mindig kifogástalanok, régóta tartó barátságuk és egymásra hangoltságuk sugárzik a színpadról fantasztikus hangulatot keltve a közönség köreiben. Ez a hangulat csak tovább fokozódik azáltal, hogy dalfeldolgozásaik gyakran mindenki számára ismertek, így képtelenség nem dalra fakadni a koncerteken.
Olvass tovább!
Szeptember hatodikán megnyílt a budapesti Cinema City Arénában Kelet-Közép-Európa első ScreenX moziterme, melynek célja, hogy a nézőt még közelebb hozza a valósághoz, még jobban belevonja a filmbe, hogy úgy érezhesse, részese a történéseknek, és persze, hogy megpróbáljon teljes moziélményt nyújtani azoknak, akik többre vágynak „egy nagy tv-nél”.
Olvass tovább!
Csodálkozom, hogy senki nem írt még erről a helyről, hiszen az egyetemtől mindössze pár perc sétára, az Október huszonharmadika utcában található. Bár, ha jobban belegondolok mégsem olyan meglepő, ugyanis szinte egész nap teltház van. Átlagosan 15-20 perc várakozási idő szükséges, ha éppen a csúcsidőszakban, azaz ebéd- vagy vacsoraidőben járunk arra. Talán ez az egyetlen, önhibán kívüli negatívuma a bárnak, de tulajdonképpen ez is csak a fantasztikumából ered. Mikor először arra tévedtem, akkor is kígyózó sort kellett végigvárnom. Szerencsémre éppen nem siettem sehova, és mivel ételek szempontjából nagyon felfedező természet vagyok,…
Olvass tovább!