Két új országról regélünk pár sort, akik csak úgy, mint Kolumbia és Indonézia, a CIVETS új ország-csoporthoz tartoznak. E két új ország is mutat hasonlóságokat és különbségeket, Egyiptomról mostanában az arab forradalmak kapcsán hallhattunk, Vietnamról pedig alig érkezik hír, olyan messze van tőlünk.

Az elmúlt időszakban rengeteget emlegetik az úgynevezett napkitöréseket, és az ebből fakadó mágneses viharokat. A jelenlegi napciklus várhatóan 2013–14 körül éri el a maximumát. Ezen a héten lerántjuk a leplet a jelenségeket övező tényekről és tévhitekről, valamint megnézzük közelebbről, milyen hatást gyakorol bolygónkra, a modern technikára, egészségünkre.

A magyar tradíciójú, modern táncművészeti irányzat, a mozdulatművészet, vagy más néven „orkesztika” a magyar kultúrának immáron 100 éve szerves része. Az első iskolát dr. Dienes Valéria alapította 1912-ben, és az elnevezés a mozdulat művészetét, tudományát, az emberi test természetes felépítésén és mozgásán alapuló, a szellem szabad működése által vezérelt általános és nyitott mozdulat- valamint viselkedésrendszerét foglalja magába.

Múlt hét szerdáján immár harmincegyedik alkalommal rendezték meg az ELTE TTK Matematikus Hangversenyét. A jeles esemény ezúttal, ötödszörre, az ELTE Dísztermében kapott helyet, amelynek befogadóképessége nagyságrendekkel különbözött ugyan a kezdetekben a számára helyet biztosító színtértől, a nagyszámú nézőközönség azonban még így is zsúfolásig töltötte azt.

„A következő héten Patakparton választásokat tartanak” – olvasta az előadására rohanvást félszemmel Karfiol, az utca tűzfalainak egyikén árválkodó hatalmas felhívás kiemelt részén. Menet közben szorított még egy keveset nyakkendőjén, mivel erre már – szigorúan betartva szokásos késését – otthon nem maradt ideje. Szájában még ott csengett az elfogyasztott utolsó korty kávéjának méla harmóniája, így az aromát megőrizve, gondolatait szopogatva érkezett a zsúfolt megállóba, hogy a menetrend szerinti következő járattal tova is suhanhasson célja felé.

Karfiol megszeppent arccal ült a söntésnél. Figyelni próbált, de tulajdonképpen csak a baráti bájcsevely utáni reménykedés volt az, ami miatt bevállalta ezt az eléggé hosszúra nyúló estét valahol a Mező borozó és a végtelen közt. Két társa, akik mellett ült, és akik ebből az aprócska okból kifolyólag mellette ültek, már jó szolgálatot tettek korábban szerzőnknek, s hogy most ismét visszaköszönnek, nem csak a véletlen szüleménye, még abban az esetben sem, ha jelen szituációban csak a valakit szóval tartani próbáló statiszta szerepét kapják is.