Bár sose voltam nagy Péterfy Bori rajongó, egy-két ,,alap számát” (Hajolj bele a hajamba, Vámpír) természetesen, mint mindenki más is, ismertem. Mégis november 16-án sikerült kikötnöm az Akvárium NagyHalljában egy koncertjén és őszintén mondom, felejthetetlen élmény volt.
Mikor mondtam az ismerőseimnek, hogy erre a koncertre megyek, úgy éreztem magyarázkodnom kell, hogy minek is adok én ki 3500 forintot egy 49 éves, ráadásul magyar nő koncertjére, ráadásul mit keresek az Akváriumban mindezzel… Hát most ott tartok, hogy én nézek hülyének mindenki mást, aki ezt nem érti.
A koncert előtt olyan egy-másfél héttel azért rendesen felkészültem és aktívan hallgattam a legismertebb, legújabb, illetve a Bori X tíz éves jubileumi kiadás számait, így mire odaértem, már a nagy részét ismertem és tudtam is fejből a számokat. Természetesen a koncerten mind előfordultak: a már említett ősrégi Vámpír és Hajolj bele a hajamba, illetve az újabbak: Szép halott, Farkas, Vigyázz, valamint a kedvenceim: Föld hívja földet, Lakatlan sziget, Ne keresd az igazit és A kéket vagy a Pirosat. Az utóbbihoz a dal másik előadója A.K.K.E.Z.D.E.T.P.H.I.A.I Saiidja is beugrott.
Mindamellett, hogy Borinak fantasztikus, rekedtes-csábos hangja van még élőben is, rendkívül jó előadóművész, nem csoda, hisz foglalkozása e mellett, a színészkedés. Kezdjük ott, hogy a koncertet egy LED-ekkel a mellén körbefont UV-színekkel villogó felsőben kezdte, ahol a körök a mellén váltakoznak, majd ezt lecserélte, egy szinte teljesen átlátszó csili-vili felsőre, majd egy újabb fénylő-villogó ruha, és még sorolhatnám. Koncert közben Bori végig táncolt, gesztikulált, bement a közönséghez, pacsizott, a tömegbe is beugrott és hullámzott rajtuk, sőt még egy idegent is felhívott a színpadra és vele együtt adta elő az egyik számát! Nemcsak hogy nem volt unalmas a koncert, de az előadó és a közönség teljesen összeolvadt a végére. És akkor még nem beszéltem a „love band”-ről. Bori zenekara majdnem olyan fantasztikus, mint ő maga, hiszen ők is teljesen bevonták magukat a koncertbe, táncoltak, énekeltek, előadtak.
Na, már ez megalapozta a közönség hangulatát, akik meglepetésemre olyan osztályokat képviseltek, akiket álmomban se mertem volna elképzelni, hogy Péterfy Borit hallgatnak. Az egyik kategória a 40-50-es baráti társaság és vagy pár, a másik pedig a meleg, illetve leszbikus párok és baráti társaságok, és persze ott voltam én kilógva mindenhonnan. Nem akartam megsérteni senkit, de számomra ténylegesen olyan meglepetést okozott ez a nézőközönség, mivel valljuk be, nem gyakran találkozunk a fent említett érdeklődésű párokkal, főleg nem ilyen sokukkal egyszerre! Azonban, nem csak ez okozott meglepetést, hanem az, hogy mennyire jó volt a nézőközönség, és hogy mindenki kívülről fújta a számokat, ölelkezve, átkarolva.
A koncert végére elfogott az a ,,jóleső magyarság-érzet”, illetve a világ iránti szeretet és a tettrekészség. Nem tudom, hogy ezt az előadó, vagy a nézőközönség energiája tette–e, de ritkán érez ilyet az ember. Biztos vagyok benne, megyek még Péterfi Bori-koncertre, és valószínűleg nem is egyre. Mindenki másnak is csak ajánlani tudom!