A hely, ahol sosem lehetsz rosszkedvű
Kicsi korom óta rajongok a tejtermékekért, így állandó vendége vagyok a budapesti tejivóknak. Egészen addig az amúgy minőségi termékeket forgalmazó Cserpes Tejivó volt a kedvencem, ameddig egy kirándulás alkalmával fel nem fedeztem Kőszeg legklasszabb helyét, a Fő téren található tejivót.
A tejivóba kerülő friss tej Győrvárról, az ott létesített tejüzemből származik. Az üzemben feldolgozott tejet, valamint az összes tejterméket Zala és Vas megye számos városában megnyílt tejivókba szállítják. Például a csodaszép Szombathely városában is megkóstolhatóak ezek a termékek. A hely nagyon ízlésesen és igényesen van berendezve. Különösen tetszik, hogy gyermekbarát. A falra mosolygó tehén és színes ételek vannak festve, amik elmagyarázzák a lurkóknak, mi is készülhet a tejből. Persze nem csak kisgyerekeknek, hanem ilyen „nagy gyerekeknek” is, mint például én, óriási vizuális élményt nyújtanak a retro, piros alapon fehér pöttyös bögrék, a gusztusosan kipakolt, Zalaco pékségből származó színvonalas sütőipari termékek, az isteni finom gyümölcsös tejberizsek, a sajtkülönlegességek, és a sor szinte kimeríthetetlen. Szóval, amint kinyitjuk a vendéglátóhely ajtaját, rögtön egy “tejmennyországba” kerülünk. Persze mindez nem számítana, ha az alma nem lenne belülről is ép és ízletes, ugyanis nem csak a külcsín kifogástalan, de az ételek minősége is kitűnő. Ha elkezdjük olvasni az összetétel-címkét, nem támad olyan érzésünk, hogy mindehhez nem csak egy ételgyár, hanem konkrét kémiai laboratórium is szükséges. A készítmények nem tartalmaznak tartósítószert, ízfokozót, színezéket, mégis annyira finomak. Erre szokás azt mondani, hogy a kevesebb néha több, és az igazi, eredeti zamatok utánozhatatlanok. Soha életemben nem ettem még olyan finom joghurtot, ittam olyan isteni meleg vaníliás tejet, mint ott. A kínálat egyébként igen széles skálán mozog. Hideg, meleg, habos kakaó, vaníliás tej, kávék, körözött, túró, tejberizs, joghurt, karamellás tej, tejföl, péksütik, és még rengeteg sok finomság, mindenféle, ami tejből elkészíthető. A meglepődöttség az árak láttán csak még tovább fokozódott. Két gigantikus sajtos rudat, egy túrós batyut, két vaníliás tejet, egy kakaót, két joghurtot és egy tejberizst vettünk 1800 forintért, ráadásul mind a hárman kajakómáig ettük magunkat. Igen tudom, hogy ez a “mi van, most ugye csak viccelsz” kategória, de nem, tényleg ennyibe került! Sokkal nagyobb élmény eljönni ide reggelizni, mint megvenni ugyanennyiért – vagy sokszor még többért – a boltban az összeszáradt kakaós csigát, a tartósítószer-bomba kakaókat, vagy a dobozos tejnek csúfolt ki tudja miket. És persze, maga a kisváros olyan, mintha egy mesébe csöppentem volna. Gyönyörű épületekben gazdag ez a település. A műemlékek szerelmeseinek kötelező úti cél. A tejivó ablakából kinézve egy ámulatba ejtően szép építmény, egy templom található, ami csak tovább növeli képi impressziónkat. Szívmelengető volt azt is látni, hogy az idős nénikék sorban állnak edényeikkel tejért, tejfölért. Gyermekkori élményeim jutottak róla eszembe, amikor mi is, édesanyukámmal minden szombaton mentünk a piacra házi tejért. Szeretem ezeket az emlékeket, és szeretem azokat a helyeket is, amik eszembe juttatják őket.
Én ízig-vérig pörgős fővárosi lány vagyok, de néhány dunántúli város számomra egyszerűen szerelemhely. Oda vagyok Sopronért, Pécsért, Szombathelyért és most már a mesevárosért, Kőszegért is. Ha egyszer talán kőszegi lány leszek, az biztos, hogy minden nap a tejivóban eszem-iszom.