I. Csak annyit kérek, hogy csontjaink összeforogjanak, hogy ujjaddal alulról érintsd a sírboltomat, rengjen ránk, és fogaim közül homokszemekkel csókold ki a végtelen éjszakát. II. Mert reggel illatod volt, bársonycsíkokra szabdalom az éjszakát. Tintakéken vérzik fel kezeim erén, milliárd csillag kering egy bolygó körül. III. Hajszálaim a koponyám körül szilánkokba gyűlnek, ha már te nem, elsimogatja a halál. Varga A.
Olvass tovább!
VI. Az üvegcserepek szörpöt hintáztattak a padlón. A lakótársad a függönybe csavarodott, és felsőtestével hátrahajolva nézett velem farkasszemet. Nekiesett a franciaablaknak, és kivágódott a balkonra. Azt kívántuk, bárcsak átbukfencezett volna a vasakon. Copfja a nyakába oldódott, és a fogai elfehéredő ráncokat húztak a lüktető bordó ajkakba. Szemei megrebbentek, és száz madarat vert föl a vezetékekről az égbe. Visszalépett a szobába, és összesodorta a tenyerében maradt hajcsomót. Máskor csak hallgatott, vagy nyalta a vakolatot. Mindig csak gondoltál rá, de sosem mondtad, ki ő. Hajnalban találtak rád egy vitátok után. Rózsákat gyűrtél…
Olvass tovább!
I. A zuhany alatt még jó erősen beleszívtál a negyedik szál cigarettádba. A nyakadba szakadó víztől felgőzölt műanyagra támaszkodtál, és lassan lecsúsztál a hidegen kavargó tálcára. Ilyenkor mindig csendben kocognak össze a fogak a szádban… és azon az éjszakán nem tudtam megállapítani, hogy valóban fogak-e vagy a csillagok… Pillád a sötétséget legyezte, pupillád hatalmas kráterré tágult, és arany szemcséket hányt a fekete sarokba. …
Olvass tovább!