I.
Csak annyit kérek, hogy csontjaink
összeforogjanak, hogy ujjaddal
alulról érintsd a sírboltomat,
rengjen ránk,
és fogaim közül
homokszemekkel csókold ki a végtelen éjszakát.
II.
Mert reggel illatod volt,
bársonycsíkokra
szabdalom az éjszakát.
Tintakéken vérzik fel kezeim erén,
milliárd csillag kering egy bolygó körül.
III.
Hajszálaim a koponyám körül szilánkokba gyűlnek,
ha már te nem, elsimogatja a halál.
Varga A.