Megtöltheti-e a motiváció egy egyetemi előadóterem falait? Erre a kérdésre kaptunk választ, amikor Rakonczay Gábor szeptember 16-án az ELTE-re látogatott. A hatszoros óceánátkelő és ultrafutó világrekorder őszintén mesélt arról, hogyan indult el a sport karrierje, és miként válhat valaki egy őrült ötlettől saját élete legnagyobb kalandorává. Az egyetemi motivációs előadását a következő mondattal nyitotta:
“Egyetlenegy hibát követtem el: hogy nem kezdtem el hamarabb.”
Gábor életében gyermekkorától kezdve fontos szerepet töltött be a sport. Tíz évesen, már az iskolában is a tudta, hogy óceánátkelő lesz. Akkor azonban lebeszélték róla, mondván: “Ilyen szakma nincs”. El is feledkezett róla, futott, és elkezdett művészetet tanulni. Egyetemen érte utol a felismerés: “én már felnőttem, most már át lehet kelni az óceánon. Szépen felálltam, visszamentem a kollégiumba, és elkezdtem tervezgetni”. Eleinte vitorláshajóval terveztek, végül a saját építésű, motor és vitorla nélküli Tűzhangya nevű hajóval elsőként szelte át az Atlanti-óceánt akkori párjával, az 51 napos evezés akkor Guinness-rekordot ért. Hatalmas hullámok és sirályok kísérték őket, azonban sok halálközeli élményben is részük volt.
Később, 2011-ben tudta meg, hogy még senki sem evezte át kenuval az Atlanti-óceánt. “Azonnal hívtam Nándit” – Fa Nándor tervezte az erre a célra szánt “Vitéz” nevű hajót. Gábor minél hamarabb el akarta kezdeni az expedíciót: “ha valaki megpróbálja, matematikailag előbb-utóbb úgyis sikerül, a világmásodik meg senkit nem érdekel”. Ez a céltudatosság hajtotta 2012-es szóló kenus útja során is. Az út során hajója felborult az Atlanti-óceán közepén. Hetekig semmit nem tudtak róla, de túlélte, és ez a rideg élmény formálta át gondolkodását az élet értékeiről.
Fontos fordulópont, hogy Rakonczay lezárta az óceáni expedícióit. Utolsó nagy projektjeként a Kanári-szigetekről Antigua szigetére evezett át szólóban, ezzel félretéve a koronát a vízi pályafutására. Gábor nemcsak a vízen, de a szárazföldön is világrekorder lett különféle extrém sportokban, ehhez azonban ki kellett lépnie a komfortzónájából. “A maratoni táv nem egy görög legenda, ez egy orvosi megállapítás.” Gábor szerint bármennyit lehet futni, hiszen mindig meg tudunk tenni még egy lépést. Az elmúlt öt évben több nemzetközi 6 napos versenyen ért el első helyezést, legeredményesebben 2023-ban szerepelt 848,518 kilométerrel, míg Szófiában 10 nap alatt futott 1217 kilométeres egyéni csúcsot 2026-ban.
Ezzel párhuzamosan a futócipőt hamarosan hegymászó és túlélő csomagokkal bővítette ki. Éppen kvalifikációs expedíciókon és töltelékprojekteken dolgoztak a csoportjával, amikor a következő ötlettel állt elő: fel kellene jutni Európa legmagasabb csúcsára, a Mont Blanc-ra. A 4806 méterig ívelő kirándulás azonban 2000 méterről indult volna: “mitől megmászás, ha csak a felét másszuk meg?” Természetesen társai nem beszélték le az ötletről. Így történt hát, hogy a nulladik métertől, a hegycsúcstól 400 kilométeres távolságról indult meg az expedíció.
Gábor nemcsak sportoló, hanem tréner és vállalati előadó is egyaránt. Legújabb könyvei már nem klasszikus úti beszámolók, hanem belső, filozofikus írások a kudarcok feldolgozásáról és az újrakezdésről.
“Az, hogy meddig fogsz eljutni, az csakis rajtad múlik” – vallja, hogy a fizikai teljesítőképességünk határai sokkal messzebb vannak, mint amit a racionális elménk elhisz.
Gábor történetei arra emlékeztetnek, hogy az emberi akarat erősebb a körülményeknél. Ő az az utazó, aki nem a vihar elől menekül, hanem megtanul benne hajózni – és éppen ez teszi őt generációja egyik leginspirálóbb sportolójává.
Szerző
Safranka Nóra