I. Csak annyit kérek, hogy csontjaink összeforogjanak, hogy ujjaddal alulról érintsd a sírboltomat, rengjen ránk, és fogaim közül homokszemekkel csókold ki a végtelen éjszakát. II. Mert reggel illatod volt, bársonycsíkokra szabdalom az éjszakát. Tintakéken vérzik fel kezeim erén, milliárd csillag kering egy bolygó körül. III. Hajszálaim a koponyám körül szilánkokba gyűlnek, ha már te nem, elsimogatja a halál. Varga A.
Olvass tovább!
A nő meg a férfi… – így szól az Atheneum Kiadó gondozásában frissen megjelent kötet alcíme. A szerző? Lackfi János, Szabó T. Anna és még sokan mások. Mi lehet ez? Tematikus antológia? Valamilyen gyűjteményes kiadvány? Kortárs költők közös költői projektjének eredménye? Leginkább az utóbbi. Ugyanis a kötet, bár antológiának is tekinthető a maga módján, igencsak rendhagyó módon, és szokatlan környezetben keletkezett. Ennél “kortársabb” verseskötetet viszont aligha találnak manapság a könyvpiacon. A történet valamikor január elején kezdődött, amikor Szabó T. Anna kiposztolta a Facebookra Lackfi János negyvenedik születésnapjára írt versét: “A…
Olvass tovább!