Tömegközlekedés 101

Tudjátok, honnan kapta a rovat a nevét? Onnan, hogy ez azon cikkek gyűjteménye, amelyeken az írók a 4-6-os villamoson gondolkoznak. Az utóbbi időben pedig azon járt az agyam, hogy vajon néhány embert ki tanított meg tömegközlekedni. Tisztázzuk, hogy időről időre mindenkivel előfordul, hogy az etikettet nem tartja be, mindenkinek lehet rossz napja. De vannak emberek, akiknek notórius módon rossz napjuk van. Mielőtt nekikezdünk, azért a cikk célját kiemelném: nem azért van, hogy az olvasó rosszul érezze magát! Inkább hívjuk fel a figyelmet arra, hogy nem kell esztelenül rohanni és csak…

Olvass tovább!

Szerencsés vizsgaidőszak?

Hamarosan elkezdődik a hallgatók által legjobban kedvelt rész az egyetemből: a vizsgaidőszak. Mindenki izgatott, de mégsem érezni semmilyen félelmet a levegőben, hiszen minden tételt oda-vissza tudunk, a tanárok fantasztikusak és mi az egész évet tanulással töltöttük. De lássuk be: mindannyiunknak van kedvenc tananyagrésze, ami közelebb áll hozzánk, kicsit jobban megy és bizony nagy mázli kell ennek kihúzásához. De honnan szerezzünk szerencsét? Négylevelű lóhere Még a kereszténység előtti pogány időszakra tehető megjelenése ebben a kontextusban, mint kelta amulett. A druidák a rossz szellemek elűzésére használták, a görög papok a betegségek gyógyító…

Olvass tovább!

Ötvenhatos

„Ültem a villamoson, és azt hittem, hogy a villamos utazásra szolgál. (…) Nem tudtam, hogy (…) e villamosokból barikádokat lehet rakni, s ezeken az utcákon rohamra menni, harcolni és győzni is lehet!” (Örkény István: Fohász Budapestért) Az 56-os villamoson zötyögök az egyetem felé, hatvan évvel a forradalom után. Elmélázok: milyen is lehetett 1956 októbere a mi karunkon? Az ELTE TTK akkor még csak hét éve volt önálló, és a mai BTK helyén, a Múzeum körúton működött. A forradalom kitörésekor itt is nagy volt a felbolydulás, felfüggesztették a tanítást. A kar…

Olvass tovább!

Borgin túl vékony

Borgin, a lassan tíz hónapos pointer kölyökkutya túl vékony. Először azt gondoltuk, hogy csak mi nem vagyunk szokva az ilyen vékony testalkatú kutyákhoz, meg hogy biztosan most kezdett el megnyúlni, azért ilyen karcsú. Lassan azonban már a kutyasétáltató társak is ferde szemmel néztek ránk, biztosan azt hitték, hogy éheztetjük szegény párát. Először tápot cseréltünk, hátha az nem ízlik neki, majd elvittük a doktor bácsihoz. Felírt kutyavitamint, meg valami étvágyfokozót, bízva abban, hogy majd többet fog enni. Amikor láttam, hogy ezek sem segítenek, úgy döntöttem saját kezembe veszem az irányítást. Felhívtam…

Olvass tovább!

A giliszta belsejében

Egyedül jobban tudok figyelni. Ülök a buszon, állok a Combinón, nézem az arcokat. Hallgatózom. Illetve, nem is kell annyira, mert van, aki olyan hangos, hogy akkor is meghallom, ha nem akarom. Beszélik a mobilba a méhnyakműtétüket, kiabálják, hogy melyik biopasas jobb az ágyban. Elfelejtkeznek magukról és azt hiszik, hogy otthon vannak. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy “miénk itt (is) a tér”? De meglehet, hogy inkább azért óbégatnak, mert úgy gondolják, hogy itt, ahol most épp vannak, úgyse érdekel senkit semmi és ezért nyomathatják a süket vakert. Vagy pedig…

Olvass tovább!