Egyedül jobban tudok figyelni. Ülök a buszon, állok a Combinón, nézem az arcokat. Hallgatózom. Illetve, nem is kell annyira, mert van, aki olyan hangos, hogy akkor is meghallom, ha nem akarom. Beszélik a mobilba a méhnyakműtétüket, kiabálják, hogy melyik biopasas jobb az ágyban. Elfelejtkeznek magukról és azt hiszik, hogy otthon vannak. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy “miénk itt (is) a tér”? De meglehet, hogy inkább azért óbégatnak, mert úgy gondolják, hogy itt, ahol most épp vannak, úgyse érdekel senkit semmi és ezért nyomathatják a süket vakert. Vagy pedig szimplán elfelejti a mobilját markoló ordibagép a nagy diskurzusának a hevében, hogy amire fölszállt, azon mások is utaznak. Elfelejti a nagy diskurzusa hevében, hogy amit megnyomott, az nem az otthoni mikrosütő, hanem a leszállást jelző gomb. Te, mi az, hogy diskurzus?
Egyedül jobban tudok figyelni. Ülök a buszon, állok a Combinón, nézem az arcokat. Mindegyik külön tanulmányt érdemelne. Van itt minden, mint a búcsúban. Szép, telt, szikár, beesett, fáradt, puffadt, ereszkedett, agresszív, tompa, buta, lyukacsos, emós, bamba, tupír, szolid, szelíd, közönséges, kráteres. Közös utazásunk alatt próbálom megfejteni, kitalálni, kit, kiket rejtenek a vonások. Milyen sorsuk lehetett? Milyen sorsuk van? Miért néznek összevont szemöldökkel, haragosan? Miért ráncolják a homlokukat? Miért hangosak?
Egyedül utazom, jobban tudok figyelni. Tudom, hogy nem a következő megállónál szállok le, ezért beljebb megyek a nagykörúti giliszta belsejébe. Illetve mennék, ha engednének. De az ott lévők csak tompán bámulnak kifelé. Kopogtatom a vállukat: húzódjanak már arrébb, szeretnék beférni. De van, aki ezt már inzultálásnak veszi és ütögetni kezd a ridiküllel. Sokan úgy gondolják, hogy a tömegközlekedés a túlélésről szól. Én is kezdem már.
(idevág Üvegtigris-Lali gyakran hangoztatott sommás megjegyzése: Nekünk itt nem jó!)
A túlélésre játszanak és nem a megélésre.
Tompán bámulnak a párás üvegre és várják, hogy vége legyen.
Aztán leszállnak.
Egyedül utazom. Mindig, hogy jobban figyeljek. Fejemben jegyzetelek. Ragyogó (?) táptalaj.
Cserenkó Gábor