A nők mindig hátráltatva voltak a tudomány területén. Akkor is, ha egetrengető munkát tettek le az asztalra, előbb nyilvánították őket boszorkánynak vagy őrültnek, semmint értékes kutatónak. Mary Anning találta meg az első plezioszaurusz-maradványt, emellett több ichtioszaurusz-csontvázat ásott elő (szó szerint), munkásságáról mégis alig hallani. Rosalind Franklin története most már egyre ismertebb: valójában az ő kutatómunkájának köszönhetően ismerjük a DNS szerkezetét. Bár ő írta le, két férfinek ítélték oda a felfedezésért járó Nobel-díjat, lévén, hogy „nő nem kaphat ilyen elismerést”. És hogy 21. századi felfedezésről is essen szó: a CRISPR-Cas9 genetikai anyag szerkesztésére alkalmas molekuláris eszköz szintén két nőnek, Jennifer Doudnának és Emmanuelle Charpentier köszönhető. Szerencsére ők megkapták az említett magasztos díjat, mégis van olyan férfi kutató, aki csak „csinosságukra és fittségükre” hívja fel a figyelmet bizonyos egyetemi óráinkon (a szerző személyes tapasztalata).
Valamiért annyira emberi vonás, hogy szeretünk keresztbe tenni egymásnak, gondolván, hogy akkor nekünk jobb lesz. Ez rémes tévhit, hiszen ez csak a kárörvendés mézesmadzagja. De a társadalomfilozófiát félretéve, gyümölcsöző tud lenni, ha valami értékes cél érdekében cselekszünk.
Ennél fogva 2025 tavaszán a TTK HÖK újragondolja a 2023-as női fórumot, ezúttal terebélyesebb paraméterekkel. A rendezvény izgalmas előadásokkal indul a nők tudományban elfoglalt szerepével kapcsolatban, utána panelbeszélgetéssel folytatódik a rendezvény. Zárószóként kérdéseket lehet majd feltenni a vendégeknek. További részletek hamarosan érkeznek, érdemes résen lenni!
A beszédtéma roppant fontos, hiszen a nemi diszkrimináció még mindig beleszól rengeteg ember tudományos karrierjébe. Valamiért hajlandóak vagyunk engedni a belénk nevelt előítéleteknek, akkor is, ha tudatosítottuk magukban a problémát.
Krecht Hanna Regina