Kategória: Kritika

Vaknyugat-Átrium Színház Túlzás nélkül állíthatom, hogy Martin McDonagh a modern drámaírás és történetmesélés talán legnagyobb figurája. Egy színházi drámaíróról beszélünk, mégis olyan elementáris erővel képes együtt élni történeteivel, hogy nem csupán szöveg szinten, hanem vizuális, és produkciós vonalon is képes kiemelkedőt alkotni. Ő az író-rendezője a méltán kultikus In Bruges c. filmnek, vagy a zseniális, idén 7 Oscar-díj jelöléséből 2-t aranyszoborra váltó „Három óriásplakát Ebbing határában“-nak. Ha pedig kicsit szétnézünk a budapesti színházak kínálatában, akkor rögtön láthatjuk, hogy rengeteg darabja van jelenleg is műsoron. Én őszinte rajongóként bevallom, már mindet…

Hogyan lehet egy klasszikust egy ilyen valamivel összehasonlítani? Mivel a klasszikus Jane Austen regények adják a mai történetek alapját, az elemek felfedezhetőek bennük. Ha az alaphelyezeteket megnézzük: a nagyon gazdag férfi és az átlagos lány találkozásáról szólnak. A különbség a háttérben rejlik. Az Austen regények szereplői olyan mértékben térnek el E.L. James karaktereitől, hogy csoda őket egy oldalon említeni. A férfi karaktereink elsőre hasonlítanak, gazdag, komor és művelt hatást keltenek. Ha azonban jobban szemügyre vesszük, látjuk, hogy például Mr. Darcy a komorsága mögött egy nagyon segítőkész, tettrekész, kedves férfi. Ha…

Egy egészen más világ Bár nem műelemzést írok, kötelességemnek érzem, hogy egy pár aprósággal kicsit megismertessem az olvasókat, tekintve hogy Wass Albert sokak számára talán teljesen ismeretlen. De nem is véletlen, hogy egy erdélyi nemesi család sarját, akinek gyakorlatilag az összes műve a háborúról és annak következményeiről szól, nem nézték jó szemmel a XX. század második felében Magyarországon. 1945-ben született Valaki tévedett című novellás kötete, ebben van a Kicsi Anna sírkeresztje című novella is. Bár (mint már említettem) Wass Albert majdnem összes műve kapcsolódik valahogy a háborúhoz, ez a novelláskötet…

1949-es születésű, japán nemzetiségű író. Könyvei a 80’-as években váltak ismertté Amerikában. A leghíresebb alkotásait a ’90-es években adták ki, hazánkban, magyar nyelven viszont még csak nemrég lettek kaphatók. A hiper-/szürrealizmus szinte összeegyeztethetetlen műfajnak hangzik, de az ellentétek kiegészítik egymást, teljessé teszik egymás hiányosságait. A hiperrealisztikus leírás párosul az abszurd és szürreális elemekkel. Hogy milyen szürreális jelenségekről is beszélek? Egy novellában például egy elefántgyár munkásának történetét meséli el. „Ez az író, akinek olyan depressziós írásai vannak?” Valóban, Murakami Haruki nem szokott vidám témákat választani. Gyakran  kerülnek olyan események a középpontba,…

  Ősszel Budán, a Godot Galériában volt megtekinthető Máriás Béla, azaz drMáriás legújabb kiállítása, mely az ironikus „A szeretet soha el nem fogy” címet kapta. Egy késő őszi délután én is felkerekedtem és meglátogattam a Moha kávézó feletti apró galériában berendezett ingyenes tárlatot, ami remek szórakozást nyújtott. Azoknak, akik még nem találkoztak volna a művésszel, most nyújtok egy kis gyorstalpalót: Máriás Béla a Vajdaságból származó kortárs magyar író, festő és zenész – a Tudósok zenekar frontembere. Bár művészetére több stílus(irányzat) jellemző (avantgárd, dadaizmus, pop-art és szürrealizmus), mondanivalója meglehetősen egységes: egyfajta…

A Hóhérokat az ír származású Martin McDonagh drámái között a kevésbé sikerültek közé sorolja az irodalomkritika. Valójában az eredeti szöveg ismerete nélkül ezt aligha ítélhetjük meg, ám Morcsányi Géza fordításának nyelvi bravúrossága valószínűleg sok hiányosságot elfed, nem is beszélve a színészi játékról. Erős felütéssel, egy akasztással kezdődik a darab. Ráadásul hiába a bírói döntés, valami mégsincs rendben a kivégzés körül… Talán mégsem az a bűnös, akit elítéltek? 1965-ben járunk, évekkel fenti esemény után. Angliában eltörlik a halálbüntetést. A helyszín pedig Harry Wade, az egykori londoni hóhér kocsmája. Talán nekünk is…