Bárány Annamáriával, az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Őslénytani Kiállításának egyik kurátorával beszélgettem. Többek között szó esett a múzeum múltjáról, jelenéről és jövőjéről, valamint a kiállított tárgyakról. Emellett Annamária egy „nem átlagos” napjába is betekintést nyerhettem.
VE: Mióta működik itt a Természetrajzi Múzeum?
BA: Maga az ELTE Természetrajzi Múzeum több mint 250 éves, 1774-es alapítású. A Biológiai és Paleontológiai Kiállítás jelenlegi helyén és formájában 2002 óta létezik, de az alapjai a 19. századba nyúlnak vissza. Fénykora 1862-ben indult, ekkor egy húszezernél is több kiállítási tárgyat bemutató, Európa-hírű gyűjtemény született. 1886-tól már az egyetem Múzeum körúti épületében található, ami a második világháború utolsó napjaiban bombatalálat miatt nagyrészben megsemmisült. Megmaradt részét azok az elemek képezik, amelyeket eredetileg oktatási céllal egy tanulószobába különítettek el, így azok megmenekültek a pusztítástól. A 2000-es évek elején ezekre alapozva született újjá a gyűjtemény jelenlegi helyén, a Piramisban, természetesen sok újdonsággal is kiegészülve, de így is csupán 1300 tárgyat bemutatva. A Piramis mellett, „amit a legtöbben a múzeummal azonosítanak”, működik az egyetem falain belül egy másik kiállítótér is: az Ásvány- és Kőzettár. Ezt az egységet elkerülte a világháború pusztítása és fantasztikus módon változatlan formában megőrizve sikerült átköltöztetni a Múzeum körútról ide, a Lágymányosi kampuszra.
VA: Ki alapította meg a múzeumot?
BA: A Piramis mai kiállításának megálmodója Zboray Géza anatómus volt. Létrehozásában nagyon sokan részt vettek, pl. Balogh Miklós, Csörgő Tibor, Farkas János, Görög Ágnes, Molnár Kinga, Pálfia Zsolt, Szente István és Török Júlia (a Piramis bejáratánál a gyarapítók és szépítők teljes listája olvasható). Az itt található legidősebb darabok a 19. század közepéről származnak, abból a már említett első virágkorból, amely Margó Tivadar zoológus nevéhez fűződik. Egyetemünk Természetrajzi Gyűjteménye, a mai Természetrajzi Múzeum őse, 1774-ben a Természetrajzi Tanszékkel egyidőben jött létre. 1781-ben, királyi rendeletre vásárolta meg az Országgyűlés az egyetem számára Mária Terézia második lánya, Mária Anna főhercegnő (1738–1789) majdnem 10 000 ásványt is magában foglaló gyűjteményét, amiben ősmaradványok is voltak. Ennek a fantasztikus ásványgyűjteménynek az átköltöztetése Lágymányosra Weiszburg Tamás geológus nevéhez fűződik. A Piramis kiállítása kiegészült az Őslénytani Tanszék régi gyűjteményéből, valamint az Embertani Tanszék antropológiai témájú oktatási anyagából származó tárgyakkal a 19. és korai 20. századból. És akkor nem esett még szó a Matematikai Gyűjteményről, amelynek alapítója Holló-Szabó Ferenc matematika tanár volt. Ez utóbbi tárlattal kiegészülve pedig 2004 óta beszélhetünk Természetrajzi Múzeumról, mint önálló szervezeti egységről.
VE: A múzeumban kiállított tárgyak honnan származnak, mi a történetük?
BA: Vegyes származásúak, de némelyiknek elképesztő története van. 1896-ban született egy katalógus Margó Tivadar tollából Állattani és Összehasonlító Boncztani Intézet címmel, ahol leírja, hogy mi mindene volt a múzeumnak. Szintén Margó pályafutása alatt készült egy 10 kötetes leltárkönyv is, megjelölve az akkori gyűjtemény tárgyainak eredetét, visszamenőleg is. Később Dudich Endre zoológus gyarapította hasonló sikerrel a gyűjteményt, ami sajnos végül a második világháború végén nagyrészt megsemmisült. Margó tudott vásárolni is preparátumokat, nem is akárhonnan, hanem neves preparátorműhelyektől, mint például a londoni Frank műhely és az Edward Gerrard & Sons cég vagy a párizsi Tramond ház. Szintén az ő ideje alatt kerültek a gyűjteménybe a ma is látható Frič és a Ziegler-féle modellek. A Margó utáni időszakból is származnak még különlegességek a Haferlandt és az Umlauff cégektől, amelyek beszerzése részben Dudich nevéhez fűződik. Sok tárgy adományozás útján került a múzeumba, például a jegesmedvebőr és koponya Reményi K. András geológus gyűjteményéből került hozzánk, de az adományozók között van minorita szerzetes, a kor jelentős zoológusai, professzorok, sőt maguk az egykori igazgatók is. Korábban volt olyan időszak, hogy a lakosság segítségét kérték a gyarapításhoz, később pedig a gimnáziumok, egyetemi tanszékek már nem használt eszközeikkel járultak hozzá a múzeum állományához. Manapság az egyetem egykori és jelenlegi hallgatói közül is akad adományozó, illetve az aktuális múzeumgazdák, kurátorok is gyarapítják a gyűjteményt.
VA: Itt preparálják ki a kiállított élőlényeket?
BA: Ez mostanában egyáltalán nem jellemző, de például Margó Tivadar idején az intézet munkatársai nagyszámú preparátumot készítettek a múzeum számára. A jelenlegi kiállítási anyag 21. századi gerinces preparátumain gyakran feltűnik Urtz Péter neve, aki itt dolgozott és kerültek ki preparátumok a keze alól, de a régebbiek származása a fent említett vegyes eredetű és sokuk nem helyi készítésű.
VA: Melyik a múzeum legkülönlegesebb darabja?
BA: Erre nagyon nehéz válaszolni elfogultság nélkül. A leghíresebb mindenképpen egy ősmaradvány, a 150 millió éves Pterodactylus micronyx, lelet, amely még Mária Anna főhercegnő gyűjteményével került a múzeumba. Ez ugyanis az egyik –ha nem a legkorábban– napvilágra került repülő őshüllőlelet, mely korábban tízlábú rákként lett azonosítva, majd a maradvány további bontása után tárult fel igaz kiléte. Mindenképpen különlegesek a már említett híres preparátorműhelyekből származó darabok, melyek közül némelyik éltes kora ellenére még mindig kitűnő állapotban van, mint például a nyugati hosszúcsőrű hangyászsün kitömött preparátuma. Van, ami azért is különleges, mert természetvédelmi státusza miatt manapság még muzeális célra sem preparálható, mint például a borneói nagyorrú majom. Van olyan, ami azért különleges, mert rendkívül látványos, mint a kitömött túzok vagy az ún. robbantott embercsontváz. És akad, amelyik egyáltalán nem látványos, de nagyon érdekes történetet rejt, mint a medinaféreg, amely a Margó Tivadar féle katalógus szerint „90 centiméter hosszú…Vámbéry tanárral Ázsiából jött tatárnak, Molah Izsáknak bőrtályogjából 1863-ban…vétetett ki.” Mindenképpen meg kell említeni a hazánkban legnagyobbnak számító fénymikroszkóp-gyűjteményt és a műszereket, melyek közül némelyiknek legendás története van. És vannak személyes kedvencek is, mint a himalájai fényfácán, a kivi és az óriás tobzoska.
VE: Mi a fő kutatási területed vagy a feladatod?
BA: A legalapvetőbb a tárlatvezetés, mivel nagyon sok iskolás csoport keres fel minket. A fő feladat tehát a rendelkezésre állás, és vezetések, foglalkozások megtartása. Ezeket szeretem színesíteni sok játékos, érdekes elemmel, gyakran a közösségi oldalakon is megjelenő jelenségekre reflektálva. Ezeken kívül vannak nagy eseményeink, mint a kutatók éjszakája, múzeumok éjszakája, az agykutatás hete. Van olyan rendezvény, amikor mi vonulunk ki, mint a múzeumok majálisa vagy a földtudományos forgatag. Ezeken az alkalmakon óriási mennyiségű ember látogat el hozzánk, tehát mindig igyekszünk a játék- és látnivaló-repertoárt felfrissíteni. Ez sok feladat és a hozzátartozó háttérmunka is az. A másik feladat a gyűjtemény állagmegóvása, például a preparátumok feltöltése, mert annak ellenére, hogy le vannak zárva, a tartósító folyadék elpárolog belőlük. Ezek mellett igyekszünk valamennyire jelen lenni a közösségi oldalakon is, például van egy remek sorozatunk, a hónap preparátuma, ami több mint egy éve működik. Ennek létrehozásában van egy szuper együttműködés az egyik önkéntes hallgatóval, Szilágyi Emese Lillával, aki csodálatos rajzokat készít ezekhez a szövegekhez, de akadnak vendégíró és rajzoló kollégák is. A nyitvatartásunk nem hagyományos, de többnyire elérhetőek vagyunk, tehát rendelkezésre kell állnunk az esetleges látogatók számára is. Ezt fontos hangsúlyoznunk, főleg egy ilyen fórumon és bátorítanunk kell a hallgatókat, hogy ha szeretnék meglátogatni a múzeumot, éljenek a bejáratnál kihelyezett elérhetőségek valamelyikével. Ezenkívül havonta egy szombaton vagyunk nyitva, ezt előre meg szoktuk hirdetni; ilyenkor főként családok szoktak ellátogatni hozzánk.
VE: Hogy néz ki egy napod az ELTE-n?
BA: Nem tudok egy nagyon tipikus napot mondani, de általában azzal kezdődik, hogy reggel megérkezem, és megnézem a levelesládám. A csoportlátogatási igények nagyrészt ide szoktak érkezni, és vannak az évnek olyan időszakai, amikor sokan szeretnének jönni és illesztgetni kell a csoportokat a naptárba. Hetente egy vezetés a csúcsidőszakon kívül is szokott lenni, ha nincsen csoport, akkor az ember döntést hoz, hogy az adott napra mi van kiadva és mi fér még be mellé. Ez lehet éppen a bevétel-elszámolás, rendrakás, játéktervezés, honlapszerkesztés, grafikai munka, meeting, beszámoló készítés stb. Ami idén tarkította az életünket, az egy konferencia szervezése és lebonyolítása volt, majd utána a Matematikai Gyűjteménynek helyet adó helyiség kiürítése volt az A-épületben zajló felújítási munkák miatt. Egyszóval nagyon-nagyon vegyes feladatok vannak.
Mielőtt ideérkeztem, egészen más dologgal foglalkoztam, archeozoológusként dolgoztam, (ami azt jelenti, hogy régészeti anyagokból határoztam állatcsontokat), így tudományos munkát is végzek. Vagyis, ha nem a múzeummal foglalkozom, akkor csontokkal. Készülnek publikációk, kapok feldolgozandó anyagokat, ezen kívül tanítok is régész hallgatóknak archeozoológiát.
VE: Hogyan látod a múzeum jövőjét?
BA: Nagyon szeretném, hogyha egy élőbb kapcsolat alakulna ki a múzeum és a hallgatók között. Van egy maroknyi, de elképesztően lelkes önkéntesekből álló csapatunk, jó lenne az ő számukat is növelni. Tervezünk a jövőben workshopokat, szemináriumokat tartani, főleg gerinces témakörben, magam részéről például egy csonthatározós workshopra gondoltam, amennyiben lenne rá igény. Olyan ötletünk is volt, hogy a múzeum képzőművészeti célokra is nyitva állhatna, teszem azt, koponyákat lehetne rajzolni. De ennél kötetlenebb időtöltésre is alkalmasnak gondolnám a Piramist, mondjuk tematikus társasjátékokat lehetne játszani. Kísérleteztünk többféle programmal, pl. Halloween, Valentin-nap, de nehéz egy olyan időpontot találni, ami hétköznap alkalmas lehet effélére, és nehéz felvenni a versenyt a rendkívül széles, akár városszerte elérhető programkínálattal. Viszont a közösségi médiában mindenképpen szeretnénk valamivel aktívabbak lenni, több emberhez eljutni és bemutatni, hogy mink van, illetve milyen bámulatos világ vesz minket körül.
Aki kedvet kap megnézni a Természetrajzi Múzeumot, tájékozódhat a muzeum.elte.hu oldalon, illetve a Facebookon (https://www.facebook.com/elte.tm). Önszerveződő hallgatói csoportokat is szívesen látnak!
Szerző: Vlasits Eszter