„Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek” – ez a mondat hangzott el Neil Armstrong szájából, amikor elsőként a történelemben ember lépett a Hold felszínére. Az ominózus pillanat 56 éve, 1969. július 20-án (21-én) történt. A kettős dátum magyarázata az, hogy az Egyesült Államokban még vasárnap este tíz óra volt, míg Európában már hétfő hajnal.
Az USA nemcsak történelmet írt, hanem egy évek óta zajló, feszült űrversenyben is győzelmet aratott a Szovjetunió felett. A Holdra szállás nemcsak technikai bravúr volt, hanem a hidegháborús rivalizálás egyik legnagyobb presztízsgyőzelme is. Sokan úgy tartják, hogy: a politikai verseny nélkül talán még évtizedekig várni kellett volna erre az „ugrásra”.
Az emberiség ekkor még alig több mint egy évtizede lépett be az űrkorszakba. 1957. október 4-én a Szovjetunió fellőtte az első mesterséges holdat, a Szputnyikot, ezzel megkezdődött az űrkutatás kora. Moszkva és Washington egyaránt felismerte, hogy a világűr meghódítása nemcsak katonai, hanem tudományos és technológiai előnyt is jelenthet.
A hatvanas évek elejéig a Szovjetunió sorra aratta sikereit:. ők juttatták az űrbe az első élőlényt, Lajkát, a kutyát; 1961-ben Jurij Gagarin lett az első ember a világűrben, két évvel később pedig Valentyina Tyereskova az első nő. Alekszej Leonov 1965-ben már űrsétát is tett – szintén szovjet zászló alatt.
Az amerikaiak nem hagyhatták ezt annyiban, ezért 1961-ben John F. Kennedy elnök világos célt tűzött ki: „Még az évtized vége előtt embert juttatunk a Holdra, és biztonságban vissza is hozzuk.” Az ambiciózus kijelentés mögé óriási erőforrásokat állítottak, és megszületett az Apollo-program.
A Mercury- és a Gemini-űrhajók után az Apollo-sorozatot már háromfős legénységgel tervezték. Az új űrhajó a Hold körül pályára állt, és onnan egy kisebb jármű, a holdkomp szállt le két űrhajóssal a felszínre. A tervek szerint a munka végeztével a holdkomp visszatért az anyaűrhajóhoz, majd együtt indultak vissza a Földre. A végén csak a parancsnoki kabin maradt épen, amely ejtőernyőkkel ereszkedett le a Csendes-óceánba.
1968 karácsonyán az Apollo–8 már megkerülte a Holdat – ez volt az első alkalom, hogy emberek egy másik égitest közelébe jutottak. Néhány hónappal később, 1969. július 16-án az Apollo–11 elindult a nagy útra. A fedélzeten Neil Armstrong, Edwin “Buzz” Aldrin és Michael Collins utazott. Három nappal később megérkeztek a Holdhoz, Armstrong és Aldrin pedig átszállt a Sas (Eagle) nevű holdkompba. A leszállás azonban nem ment simán: a kijelölt terület, a Mare Tranquillitatis – vagyis a Nyugalom Tengere – tele volt kráterekkel és sziklákkal, amelyeket a Földről nem láthattak. Armstrong kézi irányítással próbált biztonságos helyet találni, miközben az üzemanyag vészesen fogyott. Végül a kijelölt körzeten belül sikerült landolniuk, és a rádión elhangzott a legendás mondat: „Itt a Nyugalom Tengere, a Sas leszállt.” Néhány óra pihenő után Armstrong lemászott a holdkomp létráján, majd követte őt Aldrin is. A két űrhajós mintegy két és fél órát töltött a felszínen: kitűzték az amerikai zászlót, elhelyeztek tudományos műszereket, és 25 kilogrammnyi holdkőzetet gyűjtöttek. A gravitáció a Földi hatodrésze volt, így szinte „szökdécselve” mozogtak. Messzire azonban nem távolodhattak – hatvan méternél nem mentek messzebb a Sastól. Miután befejezték feladataikat, visszatértek a holdkompba, és csatlakoztak az őket keringő pályán váró Michael Collins-hoz. Három nappal később az Apollo–11 parancsnoki egysége ejtőernyőkkel landolt a Csendes-óceánon, Hawaii közelében. A Hornet repülőgép-anyahajó várta őket, fedélzetén Richard Nixonnal, az Egyesült Államok elnökével.
A siker után még hat küldetés indult a Holdra. Az Apollo–13 műszaki hiba miatt ugyan nem jutott el a felszínre, de a legénységet sikerült megmenteni. Az utolsó holdra szállás 1972 decemberében történt. Összesen tizenkét ember járt a Holdon – és azóta senki sem tette meg újra ezt az utat.
Farkas Bertalan – az első magyar, aki meghódította a világűrt
1980. május 26-án történelmi pillanatnak lehetett tanúja Magyarország: Farkas Bertalan a Szojuz-36 fedélzetén elhagyta a Föld légkörét, és ezzel hazánk hetedikként csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek űrhajóst küldtek a világűrbe. A szovjet Valerij Kubaszovval együtt startolt el Bajkonurból, hogy a Szaljut-6 űrállomáson végezzen tudományos kísérleteket – és ezzel egy egész nemzet álmát vigye magával.
A magyar sajtót bejárta akkori mondata: „Jelentem: a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok. Minden tudásomat, erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem. Farkas Bertalan százados, a Szojuz–36 kutató űrhajósa.”
Küldetése napokra megállította az országot: „Farkas Berci”, ahogy mindenki emlegette, a nemzeti büszkeség jelképévé vált. Amíg ő az űrben dolgozott, Magyarország utcái kiürültek, az emberek pedig a televízió előtt ülve várták az űrből érkező bejelentkezéseit. Egyik alkalommal így fogalmazott : „Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét.”
8 napot, 20 órát és 45 percet töltött a világűrben –ezalatt a TV Maci és kislánya piros-fehér-zöld ruhás babája is vele utazott. Népszerűségét jól jelzi, hogy 2005 óta egy kisbolygó viseli a nevét: Farkasberci (240757). Az űrrepülés az Interkozmosz program részeként valósult meg, amely a Szovjetunió és a keleti blokk együttműködésére épült. A visszatérést követően megkapta a legmagasabb szovjet és magyar állami kitüntetéseket is.
Repülés iránti szenvedélye már jóval korábban elkezdődött: 1976-ban szerezte meg az első osztályú vadászpilóta minősítést. A magyar űrhajósjelöltek kiválasztása két évvel később kezdődött, a jelöltek közé pedig Farkas mellett Magyari Béla is bekerült. A Moszkva melletti Csillagvárosban zajlott a két évig tartó kiképzés, melyet mindketten kiváló eredménnyel teljesítettek – végül Farkas kapta a lehetőséget, Magyari pedig tartalék maradt.
1980. június 3-án a Szojuz-35 fedélzetén tért vissza a Földre. Diadalmenet várta Budapesten: százezrek ünnepelték, ahogy az Üllői úton keresztül a Parlamenthez érkezett. Ő lett az a magyar, aki megmutatta: „Per aspera ad astra” – nehézségeken át a csillagokig.
Kapu Tibor – a második magyar űrhajós, aki új fejezetet nyitott a hazai űrkutatásban
Gyermekkorától kezdve a repülés vonzotta, sokáig vadászpilótának készült. A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium hatosztályos képzése után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd az autóiparban, elsősorban akkumulátorfejlesztésben dolgozott.
2022 januárjában –saját bevallása szerint az utolsó pillanatban– jelentkezett a HUNOR Program országos űrhajós-kiválasztására. A több mint két éven át tartó folyamatban 247 jelölt közül került az élre. 2024 májusában választották ki Magyarország első számú hivatásos kutatóűrhajósának Cserényi Gyula tartalékossal együtt. Kiképzésének döntő szakasza Houstonban zajlott, a NASA és az Axiom Space szakembereivel.
Többszöri halasztás után 2025. június 25-én indult útnak az Axiom Mission 4 (Ax–4) küldetés keretében a floridai Kennedy Űrközpontból. A SpaceX Falcon 9 rakétája a „Grace” nevű Crew Dragon űrhajó fedélzetén emelte a világűrbe, ahol Kapu megható üzenetet küldött haza: Tizenötmillió magyar ember emelt ma idáig. Támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs. Belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol. Hálás és büszke vagyok, hogy a hazánkat képviselhetem. Családomnak és barátaimnak köszönöm, hogy ti vagytok legerősebb támaszaim. A ti hangotok hangosabb, mint a rakétánk, erőtök nagyobb, mint a gravitáció. A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen. Mi a bolygónk négy különböző pontjáról indultunk, de társakként, barátokként érkeztünk ide. A mi küldetésünk a tiétek is. Köszönöm mindenkinek szerte a világon, akik hozzájárultak ehhez a gyönyörű naphoz. Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen.” – üzenetét gróf Széchenyi István szavaival zárta.
A megérkezés utáni első magyar nyelvű bejelentkezésével történelmet írt: 2009 óta először hangzottak el magyar szavak a Nemzetközi Űrállomáson.
Kapu a misszió során küldetésspecialistaként Peggy Whitson parancsnok, Shubhanshu Shukla pilóta és Sławosz Uznański-Wiśniewski kutató társaságában dolgozott. Feladatai között szerepeltek magyar fejlesztésű műszerek tesztjei, anyagfizikai kutatások, valamint mikrogravitációs növénytermesztési kísérletek. Összesen mintegy 60, részben magyar tudósok által kidolgozott kísérletet hajtott végre, emellett rendszeresen kapcsolatba lépett a Földdel – a sajtóval, a közvéleménnyel és a magyar miniszterelnökkel is.
A leszállást a NASA az időjárási biztonsági kockázatok miatt néhány nappal elhalasztotta, így végül 2025. július 15-én ért véget a küldetés: a Crew Dragon a Csendes-óceánon landolt, Kapu pedig utolsóként hagyta el a kapszulát. Összesen 20 napot, 2 órát és 59 percet töltött a világűrben, ezzel ő lett a leghosszabb ideig ott tartózkodó magyar űrhajós. Eredményével Farkas Bertalan 1980-as repülését és Charles Simonyi űrturista-küldetéseit követően írta tovább Magyarország űrtörténetét. 2025-ben a Magyar Szent István-renddel tüntették ki.
+ A nők szerepe az űrkutatásban
A hatvanas években nőnek lenni az űrhajósjelöltek között komoly hátrányt jelentett. Pedig már az első amerikai űrprogram, a Mercury-program (1959–1963) idején is képeztek nőket asztronautának. Ők azonban sosem repülhettek, mert a döntéshozók úgy vélték, a nők „nem tudnák hitelesen képviselni a nemzetet az űrben”.
Sok szakember fiziológiai és pszichológiai okokra hivatkozva zárta ki a nőket az űrutazásból. A hormonrendszer „megbízhatatlansága”, a menstruáció veszélyei a súlytalanságban vagy éppen az, hogy a nők jelenléte „megzavarhatja a csoportdinamikát” – mind olyan érvek voltak, amelyekkel igyekeztek tudományos köntösbe csomagolni a nemi előítéleteket.
A hetvenes években folytak NASA-kutatások annak vizsgálatára, hogy a nők szervezete miként reagál az űr körülményeire. Amikor kiderült, hogy a menstruáció nem jelent egészségügyi kockázatot, újabb kifogásokat találtak: például, hogy az összezártság és a nemek közötti vonzalom veszélyeztetheti a misszió sikerét. A súlytalanság állítólag amúgy sem kedvez a libidónak – de ez a tudományos szempontból is kétes érv nem akadályozta meg, hogy a téma hosszú ideig tabu maradjon.
Ma már mindez történelem. A nők fokozatosan átlépték az űrkutatás korábban lezárt határait, és bebizonyították, hogy ugyanúgy képesek helytállni extrém körülmények között, mint férfi társaik. Hosszú út vezetett idáig, de végre úgy tűnik, az űr már nemcsak a férfiak terepe.
Szerző: Vlasits Eszter
Források:
„Kis lépés az embernek” – így zajlott az első holdraszállás » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek https://share.google/JAlLMx3reJuqCjEK5
Apollo-program – Wikipédia https://share.google/SwZ5bgI7ythmmR7je
Index – Tech-Tudomány – Több a közös Farkas Bertalanban és Kapu Tiborban, mint gondolnánk https://share.google/MvMq4Z8bm0ytKjD5Y
Kapu Tibor – Wikipédia https://share.google/bVOgAQ2mvksNq1kR7
Index – Tech-Tudomány – Több a közös Farkas Bertalanban és Kapu Tiborban, mint gondolnánk https://share.google/zMLyY9K0Lzefm5H0r
Miért nem járt még nő soha a Holdon? – WMN https://share.google/DVHvjTaG9OTKyjx3m