Napjainkban talán már mindenki számára nyilvánvaló és látható, hogy a kutatónők szempontjából a legtöbb tudományterületen szétnyílik a karrierolló. A női egyetemisták magas arányához képest a vezető tudományos pozíciókban jelentősen lecsökken a nők aránya. Ez a jelenség nemcsak Magyarországot érinti, hanem egy globális kérdést vet fel.
Az Európai Bizottság már évek óta dolgozik azon, hogy előmozdítsa a nemek közötti egyenjogúságot. Ezen a téren már sok kampánnyal és többéves tervekkel próbálkozott. A legutóbbi ilyen a 2020 – 2025-ös időszakot felölelő stratégia volt, amelynek célja egy olyan Unió, ahol nők és férfiak, lányok és fiúk minden sokféleségükben szabadon követhetik az általuk választott életutat. A Bizottság viszont már most új stratégián dolgozik, amely szintén előrébb lendítheti eddigi törekvéseit.
A női kutatók egyenlő esélyeinek előmozdításán, az őket érő láthatatlan előítéletek felmérésén és csökkentésén dolgozik az európai kutatásértékelés reformjával foglalkozó ún. Coalition for Advancing Research Assessment (CoARA) egyik munkacsoportja, melynek Solymosi Katalin (Növényszervezettani Tanszék) is a tagja. Mindemellett Solymosi Katalin 2020 óta a Magyar Tudományos Akadémia, Nők A Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságának tagja, amely egyik fő feladatának tekinti, hogy megoldást találjon a női akadémikusok és MTA doktorok alacsony számával összefüggő problémákra. Fontosnak tartják még a kutatói és egyetemi oktatói életpályát választó nők szakmai előrehaladásának segítését, továbbá a Nők a Tudományban Egyesülettel közös ifjúságmotivációs projektjükkel az általános, valamint a középiskolás lányok kutatómunka és a tudomány iránti érdeklődését kívánják növelni.
A női egyenjogúság előmozdítása terén a nyár egyik nagyon fontos témája a szexizmus volt, amivel az Európai Menedszerek Szövetsége (Confédération Européenne des Cadres European Managers, röviden CEC) a weboldala is részletesen foglalkozott. A CEC augusztusban közzétette #BeyondBias („Túllépni az előítéleteken”) című kampányuk 16. javaslatát, amelyben ezt részletezik. Már a nyitómondat (Ismerd fel és cselekedj a szexizmus teljes spektruma ellen, az apró elfogultságoktól kezdve a nyilvánvaló zaklatásokig) is arra ösztönözi az embereket, hogy felismerjék a helyzet súlyosságát. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének adatai szerint a nők 55%-a tapasztalt már legalább egyszer szexuális zaklatást 15 éves kora óta. Ezeket a cselekményeket gyakran alulbecsülik és nem fordítanak rájuk kellő figyelmet. Manapság a munkahelyeken nem feltétlenül mindig érzékelhető vagy egyértelműen észrevehető a szexizmus. Számtalan formában nyilvánulhat meg, például nyers megjegyzésekben vagy akár elutasító hozzáállásban, és nem korlátozódik pusztán diszkriminációra vagy zaklatásra. A mindennapi interakciókban, a munkahelyi kultúrákban és a döntéshozatali keretekben virágzik igazán. Ide sorolhatók a nemi elfogultság enyhébb formái is, mint például a nők kompetenciájának ok nélküli kétségbevonása, a nők teljesítményének kritikusabb vagy szigorúbb megítélése, a beszéd közbeni félbeszakítás vagy tekintélyük megkérdőjelezése. Ezek a mikroagressziók mind befolyásolhatják a nők karrierútját, mentális egészségét és a munkahelyi hovatartozás-érzését. A vezetőknek ezen a téren kulcsszerepük van, hiszen nyílt párbeszéddel, zaklatásellenes politikával és az elfogultsággal kapcsolatos rendszeres képzésekkel biztonságosabb, méltányosabb munkakörnyezetet teremthetnek. Tehát a javaslat elsősorban a cselekvésükre való felhívás, de hallgatóként is érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy vajon nemüktől függetlenül egyenlő módon bánunk-e hallgatótársainkkal, és egyforma elvárásaink vannak-e férfi és női oktatóinkkal szemben.
Végül egy pozitív kampányról szeretnék még szót ejteni, amely elsősorban azokat a kutatóként dolgozó családapákat helyezi középpontba, akik megkérdőjelezik a fennálló hagyományos társadalmi normákat, és aktívan szerepet vállalnak a családi gondoskodásban. A gyereknevelés legtöbbször láthatatlan, alulértékelt, és többnyire a nők által végzett munka. Azonban sok férfi világszerte –még ha csendben is–, de megosztja ezt a terhet élettársával, párjával és teljes mértékben jelen van a családi életben. A kampány célja többek között az, hogy felhívja a figyelmet ennek a viselkedésnek az egész családra (például a gyermek-apa és az apa-anya közötti kapcsolatra) gyakorolt pozitív hatására. Az így megosztott gyereknevelésnek köszönhetően az anyák is könnyebben visszatérhetnek a munka világába és kiteljesedhetnek saját szakmájukban. Emellett szeretnének inspirálni minél több férfit a nemek közti egyenlőség támogatására, előremozdítására, és arra, hogy merjenek felszólalni mellette. A Fathers Who Care (Gondoskodó Apák) nevű kampányban számos személyes tapasztalatot hallhatunk, amelyekben az édesapák arról mesélnek, milyen fontos számukra a gyermekükkel töltött idő, és beszélnek annak a munkahelyen történő megvalósítási nehézségeiről is. A kampány szervezői mindenkit bátorítanak a részvételre, hiszen valódi változás csak közös cselekvéssel érhető el. Az érdeklődőket pedig lépésről lépésre segítik abban, hogy hogyan vehetnek részt és tehetnek az ügy érdekében.
Összegezve tehát, elmondható, hogy már számos előrelépés történt a nők tudományon belüli helyzetének javításában, ám a mai napig vannak problémák, amelyeket orvosolni kell. Ehhez azonban sok ember együttműködésére és haladó szellemiségre van szükség, hiszen innováció nélkül nincs fejlődés.
Szerző: Kántor Flóra
Források:
A Fiatal Kutatók Akadémiája 2018-as és 2021-es felméréseinek eredményei és a Mothers in Science mozgalom bemutatása – Solymosi Katalin – ELTE TTK, Növényszervezettani Tanszék
https://ec.europa.eu/newsroom/just/items/682425/en
https://www.cec-managers.org/recognize-beyond-bias-sexism/
https://www.mothersinscience.com/dads