Józsefvárosi Önkormányzat – Városépítészeti Ügyosztály
A városházán folytatódhatott a kerületet illető felvilágosításunk. Józsefváros legöregebb része a bérházakból álló, egykor úgynevezett Mátyás-fertály, később belső palotanegyed, mely közel esett a szolgálati negyedhez és további tervezett területekkel egyetemben védelem alatt áll. Kifelé haladva az épületek fiatalodnak, egyre inkább kisvárosias, más építészeti és városépítészeti karaktert mutatnak. Akad itt lakótelepi, szabadon álló, zártsorú, felszakadó és belső tömbi beépítettségre is példa. Jelenleg 
két város-rehabilitációs program fut. Az egyik a Magdolna-negyed Program, mely a szegényebb, alacsonyabban iskolázott és sok esetben munkanélküli réteg szociális felzárkóztatását takarja, elsősorban a Mátyás-tér környéki utcákban. A másik a már jól ismert és sikeresnek mondható Corvin-Szigony Projekt, amely alapjaiban mozgatta meg a közép-Józsefvárost, de erről majd később essék szó. A VIII. kerület mondható Budapest legváltozatosabb terület-felhasználású kerületének, hiszen egyaránt megtalálhatóak rajta nagyvárosias, ipari és lakótelepi mintázatok is. Az itt található Orczy-negyed, Orczy-park és a Ludovika környéke az NKE miatt kiemelt kormányzati figyelmet élvez, a Kolóniától délre elfekvő Tisztviselőtelep pedig műemlék besorolást kapott. Mint arra már fény derült, a városkapu egykor a Kálvinnál volt, a városrész magjának egyik röpke megállónk, a Horváth Mihály téri templom tekinthető, míg a főbb közlekedési tengelyek a Baross és a Népszínház utca, illetve a széleken a Rákóczi és az Üllői út. Keresztirányban három körút a Múzeum-, a József- és a Hungária körút szabdalja fel a kerületet. Villamos tekintetében körülbelül minden sín a Blaha Lujza térhez vezet, busz szempontjából pedig nagyszerű átjárást biztosít a 9-es, mely Kőbányától egészen Óbudáig közlekedik. Ami a Ganz-MÁVAG telepet illeti, a történelméről már korábban beszámoltam, a tervek pedig a következők: a városvezetőség szeretné visszaállítani az eredeti utcaszerkezetet, ám ez komoly akadályokba ütközik. A kisebbik probléma az engedély nélkül felhúzott épületek jelenléte a területen, sokkal komolyabb viszont az egyes részek kihez tartozása. Évek óta tart az információszerzés, a tulajdonosi viszonyok felmérésére, mely sajnos igen lassan zajlik. Az épületállomány nagy része magánkézben van, lévén a ’90-es évek privatizációja folyamán apró pénzért hozzá lehetett jutni, a tulajok pedig külön-külön is tucatnyi vásárlónak, vagy bérlőnek adták tovább, akikkel a tárgyalás ügyvédek és tolmácsok mellett lehetséges, vagy egyenesen kivitelezhetetlen az elérhetetlenség miatt.
Mátyás tér – Látogatás a Kesztyűgyár Közösségi Házban
A délután folyamán felkerestük a Mátyás-téri közösségi házat, hogy élőben láthassuk a szociális rehabilitáció működését. Bár mindkét városrehabilitációs projekt mögött a Rév8 cég áll, a megközelítés azonban teljesen más most. Alig pár évvel ezelőtt a Corvin hátuljától induló utcák után a Magdolna-negyed számított a város egyik legrosszabb környékének, ám 2004-től megindultak a források és elkezdődött Kelet-Európa első szociális városrehabilitációs programja. 2005-ben, 2008-ban és 2011-ben
három hullámban szántak rá 800 millió, illetve 2 és 3.8 milliárd forintot, de talán megérte, ugyanis ebből sor került az épületek energetikai felújítására, a központi park teljes átalakítására és közösségi programok szervezésére, melyek között pl. önéletrajz-írási segítség is szerepel. Az átalakulással az Orczy-tér irányába tolódik a szegénység koncentrációja, hiszen az önkormányzatok egyre kijjebb szorítják őket. A tőkebefektetéssel egyidejűleg megjelentek a szolgáltatások és elkezdődött a terület dzsentrifikciója.A gond az, hogy sokszor nem az okokat akarják kezelni, csak a tüneteket. Maga a közösségi ház 2008-tól üzemel, s ingyenes programokat kínál fiataloknak és időseknek egyaránt, akik így nem az utcán lődörögnek. Kerülettől, hovatartozástól függetlenül bárhonnan jöhetnek. A hír szájról-szájra gyorsan elterjedt, mikor felreppent a hír, hogy ingyen szotyit osztanak, alig egy óra múlva mindenki tudomást szerzett a helyről a környező utcákban, melyek alapvetően egy rendkívül zárt közösséget alkotnak. A térhasználatot sok kritika érte főleg az idősebb korosztály felől, ezért a Dankó utcában sportközpontot létesítettek, illetve a közösségi ház udvarán is kialakításra került egy kosár- és egy focipálya. A droghasználatról nincs megbízható információ, de a helyiek szerint csökkent, a személyiségproblémák miatt magántanulókká váltaknak pedig mentorprogram indult, mely minden nap 9-től délig tart, délután pedig korrepetálás zajlik. Magának a térnek a felújítása kissé felületesnek mondható, hiszen a renováció csak kívülről történt meg, belülről minden maradt a régi, de az elbontott Corvin-negyedből származó kovácsoltvas elemek újrahasznosítását jó ötletnek tartom.
Szigony utcai lakótelep
Útban a Corvin-negyed felé kisebb megállót ejtettünk ezen a lakótelepen, amelyet, 1970-1980 között húztak fel. Ez a mára rohamosan lepusztuló betontömb volt az első és egyetlen városközponthoz közel épített lakótelep. Itt tartózkodásunk alatt kaptunk egy futó képet a panelprogram indíttatásáról, történetesen a második világháború utáni babyboomról, és ennek következményeiről. A megjelenő tetemes embertömeg lakhatási feltételeinek megteremtése érdekében az ’50-es évektől kezdődően lakótelepek létesültek eleinte téglából, majd a ’70-es évektől panelból. 1990 után szelektív kivándorlás indult meg az itteni telepről, mely során a magasabb jövedelműek elszállingóztak, az effektíve kényszertulajdonossá vált idősek, romák, valamint az olcsó lakást kereső kínaiak pedig maradtak. Jelenleg ez az egyik legrosszabb státuszú lakótelep, mely korszerűtlen és borzasztó nagy energiaveszteséggel üzemel, ennek kiváló mutatója, hogy a rezsiköltség 1990-től háromszor gyorsabban növekedik, mint az infláció.
Látogatás a FUTUREAL ingatlanfejlesztő vállalat irodájában – A Corvin-Szigony városrehabilitációs projekt bemutatása
Következő, és egyben egyik legfontosabb állomásunk, az általam nagyon várt Corvin-negyed, ahol egy, az irodánál dolgozó építész mesélt nekünk a hely múltjáról és jelenéről.
A millenniumra a Nagykörúton túli rész felújítása még elmaradt, és nem is számított kimondottan hívogatónak. A főleg alacsonyabb keresetű munkásréteg által lakott bérlakások a második világháborút és az ’56-os forradalmat alaposan megsínylették, hiszen a Corvin mozit körbevevő utcákon dúltak a legádázabb harcok, számos házon máig felfedezhetjük a golyó ütötte sérelmeket (pl. Nap utca 3). Az államosítások végett nem volt direkt felügyelet a házakat illetően, ami további állagromláshoz vezetett. A szocializmusban a nagy polgári lakásokat – mint már említettem – feldarabolták, a ’60-as, ’70-es években pedig terv készült a panelépítésre is, mely szerencsénkre a pénzhiány miatt elmaradt. Amit a Szigony utca példáján már fejtegettem, a privatizáció során a lakások nem feltétlen a korábbi tulajdonosokhoz került, sokkal inkább az aktuális bérlőkhöz, akik – hogy úgy mondjam – nem voltak különösebben eleresztve, a bért még tudták fizetni, saját ingatlan fenntartását azonban nem. Az itteni jobb műszaki állapotban lévő házakat többen vásároltak, míg a ’90-es években a rosszabb állapotúak csoportja gettósodott már és senkinek nem volt igénye az ideköltözésre, vagy éppen iroda létesítésére.
Korábban észak-dél irányú hosszú kis utcák futottak az Üllői és a Práter utca között, melynek felbontása az építészek céljává vált. Az önkormányzat annyit vállalt, hogy a régi épületállományt elbontja, a többit pedig teljes egészében a FUTUREAL-re bízza. A privatizáció alatt jó állapotban lévő lakások tulajdonosait csak drágán lehetett volna kivásárolni, ezért voltak épületek, melyeket ezt figyelembe véve meghagytak a tulajok kezdeti bosszankodására – ennek okát mindjárt kifejtem. Maga a költöztetés nem volt piskóta, az átlagosan 30 négyzetméteres, alacsony komfortfokozatú lakások lakóinak, közel 5000 embernek új lakhatást kellett biztosítani, mégis a kivitelezés példaértékűen sikerült. A tulajdonosokat személyesen, egyesével keresték fel és több opciót is felkínáltak, hiszen a projekttel párhuzamosan zajlott sok újépítésű bérlakás építése. A kárpótlás vagy az említett bérlakásokba költöztetés volt, vagy pénzbeli kifizetés, melyből másik lakást vehettek egy másik környéken, vagy egész családi házat vidéken, de olyan is előfordult, hogy a tulaj igénye szerint választhatott egy, a Nagykörúttól ugyanolyan távolságra lévő lakást pár utcával arrébb. A projekt kapcsán az építkezés zajai és a „hátrahagyás” érzése miatt morgó szomszéd tulajok is nyertesek lettek, épületeik felújítást nyertek, vagy fognak nyerni, lakásaik felértékelődnek jelenleg is, és új közteret kaptak.
Hogy kezdődött mindez? A ’90-es évek végén indultt a terület felújítását célzó pályázat és a 2002-ben nyert négy cég a IX. kerület mintájára igyekezett renoválni, ám hamar rá kellett jönniük, senki sem akar ide költözni, így az őket követően beszálló Rév8 másfél éven át csak tervezett. Szolgáltatásokra és vendéglátásra volt szükség, hogy bevonzzák az embereket, valamint munkahelyi funkció kiépítése is kiemelt fontosságú pont azon nappali lakosság megteremtésére, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik. A sok tervezés nem volt hiábavaló, mintegy 2500, átlagosan 50-60 négyzetméteres lakás építésére és 100.000 négyzetméternyi iroda létesítése zajlik, melyből idáig 1500 lakás és 55.000 négyzetméter irodaterület készült el. Egy ilyen jellegű projekt esetében alapvető fontosságú húzóerő a megfelelő közlekedési infrastruktúra, ezt figyelembe véve kiváló helyet sikerült találni az irodák számára. Az alkalmazottak számottevő része tömegközlekedéssel érkezik a helyszínre, erre kényelmes opciókat kínál 300 méteres sugarú körben az M3 metró két megállója és a 4-6 villamos is. Megjegyzem, az egységes arculat megteremtése érdekében pont az iroda javaslatára született meg a Corvin-negyed elnevezés, melyet a Nagykörút és az Üllői út kereszteződésénél lévő metróállomás is átvett. A kereskedelem jellemzően a tömegközlekedés találkozási pontjainál virágzik leginkább, ám sok esetben nagyon elkülönülő, nem feltétlen a környezetébe szervesen illeszkedő épületekben kap helyet, ahogy azt láthatjuk a Westend vagy az Arána Pláza példáján is. A kelet-nyugat irányban elnyúló passzázs folytatásaként megépített Corvin Pláza viszont kihasználja a természetes átmentő forgalmat, miközben az Üllői és a Práter utca felől szemlélve alig észrevehetően simul az ódon házak falai közé. Az ingatlanfejlesztésre kihatott a felsőoktatás jelenléte is, a Semmelweis Egyetem közeli kampusza tömegével vonzza a tehetősebb külföldi hallgatókat, kiknek a 100 üzletet és szolgáltató egységet, filmpalotát és 3000 négyzetméteres fitnesz-wellness központot tömörítő sétány lakásai több százezer forintos bérleti díj mellett is hívogatóak. Prioritást élvezett az autóforgalom gyalogosoktól való elkülönítése, melyet holland mintára egy olyan díszburkolattal ellátott felülettel oldottak meg, melyet autósok és gyalogosok vegyesen tudnak használni, ám előbbiek csak lassítva tudnak rajta áthaladni, utóbbiaknak van elsőbbsége. Figyelembe vették a „no left turn, no business” szabályt, mely az üzletek forgalmának biztosítását szolgálja azáltal, hogy rákényszeríti a forgalmat a mellettük való elhaladásra, ez alapján megváltoztatták a Práter utca irányát. Még az olyan apróság mellett sem mentek el, mint a mélygarázsok esetében spirál helyett egyenes rámpák használata, hiszen a számottevő részben női vásárlók számára kényelmesebb a parkolóhelyeknek ez a megközelítési formája. A Pál utcai fiúk c. regényből jól ismert Szent Benedek Gimnázium testnevelésre használt udvarát kénytelenek voltak beépíteni, de a kárpótlás itt sem maradt el. Új tornacsarnokot építettek az iskola számára 3 emeletnyi iroda tetején, mely irodák egyébként a Corvin Pláza egész hosszában futnak az üzletek szintje fölött, teraszokkal és zöldtetővel tarkítva. A magam részéről remélem, hogy az itt létesített nagyfokú multifunkcionalitás és a projekt promotálása meghozza gyümölcsét, bevonzva azt a kritikus tömeget, mely eme paradicsom fenntartásához kell.
Gólya Presszó
Utolsó állomásunkon egy-két jópofa Kárpi sör mellett beszéltük meg a nap folyamán látottakat. Szűretlen, félbarna, akár az exem, vele ellentétben lágyan simogat s keserű utóízt sem hagy maga után. Maga a hely egy 1992-es magyar filmszatíra, a Roncsfilm nyomán híresült el. Megjegyzem az épület a filmet megelőző bő 200 évben is mindvégig kocsmaként funkcionált, a néhány éve tulajként és dolgozóként helytálló fiatal pár pedig szép summát akaszthat le, amikor valamelyik cég megveszi az épülő Nokia székház árnyékában gubbasztó telket. A változás már csak ilyen.
