Borgin túl vékony

Borgin, a lassan tíz hónapos pointer kölyökkutya túl vékony. Először azt gondoltuk, hogy csak mi nem vagyunk szokva az ilyen vékony testalkatú kutyákhoz, meg hogy biztosan most kezdett el megnyúlni, azért ilyen karcsú. Lassan azonban már a kutyasétáltató társak is ferde szemmel néztek ránk, biztosan azt hitték, hogy éheztetjük szegény párát. Először tápot cseréltünk, hátha az nem ízlik neki, majd elvittük a doktor bácsihoz. Felírt kutyavitamint, meg valami étvágyfokozót, bízva abban, hogy majd többet fog enni. Amikor láttam, hogy ezek sem segítenek, úgy döntöttem saját kezembe veszem az irányítást. Felhívtam az egyik barátnőmet, Ginát – aki állatorvos -, hogy itt az ő szakértelmére van szükség. Ő azt mondta fénykép alapján, hogy valóban kis vékony kutya, érdemes egy vér és székletvizsgálatot végezni, hogy minden rendben van-e. A széklet minta ügyében kisebb vita alakult ki a családban, apukám vesztett kő-papír-ollóban, így neki kellett beszereznie a vizsgálandó anyagot. Hétfő este el is mentünk a kollégiumba, ahol Gina várt minket széles mosollyal. Borgin egyből megmorogta picit, de aztán, amikor látta, hogy mindenki szeretgeti a Ginát, megenyhült. Fönt, a szobában azonban elszabadult a pokol. Borgin már akkor sejtette, hogy itt baj lesz, amikor belépett az előtérbe. Apukám lefogta hátulról, én pedig érszorítóként funkcionálva tartottam a kutya lábát. Borgin beletörődve sírdogált a vérvétel alatt, majd utána apukám ölébe ült, és szomorúan lesett. Persze kiderült, hogy kutya baja, de ettől függetlenül szegény Ginát azóta is utálja.