A címéből és az előzetesből ítélve is egy jó filmnek ígérkezett. Buli, Ibiza, családi és még vígjáték is, egy baráti összeröffenésre tökéletes kikapcsolódás. Ibiza is volt, buli is, de valódi szórakozást még csak véletlenül sem fedezhetett fel a nézőközönség. A filmnek az utolsó pillanatig adtam esélyt, hátha történik valami, amiért megérte végigrohannom a fél városon szakadó esőben, majd utána rögtön nem a teázót vacogva becélozni, hanem beállni a kilométeres sorba a jegypénztár elé. Tévedtem. Semmilyen érdemi momentumot nem tudott felmutatni a film.
A főszereplő karakterek olyan „tipikusak” voltak. A laza, dögös, jófej anyuka – egyébként a színésznő jól játszotta a szerepét. Nyomokban mérsékelten vicces elszólásai mentették meg a filmet attól, hogy ne érezzek percenként késztetést a hazavonatozásra. Anyuci aktuális pasija se nem laza, se nem jófej és még véletlenül sem dögös, hanem a karótnyelt szó kimaxolója. A való életben ez a két ember egy percet nem bírna ki egymás társaságában, de a filmben persze tökéletes az összhang. Ott volt még az anyuka nagypofájú kamaszlánya, aki tetkófelvarrásban, „mostoha apja” iránti bunkóskodásban és idegen, rosszarcú pasikkal való flörtölgetések közepette kereste önmagát. Valamint a szende testvére, aki az ibizai nyaralást a sikeres (kettes) érettségiéért kapta, és szívszerelme miatt választotta ezt a helyszínt, hátha összefutnak. Miután rájön, hogy nem a neki való lány után futkos, természetesen se perc alatt talál magának egy szintén gyönyörű, de normális lányt. Ugye, milyen egyedi a történet?
A film egyébként 16 pluszos, gondoltam egy kicsit azért keményebb lesz, olyan Másnaposok feeling, ha már buli, drog, pia. Kemény sem volt, nem is történt semmi, csak úgy folyt az egész, de olyan igazi „ezen most szakadtam” poén sem hangzott el egyetlen egyszer sem. Ráadásul a történetnek nem nevezhető lapos szenvedésnek még csak egy erőltetett, sablonos befejezése sem volt. Elutaztak, „történt” velük pár bugyuta, irreális dolog, majd hazamentek. Ennyi. Természetesen a gyerekek jóban lettek az újdonsült apucival, aki újonnan szerzett lazaságát mások orrának betörésével kamatoztatta.
Összességében 1,5 óra az életemből és több heti bosszankodás, hogy mégiscsak azt a teázót kellett volna útba ejtenem. Légy okosabb, mint én, ne nézd meg, nem jó film!