Charles Darwin világhírű alkotása, A fajok eredete (The Origin of Species) a biológia legjelentősebb alapműve, amely lefektette a modern evolúciós elmélet alapjait. A mű idén, 2025-ben ünnepli 166. évfordulóját.
Az evolúcióelmélet magyarázza azt, hogyan jöttek létre és változtak az élőlények a földtörténet során. A teória alapvető elvei a természetes szelekció (kiválasztódás), a variáció (változékonyság) és az öröklődés. Ezen törvényke alapján fogalmazta meg Darwin a naturalista eszméjét: környezetükhöz jobban alkalmazkodó egyedek nagyobb eséllyel élnek túl és adhatják tovább genetikai állományukat; valamint a fajok fokozatosan, évmilliók alatt alakulnak át. A mai modern evolúcióbiológia — a neodarwinizmus (modern evolúciós szintézis) — a változásokat már a genetikai alapok és a populációgenetika eszközeivel magyarázza.
Charles Robert Darwin
Darwin egy igen vagyonos és befolyásos család sarjaként született 1809. február 12-én a shrewsbury-i The Mount nevű házban. Édesapját, Dr. Robert Waring Darwint korának egyik legsikeresebb orvosaként tartották számon. Édesanyja, Susannah Wegdwood pedig a híres fazekas, Josiah Wegdwood lánya volt. A családban a 6 gyermek közül Charles volt a második legfiatalabb, három nővére, egyetlen bátyja és húga mellett. Édesanyjuk 1817-es halálát követően két legidősebb nővére, Marianne és Caroline vették át a fiatal Charles nevelését. Darwin már fiatal korában érdeklődést mutatott a természet iránt, majd 1818-tól bentlakó lett a shrewsbury-i iskolában, ahol bátyja, Erasmus is tanult. Ebben az időben elég közel került egymáshoz a két testvér, s míg Charles a természetrajzi ismereteit bővítette, addig Erasmus a kémia iránti szenvedélyének hódolt. Amikor a bátyja már végzős volt, gyakran előfordult, hogy együtt végeztek kémiai kísérleteket. Sőt, arra is rábeszélte Charles-t, legyen az asszisztense a családi kúriában berendezett laboratóriumában. A következő évben Erasmus, a családi hagyományoknak megfelelően Cambridge-be ment orvostudományt hallgatni, így Charles már egyedül használta tovább a laboratóriumot.
Shrewsbury-ben Charles eléggé egyhangúnak találta a kötött rendben tartott iskolai tevékenységeket, helyette sokkal jobban kedvelte a sportokat. Így apja kivette őt az iskolából, és maga mellé vette asszisztensnek, annak reményében, hogy elköteleződik a Darwin család orvosi hagyományai mellett. Majd, mikor Charles még csak 16 éves volt, Edinburgh-ba küldte orvostant hallgatni. Charles Darwin két évet töltött ott, azonban nem bírta nézni az akkor még érzéstelenítés nélkül végzett műtéteket, így otthagyta az orvosi szakot.
Édesapjának sosem merte bevallani ezt a kudarcát, ezért pár évvel később visszatért az egyetemre, hogy látszólag folytassa orvosi tanulmányait, de valójában természetrajz szakra iratkozott be. Edinburgh-i évei alatt geológia előadásokat hallgatott, és Robert Edmond Grant tengerbiológus nagy hatással volt rá. Grant skót összehasonlító anatómus volt, aki lelkesen kutatta a tengeri gerincteleneket. Rajta keresztül ismerte meg a francia Jean-Baptiste Lamarck evolúciós nézeteit, melyek jelentősek voltak későbbi elmélete szempontjából. Edinbrugh-i évei alatt tagja lett a Pilnius Társaság nevű egyetemi diákkörnek, ami a természettudományok iránt érdeklődő hallgatókat tömörítette. Itt találkozott olyan radikális szabadgondolkodású emberekkel, akik tágították látókörét, és később itt olvasta fel élete első tudományos beszámolóját is, amely a mohaállatokról szólt. Sikertelen orvosi tanulmányait követően apja javaslatára a Cambridge-i Egyetemre ment teológiát tanulni, mely akkoriban kiváló lehetőséget biztosított a természettudományok szabad tanulmányozására. Tanulmányait befejezve Cambridge-ben maradt, s egyre inkább a geológia irányába fordult.
A könyv keletkezéstörténete
1831. augusztus 29-én, nem sokkal az után, hogy egy tudományos túráról vissszatért Shrewsbury-be, egy levelet talált az asztalán. Az egyik cambridge-i tanára, George Peacock lehetőséget ajánlott neki egy világkörüli tudományos útra. Robert FitzRoy kapitány és legénysége a HMS Beagle fedélzetén kívánták megkerülni a Földet az expedíció során. Az Admiralitás nagyon szerette volna, ha olyan természetbúvár jelentkezik, aki valamiféleképpen profitálhat a dél-amerikai és talán az egész világ körüli expedíció nyújtotta lehetőségekből.
A Beagle 1831. december 27-én bontott vitorlát, Darwin ekkor még csak 23 éves volt. A végül öt évig tartó út során eljutottak többek között a Zöld-foki-szigetekre, Dél-Amerika különböző pontjaira és nyugati partjára, a Falkland-szigetekre, a Galapagos-szigetekre, Tahitire, Új-Zélandra, Ausztrália több városába és Fokvárosba. Darwin az öt év alatt nem volt végig bezárva a hajón: kutatóutakra ment Dél-Amerikába, míg a hadihajó a szükséges térképészeti és hidrográfiai felméréseit végezte. Az expedícióra Darwin magával vitte Charles Lyell művének (Principles of Geology) első kötetét, mely jelentős hatással bírt gondolkodásmódjára és az evolúcióról vallott nézeteire. 1836. október 2-án hazatérve hatalmas elismeréssel fogadták. Hamarosan az ország legjelesebb geológusai egyikeként mutatták be Lyellnek. A Londoni Geológiai Társaság azon nyomban a tagjává választotta, három évvel később pedig a Zoológiai Társaság és a Royal Society is ugyanígy tett.
Geológusként szerzett hírneve mellett íróként is ismertté vált, s első megjelentetett munkája a Kutatási hajónaplóban (Journal of Researches) beszámolt az expedíción végzett munkájáról. Gyakori tévhit, hogy már a hajón megfogalmazta evolúcióelméletét. Azonban a hajón csupán biztos lett abban, hogy az evolúció létezik, de a működésének mechanizmusát még nem találta meg.
1837-ben nyitotta meg első jegyzetfüzetét A fajok átalakulása (Transformation of Species) címmel. Ebben fejtette ki aktuális gondolatait az evolúcióról. Döntő inspirációt 1838-ban kapott, mikor elolvasta Thomas Malthus Tanulmány a népesedés alapelvéről (Essay on the Principle of Population) című publikációját. Darwin a könyvet olvasva arra a következtetésre jutott, hogy immár az evolúció működésének elemei adottak voltak: a népesség szaporodásának nyomása, az ugyanazon faj egyedei közötti harc a túlélésért, és a környezethez legjobban alkalmazkodó, “legalkalmasabb” egyedek túlélése. Ez a felfedezése apránként összegyűjtött tények többszöri elemzése és rendszerezése után állt össze. A komoly problémát az okozta számára, hogyan fogadtassa el az elméletét a közvéleménnyel, hiszen a tudománynak általában az egyház által felállított keretek között kellett dolgoznia. Darwin komolyan tartott attól, hogy alapvetően naturalista munkája veszélybe sodorhatja. Az első publikálatlan vázlatát 1844-ben írta, ami 230 oldalt tett ki. A könyv végleges formáját több, mint egy évtizednyi munka után érte el. A kiadásra is csupán azért szánta el magát, mert időközben Alfred Russel Wallace is kidolgozta saját, hasonló elméletét. Darwin korábban kezdődött gyomorbetegsége ebben az időben felerősödött, és attól tartott, meghal mielőtt publikálhatná a teljes művet, ezért egy, abban az időben jelentősnek számító összeget tett félre erre a célra.
A teljes mű végül 1859. november 24-én jelent meg először nyomtatásban, John Murray kiadásában, On the Origin of Species by Means of Natural Selection or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life címen.
Bár a mű tudományos körökben elég hamar elismertté vált, számos egyházi felekezet eretnekségnek tartotta a természetes kiválasztódás gondolatát. A fajok eredetében megfogalmazott eszmék azonban gyorsan utat törtek maguknak. A Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta Darwint 1872 májusában, s egy évre rá a könyv már magyarul is megjelent A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, vagyis az előnyös válfajok fennmaradása a létért folyó küzdelemben címen. Egyes körökben mai napig vitatják az evolúció tényét, annak ellenére, hogy időközben elsöprő mennyiségű bizonyíték került napvilágra, amelyek alátámasztják azt. Ezt Teodosius Dobzhansky ukrán származású amerikai genetikus úgy fogalmazta meg: “A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében vizsgáljuk.”
Szerző: Kántor Flóra