Interjú az ELTE TTK Makovecz-programos hallgatójával, Simon Éva Beátával, BBTE (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár)
A magyar kormány tavalyi, 2016-os kezdeményezése, hogy az idei félévtől kezdve 11 magyar nyelven tanító, de külhoni (határon túli) egyetemmel együttműködve, saját, nemzeti csereprogramot hirdetett. A célok között többek között a határon túli magyarok kulturális, és szakmai támogatása, és a határon túli magyarsággal való kapcsolatok ápolása. Megpróbáltunk annak utánajárni, hogy vajon mennyire sikeres ez a friss projekt.
Mikor hallottál először a Makovecz programról?
2016 szeptember első hetében hallottam először a programról, az egyetemi hírlevelünkön keresztül. A jelentkezési határidő azonban elég szűkös volt, körülbelül egy hét.
Hogyan döntötted el, hogy végül jelentkezel?
Mivel ez egy teljesen új ösztöndíjprogram, nem volt kitől érdeklődni, nem volt kit megkérdezni arról, hogy hogyan zajlik a jelentkezés, mire kell odafigyelni, milyen tapasztalatok vannak. Ezért csupán arra támaszkodhattam, ami a pályázati kiírásban szerepelt. A döntés meghozatala egyszerű volt, számomra nem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e. Amint megjelent a pályázati kiírás, nyomban elkezdtem a szükséges dokumentumokat összegyűjteni. A lelkesedésem annak köszönhető, hogy 2016-ban a tavaszi félévet Erasmus programmal Budapesten töltöttem, februártól júniusig ELTE-s diák voltam, és nagyon élveztem, szerettem. Tetszett a város, az egyetemi élet, a programok, előadások, a tárgyak, amiket tanultunk, a bulik, a nyüzsgés, hogy mindig van mit csinálni, minden könnyen elérhető, tetszett a nyitottság, és az, hogy úgy éreztem itt bármi lehetséges. Nagyon sok embert megismertem, szóval élményekben nem volt hiány. Ezért miután lejárt a program, eljött a vakáció, azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan jöhetek újra vissza. Így amikor megláttam az ösztondíjprogramot, egyből kaptam az alkalmon.
Összességében elégedett vagy az információk áramlásával? Ha jól tudom, decemberig nem sok minden történt.
Talán mondhatom, hogy szerencsém volt, mert az Erasmus bürokratikus rendszerén már átestem, így nem ijedtem meg, amikor a kiírásban ilyet láttam, hogy Learning Agreement vagy rektori engedély. A papírok beszerzése sem volt nehéz, mert nekem már kitaposott utam volt az ELTE-re, ismertem a szakmai koordinátort, rögtön felvettem a kapcsolatot vele, így tudtam a teendőket, lépéseket. De igen, tudok arról, hogy nem ment mindenkinek ilyen zökkenőmentesen. Mi lelkesen fogadtuk ezt a programot erdélyi egyetemeinken, de a magyarországi egyetemek nem igazán tudták, hogy miről is van pontosan szó. Tehát az információ-áramlással ténylegesen baj volt. Legnagyobb problámát az okozta, hogy nem volt kontakt ember, nem volt kihez fordulni. Az Erasmus már jól kiépített rendszer szerint működik, de most előjött a kérdés, hogy ki kellene foglalkozzon a Makovecz hallgatókkal, befogadó nyilatkozat, tanterv elküldése, tájékoztatás a szálláshelyekről, regisztrációs formulák kitöltése, hiszen mi hiába jelentkezünk otthon, ha az illető magyarországi egyetem nem küld visszajelzést, hogy igenis ők fogadnak. Szóval ebből szempontból volt egy kis fennakadás, de decembertől kezdődően mindenki intenzíven foglalkozott a kapcsolatépítéssel.
Felmérések szerint külföldi diákként nem könnyű beilleszkedni az egyetemi életbe az ELTE-n. Te eddig hogy érzed, határon túliként könnyebb ismertségeket kialakítani?
Erasmusos és Makoveczes hallgatóként is gyorsan, könnyen ment a beilleszkedés. Szerintem nem nehéz, csak nyitott, érdeklődő kell lenni, barátkozni, kérdezni, beszélni kell és akkor nem érzi magát az ember kívülállónak vagy magányosnak. Vannak nehéz pillanatok persze, de minden a hozzáálláson múlik. Nekem pozitív tapasztalataim vannak, nagyon jól kijöttem a csoportárssaimmal. Pár személlyel az egyetem falain kívül is találkoztam, együtt túráztunk, kajakoztunk, billiárdoztunk tavaly és abban reménykedem, hogy ez idén sem változik.
A tanulmányokat, és az egyebeket (pénzügyi támogatás) mi a különbség az Erasmus, és a Makovecz között?
Nagyon hasonló a két program, tömören az Erasmussal több pénzügyi támogatás jár, viszont a Makoveczcel kevesebb a papírmunka. Erasmussal csak olyan magyarországi intézménybe lehet kiutazni, amelynek van partnerségi szerződése a saját egyetemeddel, Makoveczcel pedig bármilyen magyarországi felsőoktatási intézménybe jelentkezhetsz. Persze az is érződik, hogy a Makovecz új program, “első kiadás”, még nincsen minden letisztázva, még akadozik. Nem egységes a pénzügyi támogatás sem, más összeget kapnak a BBTE-s diákok, és más összeget a Sapientia EMTE diákjai.
Magyar diákoknak lehet határon túli egyetemekre kimenni Makovecz programmal? Szerinted van-e erre esély a jövőben? Az erdélyi magyarok például szívesen látnának-e vajon ELTE-seket egy-két éven belül?
Tudomásom szerint erre még nincs lehetőség, de igen, az lenne a cél, hogy egy olyan felsőoktatási együttműködési rendszer jöjjön létre az egész Kárpát-medencében, ahol magyarországi diákok határon túli egyetemeken, a határon túliak pedig magyarországi vagy más határon túli régió egyetemein tanulhatnak.
Szerintem ennek megvalósítására van esély, és Erdélyben szívesen látnánk magyarországi vagy szórványvidéki diákokat.
Az ELTE-nél az Erasmus programokkal közösen kezelnek titeket, ugyanúgy ti is részesültök a külföldieket segítő önkéntes csapat (Erasmus Student Network) támogatásából. Te ebből eddig mit érzékeltél, milyen programok voltak, és lesznek?
Igen, az ELTE-n teljesen közösen kezelnek az Erasmusos hallgatókkal, ugyanolyan séma szerint zajlik minden, nagyon jól működik a mentorrendszer is. Ez nagyon jó. Ugyanúgy részt vettem a programokon, akár az Erasmusos hallgatók és mindig értesülök az aktuális hírekről. Vannak egyszeri események például az Orientation Day, (körbevezetés a campuszon – a szerk.) Speed Dating, Welcome Weekend stb. Vannak olyanok, amik minden héten elérhetőek: PubQuiz, Film Club, Escape Room and Board Game, stb.
Szóval nem vagyunk hátrányban, lemaradásban pedig egy csöppet sem.
Melyik volt a legjobb program eddig?
Nem vettem részt sajnos minden eseményen, de az eddigiek közül a Speed Dating tetszett a legjobban, mert ott kb. harminc külföldi diákkal beszélgettem, bemutatkoztunk, elmondtuk egymásnak, hogy ki honnan jött (szinte minden kontinens képviselve volt), ki mivel foglalkozik, mit tanul, mit szeret stb. Nagyon izgalmas, lelkesítő és nagy élmény volt.
Mi a véleményed Budapestről? Kedvenc hely?
Budapest csodás, gyönyörű fekvésű, pezsgő város, tele kulturális élettel, tudományos tevékenységekkel, történelmi emlékművekkel, és szórakozási lehetőségekkel. Aki nem szereti a nagyvárosi nyüzsgő életet, annak bizonyára kínszenvedés, de ha elege van az embernek a betonrengetegből, akkor felüdülhet a Budai-hegység területén. Szeretek a Duna-parton sétálni, a Szabadság-hídon üldögélni, a Citadellán bámészkodni, Margit-szigeten piknikezni, a Budai-hegységben túrázni, kilátópontokat keresni, és persze szeretek romkocsmázni.
Más az ELTE-n tanulni, mint a kinti egyetemeken? Ha igen, miben más?
Bizonyos szempontból más, de persze az alap ugyanaz, órákra járni, beadandókat készíteni, felkészülni a vizsgákra. De érződik, hogy nekünk itt „különleges státuszunk” van, a tanárok elnézőbbek, rugalmasabbak velük, mint a helyi diákokkal.
Ha az ELTE TTK és a BBTE Földrajz kart hasonlítjuk össze, én az alapvető különbséget abban látom, hogy az ELTE-s diákoknak több szabadságuk van a választható tárgyak és órarend tekintetében. Mi a BBTE-n kevesebben vagyunk, sokkal családiasabb a hangulat, kevesebb oktatónk van, kevesebb szakirány, kevesebb választási lehetőség van tárgyak tekintetében. De ugyanígy működnek az egyetemen kívüli tevékenységek, szakkörök, TDK munkák, előadások, mozgalmas egyetemi élet, szinte minden meg van nálunk is, csak „miniben”.
Szakmailag szerinted miért érdemes jelentkezni ilyen képzésekre? Mik voltak az előzetes elképzeléseid, hogy miért érdemes? Most, hogy benne vagy, mit gondolsz, miért érdemes?
Mindenképp érdemes egy vendéghallgatói programon részt venni, ugyanis csak előnye van a programnak. Új emberekkel találkozol, kizökkent a megszokott rutinból, kihívások elé állít, lelkesít, más rendszereket, más nézőpontokat mutat, nyitottabbá tesz, és elgondolkodtat. Rengeteg a tanulás nem csak tárgyi tudást, de talpraesettséget ad, segít átérékelni a dolgokat. Egyszóval óriási élmény és persze jól mutat az önéletrajzodban.
Nagyjából hány Makoveczes lehet most a TTK-n? Ismertétek egymást korábbról?
Makovecczel nem csak Erdélyből, hanem Ukrajnából és Szlovákiából is vannak, ha nem tévedek, így nem tudom hányan lehetünk összesen, de Erdélyből kb. 5 Makoveczes hallgató van. Párat már azelőtt ismertem közülük mielőtt ide jöttünk volna.
Mi a különbség az itteni, és a román kollégiumokban? Egyik ösztöndíjprogram alatt sem laktam ELTE-s kollégiumban, így azokról nem tudok véleményt mondani. Tavaly tavasszal egy főiskola kollégiumában laktam, ebben az évben szintén egy, az ELTE-től független kollégiumban. Mivel tudom, hogy csak átmeneti időszakról van szó, ezért azt mondom, hogy el lehet éldegélni itt pár hónapig, de a kolozsvári kollégiumaink nagyon hiányoznak. Kolozsváron felszereltebb, kényelmesebb, modernebb kollégiumokban laktam, valamint olcsóbb is volt, persze ott sem mindegyik.