„Ültem a villamoson, és azt hittem, hogy a villamos utazásra szolgál. (…) Nem tudtam, hogy (…) e villamosokból barikádokat lehet rakni, s ezeken az utcákon rohamra menni, harcolni és győzni is lehet!” (Örkény István: Fohász Budapestért)
Az 56-os villamoson zötyögök az egyetem felé, hatvan évvel a forradalom után. Elmélázok: milyen is lehetett 1956 októbere a mi karunkon?
Az ELTE TTK akkor még csak hét éve volt önálló, és a mai BTK helyén, a Múzeum körúton működött. A forradalom kitörésekor itt is nagy volt a felbolydulás, felfüggesztették a tanítást. A kar Forradalmi Bizottságának elnökévé Cornides István fizikust (1920–1999) választották, akinek egyik barátja szerint
az lett a veszte, hogy túl népszerű ember volt.
Kollégái egyenes embernek tartották, és tudták, hogy az egyetemisták is hallgatnak rá. Cornides elítélte a kommunista rendszert, de nem támogatta az egyetemi polgárok részvételét a forradalomban. Egyrészt, tehát lecsillapította azon kollégáit, akik a kommunista érzelmű oktatók eltávolítását követelték, másrészt felszólította párthű tanártársait, hogy munkájukat háttérbe vonulva folytassák. Érdekesség, hogy az akkoriban Budapesti Haladásnak nevezett BEAC elnöki tisztségét is Cornides töltötte be, így a forradalom idején a kosarasokat és a focistákat osztotta be az egyetem kapujának őrzésére és a rend fenntartására. Egyszer néhány diák kopogtatott az irodájában, hogy nyittassa ki a kaput.
Miért, mit akartok? – kérdezte a professzor, mire az egyetemisták büszkén felelték: Hoztunk egy tankot!
Cornides egy 1993-as interjúban elmondta, hogy nem hitt a forradalom győzelmében, ugyanakkor kiemelte
aki a halált is vállalja egy szebb és igazabb jövőért, azt hősnek tartom.
Móricz Zsigmond körtér, metróállomás. Átszállok a négyeshatosra.