A szerelem vak, tartja a mondás. Ezt bizony a történelem is igazolja. Mi másért dőlnének kardjukba a sebzett szívű férfiak vagy épp költenék egy ország teljes vagyonát a halott kedvesének tisztelgő emlékműre?
Most, hogy itt van az ősz, a romantikus hangulat elszállt. Nem lehet kiülni a Duna-partra éjszaka beszélgetni egy üveg vörösbor mellett, sőt a fázósabbak a kezüket sem szívesen húzzák ki a kabátjuk zsebéből, ezzel ellehetetlenítve még a kézenfogva andalgás lehetőségét is. Szóval éppen itt az ideje, hogy felelevenítsük a történelem híres szerelmeit, hogy mindenki egy kicsit romantikusabb hangulatba kerüljön.
Antonius és Kleopátra
Mindannyian ismerjük a történetet, miszerint Kleopátrába, az okos, jó humorú nőbe Caesar halálosan szerelmes volt. A közösen eltöltött szenvedélyes éveknek azonban Caesar halála vetett véget. Ekkor Kleopátra nem csüggedt, hanem inkább beleszeretett Marcus Antoniusba, aki Caesar bizalmasa volt. Tervet forraltak, miszerint közösen elfoglalják majd Rómát és együtt uralkodnak, sajnos azonban ezt a tervüket Caesar fogadott fia, Octavius megakadályozta. Octavius kihasználta a szerelem erejét, és azt a hamis hírt juttatta el Marcus Antoniusnak, hogy Kleopátra meghalt. Antonius, ahogy a cselszövők kitervelték, bánatában kardjába dőlt. A legenda úgy szól, hogy egyik embere el tudta vinni még időben Kleopátrához, így annak karjaiban halt meg. Kleopátra, okos nő révén, nem a szerelmi bánatba halt bele, hanem fogságba esett, és egy kígyó halálos mérgével ölte meg magát.
Abélard és Héloïse
Héloise valamikor 1090 és 1100 között született. Párizsban élt nagybátyja gyámsága alatt, aki igen gazdag és tekintélyes ember volt. Héloïse már korán kitűnt a többi gazdag lány közül szépségével és éles eszével. 
Pierre Abélarddal, az akkor harminc éves pappal 1115-ben találkozott. Abélard híres pap és tudós volt, mindemellett remek előadó. A fiatalembert lenyűgözte a lány műveltsége és szépsége, így rávette a konok nagybácsit, hogy ő tanítsa a lányt magas tudományokra, és fizettségért sem várt mást, mint hogy odaköltözik hozzájuk. A tanár és a tanítvány rögtön egymásba szeretett, kapcsolatukat pedig nem tudták titokban tartani, sajnos lebuktak. Abélardot elhajtották a palotából, de tudták tartani a kapcsolatot titkos levelek segítségével. Az egyik levélből Abélard megtudta, hogy kedvese gyermeket vár, így megszöktette a palotából Héloïse-t. Sajnos a gyermek sorsáról semmit nem tudunk. Abélard és Héloïse össze is házasodtak, remélve, hogy innentől boldog és kiegyensúlyozott életük lehet. Hát sajnos nagyon tévedtek. Héloïse gyámja nem hagyta annyiban a dolgot, így Abélard egy kolostorba küldte a feleségét, hogy az életét óvja. Ez sikerült is, azonban a bátor tettnek rettenetes következményei voltak: 1119-ben egy éjjel a felbérelt pribékek megfosztották a férfiasságától. Szerencsésen felgyógyult ezután, majd egy Benedek rendi apátságba vonult vissza, ahol tanítványokat fogadott. Héloïse, amikor megtudta, hogy mi történt a férjével, visszaköltözött az argenteuili zárdába, ahol a gyermekkorát is töltötte. Később apátnő lett, és húsz évvel túlélte a férjét. Halála utána Abélard mellé temették. Levelezésük 1120-ban kezdődött, és ez szolgál mintaként a levélregényeknek is. Ezek a levelek a történelem legszebb szerelmi vallomásai, bár az eredeti példányok nem maradtak fenn.
Jahan sah és Mumtāz Mahal
Mumtāz Mahal (a palota kedves ékessége) 1593-ban született Indiában. Apja nemes volt, és 1612-ben, tizenkilenc évesen lett Khurram herceg felesége. Később a herceg Jahan néven került a trónra. A herceg harmadik felesége volt, mégis ő lett a kedvence. Rengeteg gyermeket, összesen tizennégyet, szült
Jahannak, de gyakori terhességeinek ellenére Mumtāz mindig Jahan sahhal tartott a hadjáratok során. Az udvari történetírók igen hosszan ecsetelik a pár intim életét, ebből is megbizonyosodhatunk arról, hogy milyen bizalmas és szeretetteljes volt a kapcsolatuk. Mumtāz 1931-ben halt meg, szülés közben. A halálos ágyán az volt az utolsó kívánsága, hogy a szerelmüknek a férje állítson méltó emléket és persze azt is kérte, hogy férje soha többet ne nősüljön meg. Mumtāz halála után az uralkodó vígasztalhatatlan volt, egy évre elvonult, és magányosan gyászolt. Több mint húsz éven keresztül építette a méltó emlékét a szerelmüknek, a Tádzs Mahalt, amely a kincstár nagy részét felemésztette. Így vált a Tádzs Mahal a szerelem örök jelképévé.
Hürrem és Szulejmán
Hürrem, Alexandra nevű rabszolgaként került Szulejmán háremébe, ah
ol az akkor még herceg azonnal beleszeretett. Szulejmán trónra kerülése után rengeteg új rendeletet hozott, mely egy része nagy felháborodást keltett. Ilyen volt Ibrahim pasa nagyvezírré nevezése, valamint az, hogy Hürrem lett a hivatalos felesége. Hét gyermekkel ajándékozta meg az uralkodót, sajnos az utolsó gyerek nem sokkal a születése után meghalt. Vonzó jelenség volt, aki vidámságával az ujja köré csavarta az uralkodót. Ravasz és féltékeny nő volt, nem engedte, hogy más is intim viszonyba kerüljön a szultánnal. Hürrem a gyermekeit védte az 1558-ban bekövetkezett haláláig, és odaadóan szerette az uralkodót. A Szulejmán-mecsetben lelt örök nyugalomra, ahova Szulejmánt is temették az 1566-ban bekövetkezett halálakor.