Az IDSA (International Diplomatic Student Association) a Munapest (Model United Nations of Budapest) közreműködésével márciusban szervezett egy angol nyelvű megbeszélést a Corvinuson, melynek célja a közelgő egyesült államokbeli elnöki választás legfontosabb kérdéseinek megválaszolása, vagyis mik az egyes jelöltek kampányának kulcsstratégiái, mik a lehetséges végkimenetelek, s azok milyen hatással lehetnek a Föld többi országára nézve.
A Vita kulcsemberei:
- Rétfalvi Flóra kommunikációs koordinátor Obama kampánystábjában
- Ugrósdy Márton, a Külügyi- és Külgazdasági Intézet tudományos munkatársa
- Magyarics Tamás, a Külügyi- és Külgazdasági Minisztérium Észak-amerikai osztályának vezetője, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének oktatója
A közvetítőember Nick Thorpe, 1983 óta a BBC kelet- és közép-európai tudósítója volt
A vita alapötletét talán George Friedman „A következő évtized” című könyvének egy idézetével lehet legjobban szemléltetni: „Az amerikai elnök a legfontosabb politikai vezető a világon. Az ok egyszerű: Egy olyan nemzetet kormányoz, melynek gazdasági és katonai politikája minden kontinens minden országában élő emberek életét alakítja. Az elnök elrendelhet és el is rendel inváziókat, embargókat és szankciókat. Az általa alakított gazdasági intézkedések életek milliárdjaiban köszönnek vissza, talán sok generáción átnyúlva. Aki következő évtizedben az elnök személye és az, amit tenni akar gyakran jobban lesz hatással a nem-amerikaiak életére, mint a saját kormányaik döntései.”
Az egyszerűség kedvéért úgy vélem nem árt néhány szót váltanom a jelenleg esélyes négy jelöltről, így a vetélytársak a következők:
- Donald Trump – üzletember és médiaszemélyiség, republikánus jelölt, erősen jobboldali
- Hillary Clinton – jogász, demokrata jelölt, férje elnöksége alatt First Lady, 2001-2009 közt New York állam szenátora, az első Obama kormány alatt külügyminiszter, a kampánypénzt elfogadja a Wall Streettől
- Ted Cruz – politikus és ügyvéd, republikánus jelölt, Texas állam szenátora
- Bernie Sanders – politikus, demokrata jelölt, Vermont állam szenátora, az 1970-es évek eleje óta tevékenykedik politikában, sokáig független, baloldali, Wall Street ellen van
A teremben helyet foglalva emberek százai vesznek körbe, kis nyüzsgés után megszólal a konferanszié, némileg tört angolsággal bemutatja a jelenlévőket, majd kisvártatva linket oszt meg az esemény oldalán mellyel, amolyan közvélemény felmérés gyanánt, a közönség maga is leadhatja a voksát az egyes jelöltekre. A felvezetés Flóráé, a kérdés pedig az, vajon miért szentel a világ ekkora figyelmet egyetlen állam elnökválasztásának. Az idézettel effektíve kitárgyalt globális befolyás mellett soha nem látott mértékű a média befolyása, mivel már a 2008-as kampányban, Obama első elnökségének hajnalán is megjelent a közösségi média, újraválasztásakor pedig kezdett jelentőssé válni, az egyes portálok rapid terjedése továbbra is töretlen, az információ-áramlásnak köszönhetően pedig egyre nagyobb számú embertömeg lesz érdekelt a témában. Nick itt hozzászól, a fontosságot hangsúlyozandó, Obama második kampányára a BBC nem kevesebb, mint 193 embert küldött az Államokba tudósítani.
Itt áttérünk a jelöltek kommunikációs formáira és retorikájukra. Bernie Sanders, az immáron 76 éves demokrata jelölt, bár sokszor emlegetett szocialista szimpátiája miatt akadnak bőven, akik nincsenek oda érte, beszédeiben igyekszik a pártot, s annak az eredeti eszméit képviselni. Trump, a jelenlévők és a média szerint, a maga presztízsét igyekszik építeni, s bár beszédeinek egyszerűségével és showman jellegével nagy tömegekre képes hatni, roppant módon eltér minden korábbi elnökjelölttől, akit valaha láthattunk. Tamás szóba hozza Cruz-t akinek, Sanders-höz hasonlóan nincsen túl sok támogatója Washingtonban, Trump-szerűen szlogenekben beszél, valamint ugyanúgy önmagában az iszlám vallást okolja a terrorizmusért. Trump maga még messzebb megy, tervei szerint mintegy 11 millió bevándorlót „tenne ki” az országból, melynek utánaszámolva pusztán a fuvarozás 1 milliárd dollárt emésztene fel, nem beszélve a számottevő munkaerő és GDP visszaesésről, míg Sanders saját bevallása szerint utolsóként alkalmazna erőszakot. Clinton előnyére válik, hogy 30 évre visszanyúló politikai karrier áll a háta mögött, s ismerősei révén jó kapcsolatokat ápol Washingtonnal, közben pedig a Crowdpac pontszáma (mely a liberális-konzervatív vonalon tájol be embereket, ahol a -10 a legerősebb előbbi, +10 pedig legerősebb utóbbi) -6.4, ami megegyezik Obamáéval, és 1.7 ponttal konzervatívabb irányba található Sanderstől. Voltaképp soha nem mond olyat, amivel esetleg botrányt kelthet, ezért meglehetősen unalmasnak ígérkeztek az előválasztások, amíg Sanders fel nem tűnt a színen, majd idős kora ellenére akár drasztikusan progresszív változásokat előrevetítve megszerezze a fiatalok szeretetét, illetve elgondolkoztatta Amerikát a legalapvetőbb demokratikus ideológiákról.
Néhány kérdés következik a közönségtől, például: Milyen a jelöltek kapcsolata párttal? Nos, az alap ideológiákkal tisztában vannak, de a párton belül más-más oldalon állnak, így a demokratáknál Clinton közép felé hajlik, míg Sansders skandináv mintára bal felé dől, a republikánusoknál pedig, legalábbis retorikában, Cruz a visszafogottabb, amíg Trump a szélsőjobb felé húz. Bár Sandersnek sikerült meggyőznie a fiatalságot, egy fekete elnök kétszeri megválasztása mutatja a kisebbségben rejlő lehetőset, ez pedig Clintonnak kedvez. Ezek alapján, s mert neki több jó kapcsolata van Washingtonnal előbbi pártnál Hillaryt támogatják jobban, míg az utóbbinál Trump extrémitása túl sok biztosítékot vert ki, s inkább Cruz mellett állnak.
Thorpe elszabadult ágyúnak nevezi Trumpot, aki aláássa az Egyesült Államok demokráciáját, Tamás pedig rávilágít, hogy a politikai beszédek „fejlettsége”, tehát szóhasználatuk változatossága és mondataik összetettsége bár korábban is romlott némileg, Trumppal teljesen új szintre esett, hiszen az átlag 18-19 éves korúak beszédének megfelelő retorika helyett ő egy negyedik osztályos gyerek szintjén tartja beszédeit. Márton egyet ért Tamással, szóvá téve, hogy Trump ellen már a saját pártja is felkel, és bár a nép szemében populáris, később még leszavazhatják.
Kisebb mozgolódás támadt a közönség sorai között, és elhangzik a kérdés: Hogyan várhatjuk el a republikánusoktól, hogy vezessenek, ha még beszélni sem tudnak normálisan? Egy hallgató Trump mellett kiállva hangsúlyozza, hogy a hírhedt republikánus jelölt üzletet vezet évtizedek óta, mire rögtön érkezik a válasz, miszerint államot és üzletet vezetni nem ugyanaz.
De vajon hogyan viszonyul a világhoz Trump? Bevallása szerint a Közel-Kelethez neutrálisan, ami már csak azért is lehetetlen, mert az USA évtizedek óta Izrael szövetségese. Ukrajna helyzetébe nem kíván beleszólni, hiszen az EU problémája, tehát oldjuk meg, ahogy tudjuk. Kelet-Ázsia és Kína helyzetéről az a véleménye, hogy minden gyártást visszavonna a térségből, hogy munkahelyet teremtsen az Államokban. Ennek viszont az a hátulütője, hogy brutális mértékben visszaesne a termelés mértéke, az árak pedig az egekbe szöknének. Mivel nem másban, mint a mexikói bevándorlókban látja az ország problémáit, ezért terveiben szerepel egy, az USA-Mexikó határra építendő, több méter magas vasbeton fal, melynek építési és fenntartási költségeit magával Mexikóval akar megfizettetni, ez pedig már önmagában is nevetséges. Megjegyzés: nagyon ajánlom John Oliver humorista, tévés személyiség értekezését a témában. Röviden összefoglalva, az ígéreteinek változatlan formában való beteljesülése katasztrófával kecsegtet.
Hogyan viszonyul a világhoz Clinton? Racionálisan viszonyul a dolgokhoz, az Egyesült Államok maradna körülbelül ilyen, bár szokatlan módon jelenleg a TTP (transz-pacifikus partnerségi egyezmény) ellen van, miközben korábban részt vett annak megtervezésében. Középtávú cél az orosz befolyás csökkentése Kelet-Európában. Felvetődik, hogy változna a nőpolitika? Erre Flóra válaszol, aki maga is részt vett egy, a nők politikai részt vételét szorgalmazó, főleg élelmiszerüzletekben zajló kampányban. Obama is kiemeli lányai fontosságát, Clinton valószínűleg nem változtatna radikálisan, így maradna a status quo. Érdekesség, hogy mindkét párt állít be nem-politikus támogatókat a kampányba, jellemzően énekeseket vagy színészeket, így a republikánusokat pl: Clint Eastwood is propagálja, a demokratákat részben Scarlet Johanson, mely két személy tökéletes példa az idős-konzervatív, fiatal-liberális értékek reflektálására.
Mire van szüksége Magyarországnak, valamint Közép-Európának? A saját és a minket körülvevő környezet alakulására globális szinten Oroszország, Németország és az Egyesült Államok van hatással. Az USA bizonyos értelemben véve európai államnak tekinthető, annyi szállal kötődik ide, meg tudja teremteni a katonai és gazdasági biztonságot, amit mi sem jelez jobban, mint hogy jelenleg a második legnagyobb befektető az országban 90.000 embert foglalkoztatva, és rengeteg tőkét hozva. Ami probléma, hogy az ő perspektívájukból nézve Közép-Európa, pl: A Visegrádi négyek egyszerűen túl kicsi piac, nekünk pedig érdekünkben állna végre felkerülni a térképre.
Az utolsó kérdések következnek a közönségtől, vagyis mi a helyzet többi republikánus jelölttel? Van-e Clintonnak esélye az emailjei kiszivárgása után? Mi van Afrikával és Dél-Amerikával? Foglalkoznak a klímaváltozással? A válaszok jórészt egyöntetűek. John Kasichnak és Bloombergnek esélye sincs, Marco Rubio pont az előadás napján reggel vonult vissza. Clinton kifejezetten jóban van az FBI-jal, így bármelyik ügyvédet megkaphatja, noha némileg felháboríthatja a demokratákat és veszthet szavazatokat. Trump Afrika ügyére azt mondta, jobb lett volna a helyükön hagyni a diktátorokat, mert rendet tartottak, ettől a gondolattól függetlenül azonban az USA nem tervez befektetni, mert messze van, az infrastruktúra kiépítetlen, a járulékos költségek óriásiak lennének, Kína pedig amúgy is korábban odaért. Dél-Amerika szintén kevés befektetési lehetőséget nyújt, túl nagy a biztonsági kockázat. Ami a klímaváltozásra vonatkozik, a republikánusok számottevő része nem hisz benne, a demokraták pedig kevés szavazatot tudnak nyerni egy globális, probléma ellen fellépve.
Minden jel arra utal, hogy a novemberi végjáték alatt Trump vs. Clinton küzdelemre lehet számítani, mely kettő közül, akármennyire is szubjektív, Clintonnal járunk jobban.
A vita alatt szavazás eredménye: Ted Cruz: 1%, John Kasich: 4%, Donald Trump: 9%, Hillary Clinton: 28%, Barnie Sanders: 58%