A J.K Rowling által megalkotott varázsló univerzum sokunk szemében kiemelt helyen van. Egy újabb vászonra vitt öt részes sorozatra számíthatunk Legendás állatok és megfigyelésük címmel, melynek második része nemrég került a mozikba.
Két éve a Legendás állatok és megfigyelésük visszavezetett minket a varázslók világába, és bár 70 évvel a roxfordi történet előtt játszódik, Göthe Salamander New Yorkban elhagyott varázsállatainak hajszája, az eredeti történetnek nagyon is a továbbgondolása volt, és sikerült egy új, érdekes színt adni neki. Nagyon fontos témákat feszegetett, mint a gyermekbántalmazás és annak következményei, vagy a társadalmi zárkózottság. Ebben a filmben azonban sokkal sötétebb a világ. Találkozhatunk politikával, merénylettel, gyilkossággal és árulással, melyek különös érzést keltenek a nézőben a többi varázslótörténet után. Ami nagyon meglepő az írótól, hogy nem kapunk egy teljes, egész történetet egy rész megtekintésével (vagy elolvasásával): nincs előre behatárolt időtartomány, ahogy azt a Harry Potter-filmekben megszokhattuk, de még egy jól végigkövethető cselekményív sem, mert rengeteg előre- és visszautalást kapunk, rengeteg mellékszereplő és mellékszál van, így az eredeti cselekményív (megállítani Grindelwaldot) eléggé elsikkad. Ez az individuális film szempontjából lehet, hogy ártalmas, viszont ne felejtsük el, hogy öt részes szériára kell számítanunk, aminek meg kell alapozni a bonyodalmát. Tekintsünk rá úgy, mint a Legendás állatok című sorozat bevezetésének második része, és így nem is olyan különös a sötét világ, hiszen kell egy alap, amiből lehet majd építkezni a további részekben.
David Yates hatodszor tér vissza a rendezői székbe, és nem hiába őt kérték fel a rendezésre, hiszen a történetet úgy viszi vászonra, hogy az egyszerűen magával ragad. A kosztümök érdekesek és változatosak, a háttérben itt-ott felbukkanó bestiák szórakoztatóak és érdekesek, James Newton Howard misztikus zenéje pedig nagyon passzol a történethez. A film vágásakor azonban kicsit több jelenet került ki a végleges filmből, mint kellett volna. Ezt érezhetjük a sokszor kicsit követhetetlenné váló akciójeleneteken, vagy azon, hogy számolgathatjuk, hány bemutatóbeli jelenet maradt ki a filmből. Egy ennyi mellékszereplővel és mellékszállal rendelkező film nyugodtam megengedhetett volna egy nagyjából két és fél órás játékidőt magának, hogy szépen kibontakozzanak a mellékszálak is, vagy picit könnyebben követhető legyen a fő szál.
A látványra egyáltalán nem lehet panaszunk. A kitalált figurák és az effektek gyönyörűek, az operatőri munka hibátlan, és a párizsi cselekmény a város legszebb helyein játszódik. A karakterek kidolgozottak, viszont kiaknázatlanok a rövid játékidő miatt. Felbukkan sok Harry Potter filmből ismert név is, ami a rajongóknak egy plusz élményt garantál. Érdemel pár külön szót ejteni a főgonoszról, Grindelwaldról, hiszen nem egy sablon, velejéig romlott gondosz, hanem sokkal inkább egy logikusan gondolkodó politikus. A karakter valószerűsége miatt lesz ijesztő. Egy gonosz, sztereotípikus politikust fedezhetünk fel benne, aki kihasználja mások vágyait, érzelmeit és féligazságokkal befolyásolja őket.
A film kicsit Rowling ambícióiba bukik bele, viszont messze nem annyira, hogy ne húzná ki a gödörből a látványvilág, a magával ragadó cselekmény, vagy a humoros karakterek. A film egyébként teljesen élvezhető az előtörténet ismerete nélkül is, amiért nagy bónuszpont jár, viszont egyértelműen hozzátesz az élményhez, ha moziba indulás előtt megnézzük a Legendás állatok előző részét, esetleg belenézünk néhány Harry Potter filmbe.