Január 9-ig Bécsben, az Albertina múzeumban látogatható az eddigi egyik legnagyobb Monet-kiállítás, közel száz képpel. Ez a mennyiség, nemcsak hogy egyedi, de azért is csalogató, mert amikor legutoljára (tizenöt éve) látogatható közelségben, a Szépművészeti Múzeumban volt Monet-kiállítás, mindössze huszonöt festményét állították ki, és legalább annyi sorba állás övezte, mint amennyi idő innen eljutni Bécsbe.
Maga az Albertina múzeum is említésre méltó, mivel ez egy nemzetközi rangú művészeti múzeum, ami a világ minden tájáról vonzza a turistákat és kultúra-kedvelőket, illetve nem kisebb időszaki kiállításokat mutatott be, mint Van Gogh, Raffaello és Albrecht Dürer, valamint tartalmazza a világ legnagyobb és legértékesebb grafikai gyűjteményét is, ahol többek között nem kisebb művek is helyet kapnak, mint Klimt nőtanulmányai, illetve Michelangelo, és Rembrandt művei. A múzeum egyébként rengeteg állandó és időszakos kiállítással rendelkezik, mint a Batliner-gyűjtemény, ahol megtekinthetjük a modern klasszikusok (poszt-impresszionisták, impresszionisták, avantgardok, kubisták) műveit, mint amilyen Chagall, Picasso, Cézanne, Degas és Monet.
A pláne az egészben az az, hogy mindez felnőtteknek 14€, 19 éves korig ingyenes és 65 éves kor felett, illetve 29 éves korig mindössze 11€, amivel az összes állandó, illetve időszakos kiállítás is látogatható! A jegyeket egyébként mindenképpen érdemes online megvásárolni, sőt még nyomtatni se kell, telefonon is bemutatható, hiszen a Monet kiállításra való tekintettel, továbbá az adventi időszakban, képzelhetik, mekkora kígyózó sorok állnak a múzeum előtt, amit így teljes mértékben ki lehet kerülni! A ruhatárral kapcsolatban az a megjegyzésem, hogy nem érdemes a hagyományos „beadósra” várni, lehet kis kocka alakú zárható dobozokba rakni a holmit, ami mindössze 1€ és könnyű lecsapni rá az éppen cuccaikat kivenni készülő egyéb turistáktól.
Na de beszéljünk végre a Monet kiállításról! Mint említettem, száz festményt állítottak ki, amihez rengeteg országon keresztül sikerült csak eljutni, köztük Moszkvát, Párizst, Budapestet, sőt még Bostonból is szereztek képeket, így nem marad az az érzésed, hogy „csak ennyi?”, mint mondjuk a budapesti Frida Kahlo kiállítás után. Azzal ellentétben azonban, ez a kiállítás egyáltalán nem interaktív, nincsenek videók, levelek, személyes tárgyak, csak és kizárólag képek és hozzájuk tartozó szövegek a falon. Számomra éppen ezért maga a kiállítás része elég sivár volt, a magyar kiállítás tervezők szerintem sokkal jobban meg tudták volna szervezni. Hogy őszinte legyek, maguk az életrajzi, sőt festmények alatti szövegek sem tetszettek, semmitmondóak és személytelenek voltak, főleg az ecsetvonásokról, a fényjátékról, meg hasonló festészeti mélységekről esett szó; nem éreztem úgy, hogy közelebb kerültem volna a festőhöz, vagy ahhoz, hogy mit érzett, amikor ezeket alkotta. Persze nehéz, mi több felesleges is összehasonlítani Frida Kahlot Monet-val, valamint az impresszionizmust a szürrealizmussal.
Sokan pont ezt tartják Monetban zseniálisnak, hogy rendíthetetlen volt, semmi törés az életében nem hatott ki a festészetében, illetve, hogy az ő festményei nem róla, hanem a világról, inkább a szemlélőről szólnak. Bár első ránézésre a festményei tájkép jellegűek, mondhatni a valóság visszavetülései, leginkább egy fésülködő asztala felett tudnánk elképzelni. Azonban ha közelebbről megnézzük, valami nem stimmel velük. Valótlanok a színek és az árnyékok, nem állandósult látványt próbálnak átadni, hanem egy-egy pillanatot örökítenek csak meg. Nem hagyományos módon adják vissza a valóságot, mint mondjuk egy fénykép, hanem elnagyolással, elkenéssel és fókuszálatlansággal, így nem a valóságot próbálják visszaadni, hanem csak egy érzetet, egy pillanatnyi hangulatot.
Egy másik kiemelendő dolog, hogy Monet gyakran egy és ugyanazon környezeti elemet többféleképpen is lefest, van, hogy a napszakokkal játszik, van, hogy a technikákkal, de összességében, bár ugyanazt látjuk a képeken, mégis teljesen mást. Erre példa a kiállításon látható katedrális sorozatkép (mely a kedvencem), illetve az angol parlamentről készült három kép. Arra próbál ezzel rávilágítani, hogy a valóság az, amit mi annak látunk, hogy nem csak egy valóság létezik és nem csak hogy ez mindenkinek más és más, de egyazon emberben is többféle lehet. A festő szelídségével, tájképeivel, pasztell színeivel ugyanazt próbálja megvilágítani, mint amit a kubisták vagy szürrealisták az élénk színeikkel és erőteljes ecsetvonásaikkal, mégis sokkal élesebb szem és hozzáértés szüksége, hogy minderre rájöjjünk.
Sajnos nem igazán van módunk a kiállításon elgondolkodni a látottakon, mert nemcsak hogy tömeg van, de kizárólag közelről tudod megnézni a képeket, amik így teljesen más hatást keltenek, mintha távolról szemlélnéd őket, ahogy azt valóban kéne. Illetve mindezen információk birtokába csak akkor jutsz, ha megveszed a hangos tárlatvezető mobiltelefon kinézetű kütyüt (amit én sajnos nem tettem), mert rendesen nincs leírva mindez a képek mellé, viszont ott rendesen elmondanak nemcsak Monet életéről mindent, de azt is, amit mondjuk az impresszionizmusról és a képek elkészítési körülményeiről tudni kell.
Összességében, a kiállítás látogatása kötelező és kihagyhatatlan mindenki számára, aki kicsit is szereti a művészetet, mert nemcsak hogy közel van, de valószínűleg ez egy soha vissza nem térő lehetőség, hogy egy ilyen meghatározó festő ennyi képét egyben láthasd és ilyen átfogó képet kapj a művészetéről. Illetve, ha már ott vagy, mindenképp érdemes végignézni a múzeum összes többi tárlatát is, mert egyrészt benne van az árban, másrészt más világhírű művészek képeit is láthatod, amit egyébként itthon nem tehetnél meg, és mindezt összesen fél nap alatt! A másik remek dolog, hogy ez a kiállítás az adventi időszakban van, így egyfelől ez egy nagyon jó marketing fogás, mind az adventi vásárnak, mind a múzeumnak viceversa, másrészt a turistáknak is kettő az egyben élmény. Nincs is jobb, mint egy fárasztó kiállítás után felfrissíteni magad egy kis punccsal, és teletölteni a pocakot egy pár wursttal!