Állati jó kávézó
Egy kávézó, ahol nemcsak különleges meleg italok várnak, de még érdekesebbnél érdekesebb állatokkal is találkozhatsz közben. Ez a Zoo Café, ami a belváros szívében helyezkedik el egy eldugott kis utcában (amit nem érdemes kocsival megközelíteni, mert úgyse lesz szabad parkolóhely a közelben…:D).
Régóta tervezgettem már, hogy ellátogatok ebbe a kávézóba, egyrészt, mert szeretek új helyeket kipróbálni, másrészt pedig, mert kíváncsi voltam, hogy oldják meg a kiszolgálás mellett, hogy foglalkozzanak az állatokkal is.
Belépéskor három cica köszöntött minket a bejáratnál, ők ugyanis szabadon mászkálhatnak a kávézó egész területén. Mikor elfoglaltuk a helyünket, már jött is a személyzet egyik tagja, hogy felvegye a rendelésünket, illetve itallapot hozzon, ha nem tudnánk még, hogy mit kérjünk. A rendelésünkkel együtt megkaptuk az első állatot, akit az asztalunkra raktak, ő volt Jimmy, a zöld leguán. Érdekessége, hogy simogatás hatására elalszik, amit nekünk sikerült is elérni.
Jimmy után egy kis görög teknőst kaptunk, aki fel-alá járkált az asztalon.
A harmadik állatunk Pascal volt, a sisakos kaméleon. Őt végig kézben kellett tartani, nem tehettük le az asztalra, nehogy megsérüljön. Farkát a kezemre tekerve kapaszkodott és pihent rajtam, nagyon különleges élményt nyújtott így elfogyasztani a meleg italomat.
A következő élőlény egy királypiton volt, akit én nem vettem kézbe, mivel félek a kígyóktól, de messziről csodálva nagyon szép példány volt.
A mellettünk lévő asztalnál nachost rendeltek, aminek az illatára az addig észrevétlenül a plafonhoz erősített dísz farönkön üldögélő sárgabóbitás kakadu odaszállt az ott ülő ember vállára, nagy meglepetést okozva ezzel. Egy pillanatra mindenki kizökkent a beszélgetésből és nevetett egy jót, de itt ez megszokott dolog, úgyhogy mindenki hamar túllendült ezen.
A legjobban várt állatkát a végén kaptuk meg: egy oroszlánfejű törpenyúl volt az. Nyuszitartóként nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire sikerült kézhez szoktatniuk őket, és hogy oldják meg, hogy az asztalon maradjanak. Nos, a választ nem sikerült kiderítenem, de elképesztő, milyen nyugodt, szelíd természetűek voltak. Akárcsak az enyém, a kapott nyuszink is szinte követelte a simit, és ugyan felborította az asztalon maradt poharainkat, de bocsánatkérésképpen kaptunk tőle puszit.
Összességében nagyon nagyon meg vagyok elégedve a hellyel, mert úgy vettem észre, hogy odafigyelnek az ott lakó állatokra, a személyzet mindig elmondja a tudnivalókat az adott élőlényről, és arra is figyelnek, hogy az odalátogatók ne bántsák őket, helyesen fogják őket, stb.
Hogy magáról az italokról is beszéljek egy kicsit – mert az sem egy utolsó dolog, ha már egy kávézóról van szó -, meg kell említenem, hogy nem a legolcsóbb hely. Ugyan különleges meleg italok vannak terítéken (banános fehér forró csoki, mogyorós habos kakaó, nutellás-fehér forró csoki, stb.) a megszokott kávéfajták mellett, és a tálalás is nagyszerű, a legfőbb dolog, amit meg kell fizetni, az az állatok eltartásából adódik.
Alapvetően nem egy zsúfolt hely, ami annak is köszönhető, hogy előre asztalt kell foglalni, és legfeljebb másfél órát lehet eltölteni a kávézóban. Az elvárásaim teljes mértékben ki lettek elégítve, és nagyon örülök, hogy részese lehettem – ha csak másfél órára is – ennek a csodálatos helynek. Mindenkinek ajánlom, hogy aki teheti, legalább egyszer menjen el, csalódni nem fog, azt garantálom!
