Az alaphelyzetben English ügynök tanárként a nebulókat „profi” ügynökké képzi ki. Pont olyanokká, mint ő maga is. A bonyodalom egy kibertámadással indul. Miután az összes ügynök bevetésen van az angol titkosszolgálatnál, kénytelenek előszedni az éppen leszerelteket, többek között a tanárként funkcionáló Johnny Englisht is. Egy „véletlen” folytán éppen rá kerül a választás őfelsége szolgálatára. Rögvest fel is szeretnék őt szerelni a birtokukban lévő legmodernebb eszközökkel és hibrid autóval, azonban ő a régimódi vonulatba tartozik, és pisztollyal az övén egy régi Aston Martinnal szeretne furikázni. A küldetés keretében egyből Antibes-ba jutunk a szereplőkkel együtt. Kisebb-nagyobb kalandok után, és azután, hogy kiderül számukra, hogy a főellenséget éppen az angol miniszterelnök legjobb barátjának fogadja, rohannak vissza Londonba, hogy elújságolják, sikerült rájönni az egész hátterében álló személy kilétére. Egyedüli feladatuk, hogy be tudják bizonyítani a vétkességét… Látható, hogy sztori szempontjából nem kell valami nagyon nagy durranásra számítani, mint mondjuk a Bűn és bűnhődésnél (vagy egy kevésbé triviális: pl. a Vörös és feketénél). A történet nem annyira precíz kidolgozottsága által persze maradnak a filmben olyan kételyek, amik érthetetlenek lehetnek, például hogy English miért szövetkezik és miért lesz annyira jóban az orosz kémmel a film befejezésére.
Semmi rendkívüli, mély, filozofikus kérdést nem feszeget, azonban elképesztően és viccesen állítja szembe a régivágású, „hagyományos” életet, világot és a modern technika kettősségét (például English felszerelésénél). Az elmélkedés helyett viszont szórakoztatás céljából még a tökéletesnél is többet jelent mindenkinek, aki megnézi ezt a filmet. Számomra a táncos jelenet mindent felülmúlt. A humor forrása a készítők ötletessége, amit a főszereplő jelenít meg végtelen leleményességével: English kreativitása és problémamegoldó képessége határtalan. Akárhányszor problémába ütközik, tökéletesen hárítja el, habár a nézőnek tűnhet úgy is, hogy a megoldással csak újabb nehézségeket halmoz fel.
Ezenkívül a látványvilág lenyűgöző, a film gyönyörű helyszíneken vezet végig a történet során, bemutatja a doveri szikláktól a francia Riviéráig Nagy-Britannia és Franciaország látványos helyeit, helyszíneit. Ráadásul remek szögekből, beállításokból világít rá ezekre a különlegességekre. Időben nem ölel föl túl nagy intervallumot: összesen néhány napot, legfeljebb szűken egy hetet.
Hadd említsek néhány szót a többi (fontosabb) karakterről is:
Jason (Jake Lacy) a sármos rosszfiú, akinek szerepe által a film jól mutat a jövőbe a technika és technológia terén, természetesen az egésznek az elfajulását is bemutatva: hogy hogyan tudja egy gombnyomással és egy megfelelő aláírással az egész világot egy befolyásos ember az uralma alá hajtani. Azonban ez a fajta technológia a másik oldalon, valljuk be, lenyűgöző. Ráadásul az is belátható, hogy ez nem is annyira csak fikció…
Ophelia (Olga Kurylenko) a hihetetlenül csinos orosz ügynök, aki szintén a kibertámadás nyomába ered. Az elején azt a feladatot kapja, hogy vadássza le Englisht, azonban később szövetkeznek, és együtt győzik le a nagyratörő gonoszt.
Bough (Ben Miller) Johnny English nagyszerű segítője és informálója, és egyben szerepének kiegészítője is. Nélküle English nem lenne ugyanaz a kiváló ügynök. Ütős párost alkotnak.
Fiona az angol miniszterelnök (Emma Thompson), a szereplő, aki összekuszálja a szálakat, mivel barátságot köt Jasonnel. Személye kapcsán esetleg kicsit komikus lehet az, hogy egy kívülálló (Jason) jobban ismeri az elnöki épületet, mint az elnök maga.
Összefoglalva, csodás kémfilm-paródia. A színészek kiváló alakításának és Rowan Atkinson karakterének, aki még egy szerződés aláírására sem alkalmas, jellemkomikuma fantasztikus. Ugyan néha épít olyan poénokra, amik már ismertek, de ez szerintem megengedhető és nem is annyira feltűnő, mert azokat is legtöbbször új megközelítésben tárja a nézők elé. Nagyon szórakoztató alkotás, ami kikapcsol és kiránt a hétköznapok világából egy kis időre. Egyetlen hátránya a története lehet, ami nem feltétlenül a legkidolgozottabb, a karakterek nem a legrészletesebben bemutatottak, de ugye az ilyen típusú filmeknél nem is ez a lényeg. Nekem személy szerint nagyon tetszett, nagyon vevő vagyok az ilyen típusú filmekre. Aki viszont nem rajong ezért a műfajért, annak nem igazán ajánlom.