Kevesen vannak köztünk, akik soha életükben nem hallottak a GMO-s termékekről, viszont még kevesebben, akik pontosan tudják, hogy minek a rövidítése ez a betűszó. A GMO jelentése Genetically Modified Organism, vagy kicsit magyarabbul genetikailag módosított organizmus. Az ilyen élőlények létrehozása és kezelése a tudomány egyik legvitatottabb területe mind etikailag, mind élettani hatásukat tekintve, de miért is van ez?
A génsebészet egy relatíve elterjedt technológiának számít, de amíg a genetikailag módosított inzulin világszerte elfogadott és használt, a vita sokkal hevesebbé válik, amikor a téma az ételünkre, vagy a földművelésre terelődik. A probléma kibontakoztatásához menjünk vissza pár ezer évet az időben. Az emberek történelmük kezdete óta alakítottak át genetikailag élőlényeket. Gondoljunk csak bele: az általunk természetesnek vett görögdinnye legalább 2/3-a a héjából állt, és a magok száma is sokszorosa volt benne. Vagy az ágyunk végében alvó kutya is egy vad farkasokból kitenyésztett élőlény. Az ember felfedezte az állatok és növények potenciális előnyeit, majd azokat keresztezte, amik hasznos tulajdonságokkal rendelkeztek. Egy tulajdonság egyszerűen a gének kifejeződése, szóval ha olyan élőlényeket keresztezünk, melyeknek egy adott génből több van, akkor az utódegyednek jó eséllyel még több lesz. Ha olyan dinnyéket keresztezünk, melyek vékony héjjal rendelkeznek, akkor az utódnak jó eséllyel még vékonyabb héja lesz. Évezredek elteltével minden háziállat és termesztett növény teljesen máshogy néz ki. Ha az emberek géneket cserélgettek ennyi időn keresztül, mi tesz egy GMO-t mégis különbözővé?
A fent említett válogatáson alapuló tenyésztés annyiból áll, hogy kiválasztunk két szimpatikus egyedet, keresztezzük, és reménykedünk, hogy egy még jobb utódjuk lesz. A génsebészet nem reménykedik, hogy előnyös változás lesz az utódban, hanem tudja azt. Kiválasztjuk, hogy milyen tulajdonsága legyen az utódnak: nőjön nagyobbra a gyümölcs, kevesebb magja legyen, legyen ellenálló élősködőkkel szemben, és a lista hosszasan folytatódik. De ha ilyen jól működnek, miért aggódnak ennyit az emberek miatta?
Először is fontos, hogy ha egy genetikailag módosított termény kereszteződik egy természetessel, akkor fennáll a veszélye, hogy kellemetlen tulajdonságai lesznek az utódnak. Ezt a problémát elméletben meg lehet oldani, sőt, meg is oldották, mégpedig steril növények létrehozásával, azonban gyakorlatban ez sokszor nem kivitelezhető. A probléma az, hogy mivel a növény nem lesz képes utódot létrehozni, a gazdáknak minden évben új magokat kéne venni, ami nagy bevételkiesést jelentene. A legnagyobb aggodalom a termények összetételéhez kapcsolódik, mégpedig a konkrét kérdés, hogy ugyanolyanok, mint a nem módosítottak, vagy különböznek-e valamiben felépítésüket tekintve. A GMO-s terményeket komoly kísérletek alá vetik, több, különálló szervezet vizsgálja meg őket, és elbírálják, hogy van-e bármilyen veszélyük. Több évtizedes feljegyzések, tapasztalat és kísérletezés után a válasz egyszerű. Egy módosított termény elfogyasztása pontosan annyi veszéllyel jár, mint annak a nem módosított megfelelőjét megenni.
Mint minden dolognak, ennek is van egy sötét oldala. A növényeket lehet úgy módosítani, hogy ellenállók legyenek kártevőirtó-szerekkel szemben. A kártevőirtás hatalmas üzlettel rendelkezik világszerte. Az Amerikai Egyesült Államok felmérése alapján a termények 90%-a gyomirtó-ellenálló, azok közül is kiemelkedik a glifozáttal (gyenge színtelen kristályokat alkotó szerves sav) szembeni rezisztencia. Ez a szer az emberekre sokkal kevésbé káros, mint sok más gyomirtó, így a gazdák rá vannak kényszerítve ennek a szernek a használatára más, sokkal kiegyensúlyozottabb megoldásokkal szemben. A GMO technológiákat érő kritikák általában valóban a modern mezőgazdasági modellben találnak kivetni valót, amivel azonosítják a GMO-t. Leggyakoribb példa a földet kisajtoló és állatokat összezavaró hatalmas monokultúrás ültetvények, vagy az állatokat kis helyre összezsúfoló húsgazdálkodási módok. Ezek a kritikák nem csak helyesek, de valóban nagy problémákra hívják fel a figyelmet. Egy sokkal fenntarthatóbb mezőgazdasági modellt kell felállítanunk, ebben a GMO-technológia sok segítséget nyújthat.
gmo concept on a blackboard
A kilencvenes években Hawaii nagy bevételforrást nyújtó papayagazdasága egy vírus miatt majdnem teljesen tönkrement. A megoldást egy genetikailag módosított, gyakorlatilag vakcinával ellátott papaya hozta. E nélkül a gazdaság és a ráépülő ipar is összeomlott volna. Vagy a bangladesi padlizsántermelés is a múlté lenne. Gyakori parazita-támadások érték az ültetvényeket, amik teljes éves bevételüktől fosztották meg a gazdákat, így ezek ellen rendszeresen rovarirtókat használtak. A probléma, hogy ezekből a szerekből sokat kellett permetezni, ezzel nagy hatást kiváltva az élővilágra és a gazdák pénztárcáját sok pénztől megfosztva. Még nagyobb probléma, hogy az emberekre nézve is erősen káros a szer. A megoldás egy módosított padlizsán volt. Egy fehérjét ültettek bele, ami az emberekre nézve semleges, azonban a rovarokra erősen mérgező hatású.
A jövőnket tekintve is hasznosak lehetnek az ilyen jellegű termények. Jelenleg is dolgoznak tudósok olyan gyümölcsökön, amikben magasabb az antioxindások mennyisége, és olyan rizsen, amiben rengeteg vitamin van. A távolabbi jövőben ilyen technológiákkal lehetne olyan növényt létrehozni, ami a levegőből felveszi magának a növekedéséhez elengedhetetlen nitrogént. Ez mindjárt két problémára megoldás: fejlett országokban a műtrágya túlzott használatára és fejlődő országokban annak a hiányára. Ez nem csak gazdasági, de természetvédelmi értékkel is rendelkezik, ugyanis a túlzott műtrágyázás a klímaváltozás egyik okozója. Olyan növények is létrehozhatók, melyek rengeteg szén-dioxidot nyernek el (az amerikai gesztenyéhez hasonlóan), ami akár a klímaváltozás visszafordítására is alkalmas. A mai módszerek létezésével a határ a képzelőerőnk, hogy mire képes ez a technológia.