Nehéz elfogultság nélkül írni egy olyan zenekarról, akiknek élvezed a zenéjét, egy városból származtok és még szegről-végről ismered is őket, de teszek egy próbát.
A Panel Surfers 2014-ben alakult Tatabányán (Holló Máté: gitár, ének, Mutter Ferenc: basszusgitár, Krupánszki Balázs: dob). A földrajzi elhelyezkedésük azonban nem állította meg a fiúkat attól, hogy nyugati parti garázszenét játszanak.
A srácok leginkább a szörfpunk kategóriába sorolhatók be, ami legyünk őszinték, nem egy túlságosan megszokott kategória itthon. Magyarországon nyilvánvalóan nem tudjuk átélni azt a beach-élményt, amit Kaliforniában, de mostanában azért akadnak olyanok, akik megpróbálják nekünk itt helyben idevarázsolni a tengerparti estéket. A Panel Surfersnél mindez keveredik a tatabányai panelházak bájával. Első hallásra az érződik a zenéből, hogy ők éppen nagyon dühösek a világra, ami egyszerűen összeköthető a vidéken nagyon is érezhető szocializmus maradványaival. Ebben a városban nem túl nagy a választási lehetőség, ha karrierről van szó, ahogy egy régebbi interjúban említi az énekes, Máté „Tatabányán sajnos az a helyzet, hogy középiskola után vagy mész Budapestre, vagy a gyárba”. Az ebből való tudatos kitörni vágyás megjelenik a zenéjükben, beleordibálják a mikrofonba a dühüket, amit az ott található kilátástalanság vált ki.
Na, de miért pont szörf zene?
Oké, megfejtettük, hogy honnan jön ez a panelhatás, de beszéljünk kicsit a szörf zenéről. A fiúk elmondása szerint Mátét és Fecót „zúzás iránti vágyuk” egy Bëlga koncerten hozta össze. Már akkoriban is szerették a szörfzenét és a nyugati parti életérzést, voltak is Kaliforniában egy Black Flag koncert miatt, illetve a magyar The Keeymen zenekar egyik koncertje segített elindulni nekik. (Egyébként az ő instrumentális szörfzenéjük is megér egy kattintást.)
Ekkoriban vette meg Balázs a dobfelszerelését, így indulhatott is a zenekar. Első, a zenekar nevét viselő kislemezük és a 2016-ban kiadott egész estés Redroom névre hallgató albumuk is tele van energiával, illetve valamivel, amit szándékos nemtörődömségnek hívnék. A kislemez felvételével összesen 12 órát töltöttek, a Redroomról pedig ezt mondta Máté 2016-ban az indexnek: „Ez az album az elmúlt két évünk zenei lenyomata, eddigi életünk minden hatásával. Nem akar se vidám, se mérges lenni, hullámzik, mint minden más. A koncerteken uralkodó energiákat akartuk rányomni az albumra, ezért mindent kitekerve, egyszerre játszottunk fel az egészet. Úgy voltunk vele, hogy inkább legyen mocskosabb a kis hibáktól és rezonanciáktól, de egyben jóval dinamikusabb, mint egy sávonként rögzített anyag. Ez a banda azt a célt szolgálja, hogy kiadhassuk magunkból a hétköznapokban felgyülemlett minden feszültséget. Amikor darálunk, kikapcsol az agyunk és megszűnik a külvilág minden hibájával és szépségével együtt.”
Koncerten minden jobb?
Természetesen az elmúlt pár évben volt lehetőségük a fiúknak koncertezni, csak hogy párat említsek, felléptek már az A38-on, a Bánkitó Fesztiválon, illetve a Dürer Kertben is. Élőben egy nagyon energikus élményt kapunk, amire megmozdul a lábunk még egy fesztivál fáradtságai után is. Saját bevallásuk szerint is jobban átjön az a stílus, amit ők játszanak, ha koncert keretei között hallja az ember. Azonban néha felcsendül egy-egy régi klasszikus és kellő humorral együtt mozoghatunk a csikidam dallamaira is.