Interjú Dr. Miklósi Ádámmal

A Biológiai Intézet igazgatójával, Dr. Miklósi Ádámmal készült interjúnk során választ kaphattunk  az intézet alapszakos hallgatóinak legégetőbb problémájára: “Vajon mire jó egy BSc-s diploma?”

 

Sokszor hallani, hogy egy BSc-s diploma „nem ér semmit”, csupán egy útlevél az MSc-hez, Ön szerint mennyire helyénvaló ez az állítás?

 Minden diploma valójában annyit ér, amennyit beletesz a hallgató. A biológia BSc-t szerintem úgy érdemes felfogni, hogy itt van 3 év, amit nagyon biztonságos, fűtött helyen tölthet el a tanuló, szülők által támogatva – vagy önerőből megsegítve –, és közben minden, hangsúlyozom, minden szabad energiáját arra fordítja, hogy a lehető legjobban elsajátítson mindent, ami a biológia tudományának megismeréséhez kell.

A 3 év BSc az egy olyan időszak, amikor megpróbáljuk a – legkülönbözőbb helyekről érkező – diákokat összerázni és felrázni, és egy olyan alaptudást átadni, amelyben a biológián túl van némi fizika, kémia, matematika is, és egy kicsit belekóstoltatni őket abba, hogy mi az, hogy kutatás. Amit egy ilyen BSc ad, az egy erős és szerteágazó biológiai alapműveltség.

 

Mondhatjuk azt, hogy a Bsc egy próba, ahol a hallgatók eldönthetik, hogy milyen szak áll közel hozzájuk, mit tanulnának a későbbiekben?

 Persze, egy alapozó próba. A biológia BSc-t úgy építettük fel, hogy van 2 év alapozás, ebben a 2 évben a kötelező tárgyak majdnem teljes mértékben kiteszik a hallgatók kredit szükségletét, és a harmadév az, ahol már lehet kitekintgetni, az egyes tudományágak irányába.

A TDK-mozgalom azonban kiváló lehetőség, hogy a hallgatók szinte azonnal bekapcsolódhassanak a kutatásba. Én azt javaslom, hogy minél korábban idősebb társaik vagy oktatóik útmutatása nyomán jussanak az intézeti tanszékekre, és kezdhetnek kutatni, amihez kedvet éreznek. Így megtapasztalhatják, hogy milyen az, ha az ember egy laborban dolgozik, terepre jár, modelleket épít a számítógépben vagy éppen állatokat figyel meg.

Egy biológusnak meglepő módon tudni kell jól írni, olvasni és előadni is, tudni kell gondolkodnia arról is, amit olvasott. E képességeket nem lehet csak úgy menet közben megtanulni, ehhez sok-sok gyakorlás is kell az egyetemi tanulmányok során. Szerintem minderre sok lehetőség adódik a 3 év alatt, sok mindent ki lehet, és ki kell próbálni.

 

A BSc alapvetően a laboratóriumi tapasztalatokkal ismertet meg, de MSc diplomával is lehet laboratóriumban elhelyezkedni. Ön szerint mennyire indulnak hátránnyal a BSc-vel rendelkezők?

 A mesterdiplomával rendelkezőket azért részesítik előnyben a munkahelyeken, mert ők már nem csak egyszerűen végrehajtói egy kutatói feladatnak, hanem képesek önálló gondolkodásra, egyszerűbb elméleti vagy kísérleti feladatok megtervezésére és kiértékelésére is. Az alapszakos diplomával rendelkezőknek ehhez még kevés tapasztalatuk van.

 

A tény, hogy az alap diplomával kevéssé lehet olyan módon elhelyezkedni, hogy valóban biológával foglalkozzon az illető, mennyire életszerű ötlet az, hogy a BSc-t és MSc-t összevonják egy képzéssé?

 Én nagyon ellenzem ezt a megoldást. A háromszintű képzés (BSc, MSc, PhD) alapvetően egy angol rendszer, és ott azért ezt jól kitalálták, mert van benne rugalmasság. A tudomány a szakosodás felé megy, a diákok többségének viszont idő kell ahhoz, hogy egy jó döntést megérleljenek. Minden évfolyamban van 20-25 nagyon tudatos hallgató, aki már az elején tudja, mivel szeretne foglalkozni, de a többség azért a képzés korai szakaszában nagyon nem találja a helyét.

A BSc diploma előnye, hogy lezár egy képzési szakaszt, és így a diákok számára megnyílik a váltás lehetősége. Ha valaki úgy érzi, mégsem biológusként szeretne dolgozni, akkor ez egy jó lehetőség, hogy állatorvosnak, jogásznak vagy éppen újságírónak tanuljon tovább egy arra szolgáló másik képzésen. A mai 18 évesek bizony sokszor nem teljesen megalapozott ötletek nyomán döntenek… „Kipróbálom…” – mondják – „hátha tetszik a biológia…”

 

A biológia szak meglehetősen nehéz, elég nagy a lemorzsolódási arány. Mit gondol, minek köszönhető ez? Benne lehet az is, hogy a képzés idején jönnek rá arra, hogy a sikeres munkahely megtalálásához szükséges a mesterképzés elvégzése is, aminek gondolata talán kiábrándító lehet?

 A lemorzsolódásnak számos oka van. Az egyik, amiért már igyekeztünk sokat tenni: a középiskolából nem olyan mentális felkészültséggel jönnek a diákok, ami egy egyetemen elvárható. Hiányzik a kellő megalapozott természettudományos ismeret, hiányzik a tanulási képesség, és hiányzik a kellő motiváltság az akadályok leküzdéséhez. Három tényező, ami nélkül senkiből nem lehet jó kutató.

És közben felnőttek új generációk is. A mai fiatalokat nem sürgeti az idő, nem sietnek a családalapítással, sokak számára a 18 és 30 év közötti időszak a teljes szabadság, bulik, barátok, tanulgatás jegyében telik. Viszont a mi képzésünk nem egészen kompatibilis ezzel az életformával.

A lemorzsolódás további oka, hogy sokan azért jönnek a biológia alapszakra, mert nem vették fel őket az orvosira. Ezeket a diákokat mindenképp elveszítjük, akármit is csinálunk. És persze vannak, akik be sem iratkoznak, mert külföldre mennek tanulni.

 

Ha valaki céltudatosan jön biológia BSc-re, és nem szeretné a biológia minden ágát tanulni, úgy, ahogy most van az alapképzésben, mit javasolna neki?

 Szerintem nem szabad túl korán elhagyni a széleskörű gondolkodás igényét. Bár ez sokak esetében azt jelenti, hogy például a neurobiológia mellé növényrendszertant is kell tanulni, higgyék el, később ez az előnyükre válik. Más országokban van neurobiológia BSc, de ezt én nem tartom jó ötletnek, mert a biológián belüli specializációra a mesterképzés sokkal megfelelőbb.

Nem igaz, hogy egy céltudatos, a molekuláris biológia iránt érdeklődő hallgató nagy hátrányban kerül, ha meg kell tanulnia növényfajokat vagy el kell sajátítania a biogeográfia alapismereteit. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor kerülhet biológus olyan helyzetbe, amikor nem árt, ha tudja, hogy merre van Ausztrália, hol élnek a delfinek, mi az a citrát-kör, azaz jól jöhet, ha egy bizonyos tudományos alapműveltségnek a birtokában van.

 

A biológus mesterképzésen és az azonnali munkába állás mellett lehetőség volt a második félévtől a tanári pályát is választani. Ez teljesen megszűnt? Nem volt elég jelentkező?

 Nehezebb lett az átjárás, kérelmeket kell benyújtani, tárgyakat elfogadtatni, de nem reménytelen a dolog.

 

Az alapképzés megreformálásának egyik következménye a kontaktórák csökkentése, ami azzal jár, hogy a hallgatóknak autodidakta módon kell elsajátítaniuk az alapvető ismereteket.  Nem félnek attól, hogy így kevésbé képzett biológusok kerülnek ki a rendszerből?

 Régen körülbelül 20 hallgatót vettek fel biológusnak – rengeteg készülés és nagyon nehéz felvételi után –, ma pedig ugyanúgy felvesszük ezt a 20 embert, de 200-300 másik diákkal együtt.

A mi feladatunk nem az, hogy 300 biológust képezzünk ki, hanem, hogy megtaláljuk és minden erőnkkel segítsük azt a 20-30-t, akik közül a következő nemzedékek kiváló biológusai kikerülnek. Nem kell több, mert nincs annyi állás, nincs annyi munka, nincs annyi tőke, vállalat.

Különféle módon igyekszünk jobban gondozni a tehetségeket, de a tehetséges hallgatóknak  maguktól is elő kellene lépniük, hiszen sokszor nem jut idő arra, hogy a 200-300 fős évfolyamokon mindenkit egyesével megismerjünk. Ha egy diák érdeklődést is mutat a biológia valamely kérdése iránt, akkor biztos lehet benne, hogy a tanárok is hamar felfedezik, és megpróbálják a kutatás irányába terelni. A diákok számára fontos üzenet, hogy merjenek előállni az ötleteikkel, merjenek előlépni a tömegből, kérdezzenek és kérdezzenek bátran. A mi reményünk az, hogy a „jövő Nobel-díjasai köztünk vannak”.

 

Mélyebb ismeretek hiányában hátrányt jelenthet a kutatói pályán, ha valaki csupán BSc-s diplomával rendelkezik?

 A kutatói pályára a doktori fokozat elnyerése (PhD) a belépő, ami a jogosítványt adja – ha egy autós hasonlattal élek –, a PhD adja meg azt a felhatalmazást, amivel már a kutató „kimehet a forgalomba”. Csak egy PhD fokozattal rendelkező fiatal pályázhat önállóan kutatási pénzekre, és hozhat létre önálló kutatócsoportot.

Egy Bsc-vel rendelkező hallgató nem a PhD-sokkal verseng. Korábban is említettem, hogy egy BSc diploma előre megtervezett kutatási feladatok végrehajtására jogosít fel. A PhD ahhoz kell, hogy valakinek döntő szerepe legyen a kutatási témák kiválasztásában és a tervezésben.

 

Ha jól tudom, Ön is az ELTE Természettudományi Karán végzett. Mennyire volt egyértelmű, hogy a mesterképzést is elvégzi?

 Én mindig tudtam, hogy biológus akarok lenni. Ma is sokszor mondom a hallgatóknak, hogy látogassanak el tanszékekre, beszélgessenek tanárokkal, mi is ezt csináltuk. Minél korábban, annál jobb. Kiderül, kik a jófej oktatók, milyen kutatási témáik vannak, mik a legizgalmasabb biológiai kérdések, hol vannak viták, tudományos áttörések. És aztán kezdődhet is valamilyen tudományos munka. Én is így kezdtem el kutatni már az egyetem alatt.. Egy leendő biológus esetében az a legfontosabb, hogy minél előbb kezdje el a kutatói munkát, mert akkor jön rá – akármit is csinál –, hogy ez neki tetszik-e.  Annak idején, én hamar rátaláltam egy kiváló professzorra Csányi Vilmos személyében, aki befogadott a tanszékre szakdolgozónak. Egy jó témavezető hatalmas előnyt jelenthet egy hallgató számára, körültekintően kell kiválasztani.

 

Személyes véleménye szerint könnyebb lett a szak elvégezhetősége vagy nehezebb?

 Az átlagot tekintve könnyebb lett, azaz a követelmények csökkentek. Ha egy kemény felvételivel veszünk fel 20 embert, akkor számukra összeállítható egy komoly, szigorú képzés – ez volt a múltban. De, ha az elvárás 200-300 ember diplomás képzése, akkor természetesen nem követelhetjük meg ugyanazt a tudásszintet, mint a kiválasztott 20-30 egyetemistától.

 

Mit gondol, mennyire változott a hallgatók lelkesedése?

 Minden oktató a „csillogó szeműeket” keresi, akik élnek-halnak a biológiáért. A kutatást csak így lehet és érdemes csinálni, ez egy életforma. Szerencsére, ilyen hallgatóból is sok van, Sokak számára azonban az egyetem komoly megterhelés, mert annyi minden hatás éri őket. Van, akit ez inspirál, de sokukon inkább a fásultság lesz úrrá. Remélem a Biológiai Intézet által menedzselt mentorrendszer ezen is segít.

 

Mit tanácsolna a bizonytalan, harmadéves hallgatóknak, akik azelőtt a fontos döntés előtt állnak, hogy MSc vagy azonnali munkába állás?

 Egy matematika BSc-t végzőnek azt javasolnám, nyugodtan menjen el dolgozni, de biológusoknál ez nem ennyire egyértelmű. De ha valaki a 3. év végére úgy érzi, hogy mégsem szeretne kutatóbiológus lenni, akkor itt az idő váltani. MSc-re csak azok menjenek, akiket komolyan érdekel ez a pálya, és szeretnének 1-1 részterülettel komolyabban megismerkedni. Még így is az a tapasztalat, hogy a végzett MSc-sek 30-40%-a lesz csak biológus.

Az MSc-n már számos specializálódási lehetőség van, egy félév közös órák után másfél éven át a hallgató maga döntheti el, hogy milyen irányban képezi magát. Jelenleg 5 specializációnk van, de tervezzük, hogy bioinformatika témakörben is indul egy újabb irány 2019-től.

 

Felmerült a mesterképzés átalakítása, hogy teljes mértékben angol nyelvű lesz a képzés. Igaz a hír?

A 2019/2020-as tanévben induló biológus MSc-ről csak október-november környékén születik döntés. Az én igazgatói programomban az volt benne, hogy amilyen gyorsan csak lehet, át kell állni az angol mesterképzésre. Ennek számtalan oka van. Talán az egyik legfontosabb, hogy miképp a magyar diákok is természetesnek veszik, hogy ha külföldre mennek, akkor ott angolul tanulják a biológiát, így a hozzánk érkező külföldi hallgatók számára is fel kell kínálnunk hasonló képzéseket. A tudomány nyelve az angol, és ez a tudás épp úgy fontos eleme a kutatók közötti versenynek, mint a biológia ismerete. Mi azt szeretnénk, ha azért jönnének hozzánk a hallgatók a világ minden tájáról, mert itt kapják meg a legjobb képzést minden szempontból.

Természetesen megértem, ha ezt a mai magyar diákok egy része kisebb sokként éli meg. Sokan úgy vélekednek, hogy a magyar tudományos nyelv kihal, ha az MSc-n angolul zajlik az oktatás. Ezzel nem értek egyet, mert ott a Magyar Tudományos Akadémia, ahol a magyar tudomány mindig megfelelő menedékre talál, és igazából rajtunk, kutatókon múlik, mennyire hanyagoljuk el, vagy éppen műveljük tudományos anyanyelvünket.

Mindez csak terv szintjén jelenik még meg, de néhány évig még hirdetnénk magyar MSc-t is, ahol a kötelező tárgyak mennének két nyelven, de a specializációs tárgyak, szabválok vagy angolok lesznek, vagy magyarok, és nyilván angolból lenne több.

Ha a diákok kérnek segítséget, akkor ezt mi megpróbáljuk maximálisan támogatni, hogy hogyan tudunk segíteni az angolban, például adunk mellé magyar anyagot, adott esetben, ha a vizsgán valaki elakad, akkor mondja magyarul. Tehát nem az a cél, hogy minden percben angolul kínozzuk a diákokat, de azt is látni kell, hogy ha egy nehéz helyzetben lévő külföldi diák idejön és tud angolul vizsgázni, akkor én azt gondolom, hogy egy magyar diáknak már csak azért is kellene tudnia. A biológia nem arról szól, hogy ücsörgünk a székben, hanem ez egy komoly verseny.