A jazz bár félhomályában, leosonva a lépcsőn, kezemet végighúzom a téglafalon, hallgatom az ordító trombitát és várom, hogy J. K. Simmons előlépjen a dohányfüstből. Imádom ezt az atmoszférát, és nagyon szívesen élem bele magam ebbe a környezetbe bármilyen narratíva keretében. Korábban is szerettem a jazzt, azonban a 2014-es Whiplash volt számomra az az alkotás, az a szerzői és előadói bravúr, ami megteremtette az igazi hangulatát a jazz kultúrának. Most pedig itt vagyunk és a rendező, Damien Chazelle új filmmel érkezett meg a mozikba. Kaliforniai álommal, de maradjunk inkább a La…
Olvass tovább!LaLaLaLaLa – 14 Oscar jelölés nyomában
