Egyedül jobban tudok figyelni. Ülök a buszon, állok a Combinón, nézem az arcokat. Hallgatózom. Illetve, nem is kell annyira, mert van, aki olyan hangos, hogy akkor is meghallom, ha nem akarom. Beszélik a mobilba a méhnyakműtétüket, kiabálják, hogy melyik biopasas jobb az ágyban. Elfelejtkeznek magukról és azt hiszik, hogy otthon vannak. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy “miénk itt (is) a tér”? De meglehet, hogy inkább azért óbégatnak, mert úgy gondolják, hogy itt, ahol most épp vannak, úgyse érdekel senkit semmi és ezért nyomathatják a süket vakert. Vagy pedig…
Olvass tovább!A giliszta belsejében
