Rengeteg szkeptikus kérdés felmerülhet valakiben, ha egy picit is belegondol a nők napjába. Egyáltalán nem groteszk, hogy az emberi faj egyik nemét külön meg kell „ünnepelni” csokival és virágcsokrokkal? Hirtelen egy napra mindenkinek (ez esetben a cisz hetero férfiaknak) eszébe jut, hogy vegyen egy doboz leárazott Raffaellót női kollégáinak, elmotyogjon egy „boldog nőnapot” a közeli női ismerőseinek, és el van intézve. Egyesek még talán felhördülnek azon, hogy miért nincs férfiak napja (de van, november 19.).
Még mielőtt égő fáklyákkal és vasvillákkal letámadna a kedves Olvasó, elmondom, miről szól ez a cikk. Nem férfiellenes lázadást akarok szítani, nem is tervezek politikai nézeteket boncolgatni. Csupán kérdezek. Miért van szükség nők napjára? Miért borul minden rózsaszínbe ezen a napon? Miért nem önmagától értetődő a női egyenjogúság?
Rózsaszín (nem az énekesnő)
Személy szerint semmi bajom a rózsaszínnel. Csak érdekes, hogy ez a feminitás szimbóluma. A 19. században kifejezetten férfias színnek tartották, lévén a piros egyik árnyalata (tehát a tűz, a harciasság, az erő jelképe, azaz helyes, hogy mégis a nőknek jutott :DD). 1940 körül praktikusság céljával kialakult a jellegzetes rózsaszín-kék színpár. Az újszülött osztályon valahogy meg kellett különböztetni a csecsemőket, így a lányokat rózsaszínbe, a fiúkat kékbe öltöztették. A kapitalista világ pedig szereti a címkéket, tehát szép lassan a legtöbb termék vagy rózsaszínes vagy kékes lett. Ironikusan a század végén indult be a feminista mozgalom, tehát a színkódolt öltözködés is visszaszorult. Bár szerintem ez Kelet-Európában még ugyanúgy jellemző.
Virágot a virágnak
Miért csak a nők kapnak virágot? Valamiért annyira nem istentől való tettnek tűnik, ha férfi ismerősnek adunk virágot. (Pedig ki ne örülne egy köteg halálra ítélt fotoszintetizáló szövetnek?)
A növények már az ókori Egyiptomban rajta voltak a „Top 10 ajándék” listáján. Majd a görögök és a rómaiak is nagy értéket rendeltek a flórához. Szép lassan kialakult minden növényfaj szimbolikája olyan mélységig, hogy a viktoriánus korban külön szótár volt a növények jelentéséhez. Ha csak ránézünk egy barokk vagy rokokó műalkotásra, szembetaláljuk magunkat számtalan különböző növénnyel. Az élet, a tavasz szimbólumai.
Elvileg az odaadást is jelképezik, illetve a szépséggel, eleganciával asszociálják főleg a virágos növényeket. Sőt, az udvarlás motívumaként gondolunk rá. Azt se felejtsük el, hogy főleg a magyar néphagyományban a virág a vaginára utal. A tulipán jó példa erre, de ott a rózsa is, és persze kevés olyan népdal létezik, ahol nem növényekkel utalnak a reprodukciós szervekre.
Mit kell ilyenkor ünnepelni?
Nők napja már 1911 óta létezik, még a szüfrazsett mozgalom óta (ők egyébként lila szalagot tűztek magukra, visszacsatolva a rózsaszín szimbolikájához). Ez a század több kulcsmozzanatot foglal magába a feminista mozzanatot tekintve.
Bár a jelenben élők számára nem mindig egyértelmű, hogy miért kell egyáltalán foglalkozni a nők napjával, hiszen minden rendben van, nincs senki elnyomva, világbéke, csoki, banán. Csakhogy mindez még így sem lenne, ha az előttünk járók nem harcoltak volna. Valamennyi női mozgalom célja az egyenjogúság volt, kezdve a szavazati jogtól a tulajdonjogig. S mindig oda kell tenni, hogy az, ami ebben az országban van, máshol nincs. Ami a Föld ezen részére érvényes, nem igaz mondjuk Közép-Keletre.
Félre ne értsük, még bőven van min javítani nálunk is. A Google nőnapi logója idén a tudományos pályán tevékenykedő nőket emeli ki, pont azért, mert ez a karrier sok olyan nehézséget borít a nőkre (és non-binary emberekre amúgy), ami férfiakat nem érint. A gyermekvállalás tipikus példa, de ott van a munkahelyi bias, szexuális zaklatás vagy az igazságtalan fizetéskülönbség.
Szerintem van értelme a nők napjának (mekkora meglepetés, tudom). Csak át kellene gondolni, hogyan is ünnepeljük.
Szerző: Krecht Hanna Regina