Szeptember közepe tájékán megrendezésre került a BME-napok fesztiválja. Ahogyan ezt olvashattátok egy előző cikkünkben, a bulit többek közt Dzsúdló, beton.hofi és Majka koncertjei tartották fenn, jó pár italos és kaszinós sátor mellett. Ez a cikk a Hogyan ne fesztiválozz fesztiválozás közben – egy Anti-BME-napok ajánló cikk antitézise lesz. Enyhén véleménykifejtős, enyhén élménybeszámolós. Szóval készüljetek fel.
Fesztiválozni általában jó dolog. A 20-as évek szinte már kötelező eleme. Segít kiengedni a gőzt, új barátokra lehet szert tenni vagy akár olyan alkotókat fedezel fel, akiket eddig túl burgouise voltál hallgatni. (Nálam mindhárom megtörtént)
És itt jön a hatalmas DE. Hol a helye a fesztiválnak? Hogy enyhítsem a találgatást, csak annyit írok, hogy nem az egyetemi kampuszon. Főleg nem egy másik egyetem kampuszán, úgy, hogy a másik egyetem hallgatói semmi rekompenzálást nem látnak. Nem beszélve az egyetemi dolgozókról, akiknek a zaj, szemét és embertömeg eltűrése mellett a közlekedés megnehezítését is tolerálniuk kell. Megjegyzendő: bár elég gyorsan elpakolták a fesztivált, a kampusz állapota siralmas.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a fesztiválozás vagy explicit a BME napok ellen szól. Mindössze egy barátságosabb megoldást tartok szükségesnek a jövőre tekintve. A sajtóbejáráson hangzott el egy remek kérdés az ELTE Online írójától erre vonatkozólag. Megkérdezte, esetleg az elkövetkezőkben az ELTE hallgatói kaphatnának-e kedvezményt a jegyekre, mint a BME hallgatói, ha már az ELTE területén zajlik az esemény. Nemleges volt a válasz.
Összességében felszabadító és tanulságos élmény volt, bár enyhe keserű szájízzel néztem végig az őrjöngő tömeget. Tényleg erre való az egyetem?
Szerző: Krecht Hanna Regina