Az Állam és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzata által szervezett Jog és politika a Fantasyban című sorozat előadója, Tóth Csaba, a Republikon Intézet igazgatója, írt már könyvet a Sci-fi politológiája címmel is. A Tudomány Ünnepe kapcsán arról beszélgettünk, hogyan jelenik meg a sci-fi és a fantasy művekben a tudomány és a hatalom viszonya. Az előadások folytatódnak, a szervezők mindenkit szívesen látnak, aki érdeklődik a „természettudományon túli” irodalomban felbukkanó politikai-, jogi- és társadalmi problémák iránt.
Isaac Asimov Alapítvány című műve a főszereplő perével kezdődik, aki a matematikai alapokon nyugvó pszihohistória segítségével a császárság bukására figyelmeztet. Végül száműzik őt, amely hozzáállás általában a diktatúrák jellemzője vagy egyszerűen csak bizonyos rendszerek nem kedvelik az efféle „bajkeverő” tudósokat.
Ez nem csak az autokráciákra jellemző, nagyon gyakori nemcsak a sci-fiben, hanem a közgondolkodásban is, hiszen általában a tudósokban – szerencsére – jobban bízunk, mint a politikusokban. Itt elsősorban az a szemlélet az érdekes, hogy a politika nem képes megoldani a problémáinkat, a Hari Seldon által kidolgozott tudomány pedig igen. Persze szerintem, az egész történet azt bizonyítja, hogy végül is ez nincs így, Seldon nem tudta hosszú távon kiszámítani a folyamatokat, s ki oldotta meg végül azokat a problémákat amelyeket ő nem tudott előrejelezni? Politikusok, hadvezérek, választott vezetők. Ez persze a társadalomtudományokra igaz, amelyek azért nem úgy működnek mint a természettudományok.
A novemberi előadás témájául a Harry Potter regények szolgálnak. Itt a Főnix Rendje kötetben Dolores Umbridge érkezésével a hatalom erőteljesen beavatkozik a Roxfort belügyeibe. Örök érvényű a kérdés: ki mondja meg, hogy mi a jó a gyereknek, és meddig tart a felsőoktatás autonómiája?
Itt oktatási filozófiák ütköznek. Dumbledore nyitott, gyakorlatra épülő, liberális oktatáspolitikát képvisel, Doloressel pedig az a baj, hogy mindent megpróbál szabályozni. Egy nagyon poroszos, konzervatív oktatást erőltet rá az iskolára. Két dolog keveredik, az egyik, hogy a hatalom milyen szemléletet képvisel az oktatás ügyében, konzervatív legyen vagy ne. A másik, az autonómia kérdése, hogy egy iskola meddig mehet el a saját meghatározásában. Véleményem szerint a hatalomnak be kell avatkoznia, hogy egy európai iskola ne tanítsa kizárólag a Koránt vagy azt hogy Sariát kellene bevezetni. Valamiféle társadalmi kontroll szükséges az oktatás felett.
A Star Wars világában többek között, a tudáshoz való hozzáférés korlátozott, hiszen a Jedi Tanács csak a kiválasztottakat taníttatja. Ez elfogadható gyakorlat?
A tudás demokratizálása fontos kérdés. A Jedi Tanács a lehető legantidemokratikusabb testület abban a Galaxisban. Nem az a baj, hogy a saját tagjait képzi hanem az, hogy ezáltal hatalmas politikai szerepre tesz szert, mindemellett az általuk birtokolt információk titkosak. Ez ellenérzéseket szül, bizalmatlanságot generál, amely rossz döntésekhez vezet. A feudális szervezetekhez képest a demokratikusabbak azért is jobbak, mert a történelem azt mutatja, hogy a sokaság hosszú távon jobb döntéseket tud hozni, mint egy kiválasztott elit, mivel ők adott esetben könnyebben belebonyolódnak saját nehézségeikbe
A Babylon 5-ben a Pszi Hadtest oktatja a telepatákat a társadalomtól elkülönítve. Itt egy társadalmi félelem generálta gettósításról van szó, vagy Alfred Bester annyira tehetséges vezető, hogy szinte állam az államban birodalmat tudott kiépíteni?
Sajnos, ha van egy genetikai módosulás az emberekben, amelytől különleges képességeik lesznek – én azt gondolom –, a gettósítás szinte elkerülhetetlen. Ha léteznének telepaták, az biztosan hatalmas ellenérzéseket szülne. Az a típusú megoldás, hogy a társadalmat önmagában már a problémától megóvjuk, ne is lássák az ilyen embereket, akiket egyébként elnyomunk, oda vezet, hogy a telepaták visszaütnek. Persze nem tudjuk a valóságban hogyan reagálnánk egy ilyen helyzetre, de hasonló történelmi szituációkból kiindulva a világ abba az irányba halad, hogy egyre jobban elfogadjuk a különleges képességekkel élőket.
A Pszi Hadtest azért annyira félelmetes, mert sosem tudhatom, hogy aki velem szemben ül az hozzájuk tartozik-e vagy nem.
Miért nem tudományos oldalról közelítenek a telepatákhoz? Miért nem avatkozik be az állam a védelmükben, olyan alapon, hogy lenne itt egy különleges képesség, amit tanulmányozzunk, és bizonyos etikai normák betartásával állítsuk a társadalom szolgálatába? Hiszen itt egy demokratikus államról van szó.
A demokrácia azonban nem azt jelenti, hogy feltétlenül minden kisebbség érdekét megvédjük. A demokrácia azt jelenti, hogy adott esetben a többség érdekét védjük meg, ebben az esetben egy rá veszélyes kisebbségtől, és az állam így szokott működni, hogy kivonul ezekből a konfliktusokból.
Szintén a B5 világban van jelen a technomágus Galen, akinek az ősi technológiák rossz kezekbe kerülését kell megakadályoznia. Ezt a szerepet miért bízza az állam egy szektára?
Itt egy polgárháború utáni helyzetben vagyunk, egy meggyengült központi hatalommal, amely nem biztos, hogy akar ilyen kérdésekkel foglalkozni. Ám ez egy, a mi világunkban is létező államfelfogás, hogy ha vannak olyan technológiák, amelyeket nem ez az állam teremtett, akkor nem a politikusok dolga ezzel foglalkozni.
Fontos, hogy a sci-fiben a technológia némely esetben mágiának hat, a fantasyban azonban ez nincs így. Harry Potter tényleg tud varázsolni, persze fizikus hallgatók biztos meg tudják magyarázni, miként létezhet olyan sátor, amely belül nagyobb térfogattal bír mint kintről nézve. (Láthatatlanná tévő köpeny előállításán az Iowai és a Berkeley Egyetem kutatói dolgoznak – a szerk.)
Az előadásaiban többször is előkerült már az a gondolat, hogy a mágia, a tudományos haladást akadályozó tényező. Miért van ez így?
Szinte minden fantasy típusú világ mágikus elemekkel van átszőve. Ez nem azt jelenti, hogy adott esetben ne lennének tudományos előrelépések, a puskapor vagy a futótűz a Trónok Harcában. Azonban a kapitalizmus és az ipari forradalom nem érkezhet meg ezekbe a világokba. Ha középkori körülmények között, szörnyű munka-, és erő befektetéssel, nap mint nap az emberek búzát őrlönek vagy gályán eveznek, akkor az okosok rá fognak jönni, hogy hogyan lehet ezt gépekkel elvégezni. Ha a varázsló feltámasztja a szelet, akkor nem fogok ezen gondolkodni, ezért stabilizálja a mágia ezeket a világokat a technikai fejlődés egy bizonyos állapotában.
A mágia tehát potenciálisan nem teszi érdekelté őket abban, hogy feltalálók legyenek.
A Csillagkapu világában, ahol lépten nyomon új, idegen technológiákat fedeznek fel, ezeket miért nem használják a világ jobbítására és miért titkolják el az egészet?
Először is nem biztos, hogy lehet így technológiákat importálni, hiszen ha az iPhone-omat visszavinnénk ezer évvel ezelőttre, akkor egy idő után lemerülne az akku, és semmit nem tudna vele kezdeni az akkori társadalom. Másrészt, a tudományos eredmények közzétételével az is kiderülne, hogy idegenek fenyegetik a Földet, és ez hatalmas pánikot okozna. Szerintem eleve teljesen életszerűtlen, hogy egy ekkora projekt eltitkolható lenne, de egyébként is, az embereknek egy demokráciában joguk van pánikolni. Ez nagyon súlyos demokratikus legitimációs problémát vet fel, hiszen a tudás demokratizálása fontos dolog. A Csillagkapu – Atlantis-ban már létezik egy országok által delegált titkos szervezet, amely felügyeli a kutatást. A mi világunkban elég lenne valamely országnak egyszer alul maradnia valamelyik szavazásnál, azonnal kiszivárogtatná az egészet.
A Star Trekben, ahol egy űrhajó önálló küldetéseit látjuk, van közvetett, illetve közvetlen befolyása az eseményekre a politikának?
Ez azért érdekes kérdés, mert ott nem lehet tudni, hogy a hatalom a Csillagflotta vagy van valami civil kontroll. A borgokat, akik egy technokrata világba asszimilálják az egyéneket, a hatalom szeretné teljesen megsemmisíteni, pedig Hetes megmentése a Voyageren azt mutatja, hogy akár a borg dolgozók reintegrálása is lehetne cél. A döntéshozóknak felelősségük van, a tudósoknak meg nincs, ez nagyon fontos különbség. Nekik lelkiismeretük van, ami végtelenül fontos dolog, de mégsem ugyanaz mint a felelősség. Pontosan ezért van politikai kontroll a tudomány felett. A Star Trek világában is vannak csúnya ügyek, ilyen pl. a Deep Space Nine, ahol a hatalom arra bíztatja a tudósokat, hogy hozzanak létre egy olyan vakcinát, amely az ősellenségeiket kiirtaná. Ezt igyekszik leleplezni az állomás legénysége és egy más megoldást találni. Egy ilyen konfliktusban nagyon nehéz megmondani kinek van igaza, de A sci-fi politológiája című könyvemben, illetve az előadások során is meg próbálunk a dolgok mögé nézni, hogy valójában hogyan működnek ezek a mechanizmusok.
A Star Trekben fontos gondolat az Elsődleges Irányelv, mely szerint nem lehet kevésbé fejlett népek fejlődését segíteni, vagy technológiát megosztani velük. A Star Warsban azonban legalább kétszer összefog a hatalom a fejletlenebb népekkel, akik nem nagyon lepődnek meg se fénykardon, se roboton, se lépegetőn, bár persze a humoros helyzetekben nincs hiány.
Az Elsődleges Irányelv egy rendkívül érdekes politikai koncepció. A nemzetközi kapcsolatok realista szárnyához áll közel, mely szerint a tiltásnak két oka van. Az egyik a látens következmény, nem tudjuk, hogy nem okozunk-e nagyobb bajt mint ami most van, a másik pedig a jogi vonatkozás, mi szerint kik vagyunk mi hogy beavatkozzunk?! Ezt a koncepciót sokan vitatják, a nemzetközi kapcsolatoknak van olyan elmélete is, amely kimondja, hogy humanitáriánus kötelezettségünk beavatkozni.
A Star Warsban viszont az Endor bolygó népe, a megszállás miatt rohamosztagosokat látott már. Ez inkább azt mutatja, hogy nem biztos, hogy kedveljük az idegeneket, de az új technológiák viszonylag gyorsan beépülnek a társadalomba.
A Star Wars azért is különleges, mert keverednek benne a sci-fi és a fantasy elemek, és mint számos műben itt is megjelenik a gonosz egyentechnológia, a Halálcsillag. Ezzel szemben definiálja a jedi szellemet, a leleményt, és a jóságot, – ez egy nagyon gyakori toposz. Komoly természettudósok is figyelmeztetnek ilyen értelemben a technológia fejlődésének veszélyeire főleg a mesterséges intelligencia kapcsán.
Vajon mi a helyes hozzáállás egy jól működő társadalomban a hétköznapi ésszel nehezen érthető, furcsa tudományos eredményekhez? A Csillagkapuban a politikusok sokszor nem hiszik el a felfedezéseket, esetenként a csapat tagjait árulással vádolják.
Ahogyan ott lefestik a politikusokat az egy teljesen téves helyzetértékelés. Ha egy befolyásos politikus tudomást szerezne a Csillagkapuról, szerintem két szempontja lenne, hogy ő és az emberiség hogyan tud ebből profitálni. Nem létezik olyan politikus, aki ne hinne abban, hogy amit ő csinál az tényleg jobbá teszi a világot. Ha valakit csak a korrupció érdekel, elmegy a biznisz-szektorba vagy más területekre. A tudománypolitikai kérdésekre pedig a fejlett nyugati demokráciákban viszonylag jó válaszokat találtunk. Szerintem nagyon sok pénzt kell adni a tudománynak, hagyni kell, hogy a saját logikája szerint menjen előre, és találjon prioritásokat az alapkutatásokkal. Amikor kész produktumok vannak, azok felhasználásáról valóban a politikának kell döntenie. Egyesek szerint a tudós jobban tudná, de erre azt mondom, hogy a politikust a többség megválasztotta a tudóst meg senki. Demokráciában demokratikus legitimációval a politikus rendelkezik. Jobban örülnék ha több pénz lenne, és szükség lenne még több interdiszciplináris, nemzetközi projektre mint pl. az Apolló program volt, de azért a jelenlegi rendszer a problémák ellenére a mi világunkban úgy tűnik, működik.
Kővágó Angéla