Nemrégiben, a HÖK által szervezett projektnapra menet, a négyes-hatost felváltó pótlóbuszra várva feltettem magamnak a nagy kérdést, miért vagyunk mi utazó közönség?
Először arra gondoltam, hogy így egy humorista a buszon könnyedén elsütheti, hogy “Maguk az utazó közönségem!”, de hamar rájöttem az igazi válaszra, azért, mert a BKV egyike az új szélesvásznú szórakozóhelyeknek. Minden nap mikor helyet foglalunk kényelmes ülésünkben, láthatjuk ahogy az utazó emberek beszélgetnek, sztorizgatnak, mely néhány remek történettel szolgál információra éhes elménknek. Van itt szappanopera, mikor heves viták zajlanak egy csábos hölgy kegyeiért, dokumentumfilm, mikor valaki régi ismerősét tájékoztatja munkája szépségeiről és persze a délután négy órai családi vígjáték, mikor a szülők viszik haza gyermekeiket az iskolából. Szerencsések lehetünk, hiszen nem csak láthatjuk és hallhatjuk az eseményeket, de még a mellettünk ülő kőműves egész napos verejtékét is mélyen magunkba szívhatjuk, heves gesztikulálása közben. Az élvezetek fokozását pedig Budapest hibátlan útfelülete biztosítja, így sosem kell attól tartanunk, hogy kizökkenünk az utazás világából. Sajnos csak ritkán, de arra is van lehetőségünk, hogy egy-egy hirtelen gáz adás vagy fékezés közben nyelvünkkel is átélhetjük az járművek által nyújtott legmagasabb élvezeti szintet.
Sajnálatosan csak néhány megállóra szálltam fel, az ekkor közlekedő pótlóbuszra, amely nem sokkal a megálló előtt lerobbant, ezzel megadva érzékszerveimnek mindent, amit nyújthat egy buszút. A buszvezető megnyugtatott mindenkit, hogy mindjárt megérkezik a pótlóbusz. Így kikapcsoltam magam a műsorból és bementem az egyetemre.
Még szerencse, hogy nem kellett megvárnom a buszpótló buszt.
Győrödi Lajos
