Xeno

Első ránézésre a tudomány és az irodalom nagyon messze áll egymástól, hiszen a próza és a líra sokszor elvont, megfoghatatlan, míg a kutatások nagyon is valóságosak. Azonban van egy nagyon erős kötelék a két világ között, ez pedig a fantázia. A képzelet kell egy kísérlet megtervezéséhez és egy regény megírásához is. De valójában ma nem erről a kapcsolatról szeretnék beszélni, sokkal inkább a sci-fi műfajáról, amely hidat képez e két világ között. A tudományos fantasztikus irodalom nem egyszer ihlette már meg a természettudományt. Izgalmas, ahogyan az író elképzel egy fantáziadús, lehetetlennek tűnő eszközt, módszert, akármit , és később egy tudós lehetségessé teszi azt. A jó science-fiction, úgy érzem, valójában a tudományban otthonosan mozgók irodalma, mely egyszerre szórakoztat és elgondolkoztat . A mai cikkemben egy olyan regényt szeretnék ajánlani, ami jó kezdet lehet a műfajjal ismerkedők számára.

Tartalom

Kira Navárez mindig is új életformák felfedezéséről álmodozott.
De most egy rémálomban ébredt.
Kira Navárez xenobiológus egy kolonializálatlan bolygón végzett rutinszerű felmérés során idegen életforma nyomaira bukkan, a váratlan találkozás azonban az első pillanatok csodáiból  rémálmokba taszítja.
A sorsfordító találkozás hatására a misszió minden tagja halálos veszélybe kerül, és Kirának is menekülnie kell a túlélésért. Eközben kitör a galaktikus háború , a Föld és gyarmatai a megsemmisülés szélére kerülnek, és az emberiség sorsáért folytatott elszánt küzdelem a galaxis legtávolabbi pontjaiba sodorja Kirát. Ez az utazás nemcsak őt, hanem a történelem egész menetét is átalakítja. És Kira lehet az emberiség egyetlen és legnagyobb reménye…

Én és a könyv

A regény hosszabb ideje a perifériámon volt, de nagyon idegenkedtem tőle. A műfaj teljesen új volt számomra, és nem tudtam milyen elvárásaim lehetnek vele szemben. Jobb híján az egyetlen dologból indultam ki, amit ismerek, a Star Wars világából. Így, ha nem is jediket és ewokokat, de űrcsatákat mindenképpen vártam. Még mielőtt folytatnám, fontos leszögeznem, hogy ez a regény teljesen más. Végül szerencsére a szép borító és a hangzatos kivonat meggyőzött arról, hogy próbát tegyek a könyvvel. Belevetettem magam a lapok közé, és egy űrhajó fedélzetén találtam magam. Nem fogok hazudni, az első 100-150 oldal eléggé megijesztett, mert kerek perec kimondva unalmas volt. Azonban reménykedtem, hogy egy közel 1000 oldalas regény esetén ez szűkségesszerű a történet megalapozásához. Hál’ Isten végül így is lett. Hamarosan az események elképesztő gyorsasággal követték egymást, én pedig nem bírtam letenni a könyvet. Miután főszereplőnk egy legénység hajójára sodródik a fedélzeten egy malaccal, az események láncreakció-szerűen robbannak, mi pedig odaszegeződünk a lapokhoz. Paolini nem csupán a cselekmény szálait mozgatja nagyon ügyesen, de a karaktereit is kidolgozza. Az írói világ teljesen jól felépített, aprólékosan kidolgozott és valóságszerű, sőt, útikalauzul még egy kis szótár is mellékelve van a kötetek végén, ami segít, hogy semmiképp se vesszünk el ebben a sokrétű és elsőre bonyolultnak tűnő világban. A könyv további részei izgalmasak és szórakoztóak voltak, illetve tudományosan is megalapozottak. Az író több, mint 10 évig írta a kötetet, és a munka láthatóan kifizetődött. Elvarázsolt az űr és a galaxisok világa, és ez a regény meggyőzött, hogy a jövőben olvassak több sci-fit, és tovább ismerkedjek a műfajjal. Ráadásul a  háttérül szolgáló univerzum sötétjét finom humor szövi át. Alapvetően nagyon átgondolt és jól megvalósított történetet olvastam, ami egyszerűen olvastatta magát. Az  írói stílus könnyed, és képes érzékelhetően váltani a szereplők hangjai között. Nincs hiány különböző életformákban, intelligenciákban, a jövő technológiájában, kalandokban, humorban és még sok másban sem. Csak egy kis ízelítő az író  kreativitásából: Képzeld el, hogy egyes emberek önként  vállalkozhatnak rá, hogy az agyukat átültessék egy űrhajóba, és ezáltal ők legyenek a hajóagyak, akik mindent látnak és irányítanak, képesek kommunikálni a hajó legénységével, azonban többé nem ölthetnek testet. Milyen zseniális újraértelmezése ez a mesterséges intelligenciának! Annyira magával ragadó volt Kiráék kalandja, hogy mindenképpen szeretném majd újraolvasni, mert teljesen kikapcsolt. Szerettem ezt a történetet, szerettem a malacot, és megszerettem a sci-fit.

Értékelésem: 4 és fél csillag

Kinek ajánlom? Igazából bárkinek, aki nem ijed meg egy hosszabb regénytől, aki ismerkedne a science-fiction-nel, vagy épp egy kis kalandra vágyik az űrben.

Tánczos Éva