A Tini titánok először 1964-ben jelent meg a Batman: A bátor és a vakmerő DC képregényben. Azóta hosszú utat jártak be a szereplők, és a történetük is. Ha azonban nem ismernéd az első megjelenést vagy a képregényt, biztos találkoztál velük a Cartoon Network-ön rajzfilmként.
A legújabb rajzfilmet, a Tini titánok, harcra fel! (Teen titans GO!) című sorozatot az azonos című képregény alapján készítették. 2013-ban került adásba a Cartoon Network-ön. Azért figyeltem fel rá, mert a régebbi sorozatot gyerekként nagyon szerettem, és bár ez kissé egyszerűbbnek tűnt, kíváncsivá tett. A másik ok, ami a kezdésre buzdított, hogy a sorozat rengeteg negatív kritikát kapott a szülőktől…
A történet maga a titánok mindennapjairól szól. Bőven van benne „hősködés”, de sokkal inkább az érzelmeikre, a csapatra és a kikapcsolódásra tették a hangsúlyt. Amikor azonban nem pihennek, készen állnak megmenteni Jump City-tvagy rosszabbra fordítani a pillanatnyi helyzetet. Ha tényleg rajtuk múlna az emberek sorsa, nem valószínű, hogy bárki életben maradt volna még a városban.
A szereplők le lettek egyszerűsítve, és olyan tulajdonságokat, jegyeket kaptak, amik az eddig komoly hősöket meglehetősen nevetségessé tették. A humoruk gyakran tényleg a gyerekek szintjén mozog, másképp megfogalmazva a „bélgáz” vicces. Ezek mellett azonban olyan viccek is vannak, amelyeket valószínűleg az idősebb korosztálynak szántak.
Mindemellett a személyiségük így közelebb áll a valódi tinédzser korosztály valós reprezentációjához. Ezzel együtt jóval önzőbbek, lustábbak, kevésbé hősiesek, de sokkal emberibbek, és jobban azonosulhatunk velük. Hősként és példaképként nem igazán lehet rájuk tekinteni, de annál többet lehet rajtuk nevetni, és a hiányt igyekeztek betétdalokkal pótolni.
Mindezek mellett, én nagyon élveztem, mert egy fárasztó nap után visszatérhet az ember a gyermeki énjéhez, és zokniaggyal nevethet a vicceken. A történetek néha kiszámíthatatlanok, nem mindig olyan a végkifejlet, mint amire számítanánk, ez,részemről, egy pluszpont. A szereplők egyszerűbbek, de a problémáik kis csavarral sokkal jobban hasonlítanak a mi mindennapi küzdelmeinkhez. Láthatunk némi jellemfejlődést – az eredetihez képest nem azok –, de a sorozat folyamán inkább antihősként jelennek meg.
Aki hősöket akar nézni, és ragaszkodik a régi sorozathoz, az inkább ne nézzen bele, mert valószínűleg nem fog neki tetszeni!
Ha valaki hajlandó elfogadni a változásokat és elviselni a néha gusztustalan jeleneteket, akkor az nagyon sokat fog szórakozni, rengeteget fog rajta nevetni!
