A magyar trash zene

A trash szót, ha szó szoros értelmében lefordítjuk, szemetet kapunk. A szó hallatán valami ócska, rossz minőségű zene jut mindenkinek eszébe, ami részben helyes, részben viszont nem. De mi is igazából az a trash zene?

A kifejezés nem a zene minőségét jellemzi, hanem a tartalmát. Ha erről a műfajról beszélünk magyar viszonylatokban, kötelesség megemlíteni Dancsó Pétert. Youtube-csatornája lassan megüti az egymilliós mérföldkövet. Úgy indult az egész, hogy „filmkritikákat” készített csatornájára, melyek igazából nem is kritikák voltak, hanem paródiák. Majd pár éve átváltott arra, hogy tartalmában minden népszerű jelenséget kifiguráz, ami egy nagyon jó döntés volt részéről, hisz ekkor kezdett el exponenciálisan gyarapodni nézőtábora. Az ő csatornájára felnézve minden népszerű magyar trashről találhatunk egy paródiát, de előtte érdemes megismerni az eredeti számokat, és azoknak készítőit.

Hazánkban talán legismertebb képviselője a stílusnak az AK26. Ők 2012 környékén kezdtek el egyre ismertebbé válni a Real Trill Music kiadó révén, bár gyermekkoruk óta zenéltek. Kevesen tudják róluk, hogy testvérek, ami nem meglepő, mert a két előadó, Hiro és Giajjenno között semmi hasonlóság nincs. Karrierjük kezdetén munkásságuk teljesen más alapokra épült, mint napjainkban, akkor underground rap számokat készítettek. Múlt decemberben csúnyán összevesztek a kiadó vezetőjével, Mr. Bustával, aminek eredménye az lett, hogy kiléptek. Ezzel a kiadó gyakorlatilag darabjaira esett szét, és sorra elkezdtek kilépni a tagok, bár a mai napig létezik az RTM, csak teljesen megújult arculattal. Az AK-testvérek kiadták első számukat, a Blöfföt, önálló zenészként, ami egy görbe tükröt mutat a társadalomnak, és tehetségüknek köszönhetően elképesztően fülbemászó. A zene sikere miatt elkezdtek ilyen tematikájú kiadványokat készíteni, bár fontosnak tartom megemlíteni, hogy Giajjenno inkább maradt a rap-es oldalon, míg Hiro inkább a trash-es pop stílust képviseli.

Napjainkban a másik legismertebb a stílusban Nemazalány és Lil G munkássága. Nemazalány karrierje szintén a Real Trill Musichoz vezethető vissza, ugyanis a kiadó egy leányvállalatánál, a Money Maker Recordsnál foglalatoskodott Trashcat néven nagyjából fél éven keresztül, majd ő is összebalhézott Mr. Bustával, és kilépett. A két lány első zenéje a Petőfi Sándor volt. Saját elmondásuk szerint csak bohóckodtak valamit a mikrofon előtt, majd kimentek az utcára és ott tovább bohóckodtak, mikor a klippet forgatták, nem gondolták komolyan, hogy zenék gyártásából akarnak megélni. Most már sokadik zenéjüket csinálják, a közönség imádja, és nem úgy tűnnek, mint akik abba akarják hagyni azt, amit csinálnak, ami nem is csoda, mert nagyon jól megy nekik most a szekér.

Természetesen nem csak két előadó van, aki trash zenéket gyárt országunkban, érdemes megemlíteni Pixa nevét (aki Hiroval is több közös munkát kiadott kezei közül, illetve személyes kapcsolata is nagyon jó az AK26-tal) vagy Majkáét, aki legújabb zenéjében, a Füttyösben, szintén elmozdult a kemény rap felől a trash felé. Száz szónak is egy a vége, a trash nem azt jelenti, hogy rossz a zene, hanem azt, hogy nincs komoly mondanivalója. Érdemes megnézni például az AK26 klippjeit, amiben attól függetlenül, hogy tetszik a nézőnek a stílus, vagy sem, olyan operatőri munkát figyelhetünk meg, amit sok film is megirigyelne. Még utolsó gondolatként érdemesnek tartom megemlíteni, hogy tartsuk szem előtt, hogy ezek az előadók zenéikben szerepet játszanak, színészkednek. Nem szabad azonosítani a zenében eljátszott karaktert az előadóval, hiszen Josh Brolin sem akarja elpusztítani az univerzumot, mint az általa megszemélyesített Thanos.