Képzeljük el az élet történetét úgy, mint néhány lépcsőt. Az első lépcső egyszerű kémia. Különböző anyagoknak kell egymáshoz csatlakozni ismétlődő alakzatokban, mégpedig úgy, hogy stabil legyen és ellenálló, de mégis képes változni és fejlődni. Ezt hívjuk örökítőanyagnak manapság. A második lépcső, hogy a kezdeti életformánk sokkal komplexebbé válik, jóval bonyolultabb dolgok épülnek fel belőle, és a rendelkezésre álló anyagokat sokkal effektívebben tudják felhasználni. Létrejönnek az egysejtűek. Itt alakulnak ki a kezdetleges baktériumok. A harmadik lépcsőn ezek a sejtek egymással összekapcsolódnak, rendszereket alkotnak, és többsejtű élőlényeket hoznak létre, az életformát tovább komplikálva és az energiát még hatékonyabban felhasználva. A következő szinten egy faj agya egyre nagyobb lesz. Eszközöket kezd el használni, kultúrája kezd kialakulni, és egymással megoszt különböző tapasztalatokat, amely még tovább fokozza az összetettséget. Itt elértünk oda, hogy a faj domináns életformává tud válni bolygóján, és azt saját céljainak megfelelően tudja változtatni, majd birodalmát megpróbálja továbbterjeszteni szülőbolygóján túlra is. Itt tartunk mi, emberek. Az élet legismertebb „tulajdonsága”, hogy igyekszik minden számára lehetséges teret kitölteni, és mivel minden bolygó kapacitása véges és a bolygó sem örök életű, ha a faj fenn akar maradni, további területeket fog keresni, ahol el tud terjedni. Tehát a következő lépcsőfok teljesen logikus. Kolonizálja saját naprendszerét, majd más naprendszereket is, és így tovább a lehetséges végső lépcsőig, amikor egy galaxis méretű civilizációvá növi ki magát. Nagyon valószínű, hogy ez egy teljesen általános elképzelés minden civilizáció számára, attól függetlenül, honnan származnak. Végülis, ha egy faj képes egy bolygó felett uralmat szerezni, és erre van annyi motivációja, hogy meg is teszi, akkor valószínűleg nem fogja itt abbahagyni. Tudjuk, hogy nagyságrendileg 500 milliárd bolygó van a naprendszerünkben. Legalább 10 milliárd ezek közül hasonlít a Földre. Sokuk évmilliárdokkal régebb óta létezik, mint a Föld, mégsem figyeltünk meg semmi galaktikus civilizációra utaló jelet. Az űr üresnek és halottnak tűnik. Ez azt kell, hogy jelentse, hogy kell hogy legyen valami hatás, erő, vagy ok a mi lépcsőnk alatt, ami miatt egy galaktikus civilizáció létrejötte iszonyatosan nehéz, sőt, talán lehetetlen. Ezt emlegetik filozófusok nagy szűrő néven.
Két lehetőség van. Az egyik azt jelenti, hogy nagyon szerencsések és speciálisak vagyunk, a másik pedig, hogy kihalásra vagyunk ítélve. Attól függ, hogy a mi lépcsőnkön hol van a szűrő. Mögöttünk vagy előttünk. Nézzük először az első lehetőséget, miszerint a szűrő mögöttünk van! Ez azt jelenti, hogy az egyik lépcsőre feljutni, amire mi már feljutottunk, majdnem lehetetlen. De mégis melyik lépcső lehet ez? Lehet, hogy maga az élet elképesztően ritka. Nagyon nehéz megtippelni, hogy milyen esélye van annak, hogy élő dolog jöjjön létre élettelenekből. Vannak tudósok, akik azt mondják, hogy a Föld az egyetlen élettel rendelkező hely az univerzumban, mások pedig, hogy ahol a körülmények megfelelőek, ott előbb, vagy utóbb garantáltan kialakul. Egy másik jelölt az átjuthatatlan szűrőre a bonyolult állati sejtek kialakulása. Ezen a lépcsőn egy nagyon specifikus dolog történt, és a jelenlegi tudásunk szerint pontosan egyszer történt ilyen. Egy primitív heterotróf sejt bekebelezett egy másik, kisebb sejtet, de valamiért nem lebontotta, hanem egy együttműködő rendszerré váltak. A nagyobb sejt élőhelyet biztosított, interaktált a környezetével, tápanyagot biztosított, míg a kisebb sejt, kihasználva új otthonát, arra koncentrált, hogy sok extra energiát termeljen a gazdájának. A sok plusz energiát hasznosítva a gazdasejt sokkal gyorsabban tudott nőni, mint valaha, és sokkal „drágább” dolgokat tudott felépíteni, míg a vendég a sejt tűzhelyévé (mitokondrium) vált. Ezt nevezzük úgy, hogy endoszimbionta-elmélet. Ezek a sejtek építenek fel minden egyes állatot a földön. Lehetséges, hogy az univerzumban több millió bolygó van, melyeket baktériumok sokasága borít, csak egyszerűen nem érték el a mi összetettségi szintünket, vagy intelligenciánkat. Az is lehet, hogy a nagy méretű agy az, amit nem fejlesztettek ki más bolygón az élőlények. Egy nagyon drága evolúciós befektetésről beszélünk. Nem segít, mikor harcolunk egy mamuttal, törékeny, és rengeteg energiát emészt fel. És mégis, agyunk méretének ellenére is 200 ezer évbe telt, mire a hegyes botoktól a mai civilizációig jutottunk. Az intelligencia nem jelent egyértelmű evolúciós előnyt. Lehet, hogy csak szerencsénk van, működött.
A másik lehetőség, hogy a szűrő előttünk van. Ez egy sokkal sötétebb lehetőség. A már túlélt megpróbáltatásoknál is egy sokkal nehezebb vár ránk. Ha egy hatalmas katasztrófa kipusztítaná legtöbbünket vagy évezredekkel visszadobna az időben, túlélnénk, és újjáépítenénk az elvesztett értékeinket. Ha pedig túléljük, még akkor is, ha évmilliókba telik, akkor nem egy nagy szűrőről beszélünk, csak egy kis akadályról a galaktikus civilizációnk útján. Univerzumbeli időskálán többmillió év is egy szempillantásnak tűnik. Ha valóban előttünk van a nagy szűrő, akkor olyan erős, olyan pusztító, hogy a legtöbb (ha nem az összes) civilizációt kipusztította.. Egy kifejezetten depresszív hipotézis szerint, amint egy faj megszerzi az uralmat a bolygója felett, elindul az önpusztítás lejtőjén. A technológia jó útja annak, hogy ezt elérjük. Mégis egy olyan dologról kell, hogy legyen szó, amit minden civilizáció felfedez, és majdnem 100%-ban kipusztuláshoz vezet. Ilyen mai példákkal lehet ezt demonstrálni: egy nagy nukleáris háború, valamilyen nanotechnológia, ami kiszabadul az irányító kezek alól, egy génsebészeti módszerekkel létrehozott szuperfertőzés, egy kísérlet, ami az egész atmoszférát lángra lobbantja vagy egy szuperintelligens AI (Artificial Intelligence/Mesterséges Intelligencia), ami véletlenül vagy akár direkt kipusztítja saját készítőjét. Lehet, hogy olyan dolog, amit el sem tudunk még képzelni vagy lehet, hogy sokkal egyszerűbb. Lehet, hogy ha egy faj van annyira kompetitív, hogy átvegye bolygója felett az uralmat, akkor azt garantáltan el is pusztítja, amíg fajtársaival versenyzik nyersanyagokért. Lehet, hogy minden ökoszisztémában van egy láncreakció, ami ha egyszer beindul, már nem megjavítható. Talán, ha egy civilizáció elég erős, hogy megváltoztassa a légkörének összetételét, akkor bolygójukat lakhatatlanná teszi minden egyes kimenetelben. Reméljük, hogy nem ez a lehetőség az, ami elé nézünk.
A cikk elején lévő kérdésre a válasz ezek után egyszerű. A Földön túli élet gyakoriságának növekedésével és annak összetettségének mértékével exponenciálisan romlanak esélyeink, miszerint a szűrő mögöttünk van. Baktériumokat találni a Földön kívül rossz lenne, kis állatokat rosszabb, intelligenciát aggasztó és régi civilizációk nyomait borzasztó. A legjobb kimenetel az, hogy az Europa hold óceánjai üresek, a Mars steril, és sehol nincs élet a Földön kívül. Ha így van, bolygók milliárdjai várnak arra, hogy felfedezzük, és feltöltsük élettel.