Nemrégiben akadtam rá egy ígéretesnek tűnő és hangulatos sorozatra, a Salem-re. Már az első perctől teljesen elmerültem benne, azonban óhatatlanul is egyre jobban szembetűnővé váltak a kisebb-nagyobb hibái. Sokszor ezek elvették az egész történet élvezhetőségét, azonban mégis mindig volt valami, ami visszahúzott, és nem engedett el.
Számomra teljesen új szemszögből közelítette meg a boszorkányok életét és személyiségét a sorozat, hiszen nem egy habos-babos romantikus tiniboszis történetet kaptunk, de nem is torz boszorkányokat. Ugyanolyanok, mint minden hétköznapi ember, legalábbis látszatra. Az árnyakból szövik fondorlatos terveiket, manipulálják a népet, és persze véráldozatokat mutatnak be.
Maga a történet érdekes és izgalmas, azonban nem tudtam eldönteni hogy a „jóknak” vagy inkább a bosziknak szurkoljak. Mindkét csapatnak megvannak a saját céljai és indokai, viszont egyik sem mondható makulátlannak vagy teljesen ördöginek. Mindenkinek saját szimpátiájára bízom, hogy kinek szurkol és kit látna legszívesebben holtan.
Sajnos rengetegszer teljesen érdektelen jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amik nem tesznek hozzá a történethez vagy egy adott karakter személyiségfejlődéséhez, egyszerűen csak unalmasak, ilyenek lehetnek például a hosszú percekig elnyújtott szinte néma sétálgatások az erdőben, miközben nem feltétlen történik bármi érdemleges. Sajnos tovább rontja a helyzetet az a néhány színész, akik munkájában csak nyomokban található színészi tehetség. Természetesen ez nem általánosítható minden egyes színészre, van akit szinte arra a szerepre öntöttek, azonban nem ők vannak túlnyomó többségben.
A sorozat, mint ahogyan a cím is árulkodik róla, Salem városában játszódik a nagy boszorkányüldözések korában. Nem mellesleg a sorozatba átemeltek néhány tényleges salemi családot és személyt, persze a történelmet meredeken elkerülve. Az egész város retteg a boszorkányok nyújtotta fenyegetéstől, amit a városka lelkésze hivatott orvosolni. Itt már bele is ütközünk a sorozat első nagy ellentétjébe, hiszen a lelkész és a veterán kapitányunk gyerekkori „barátok”, azonban teljesen más szemlélettel indulnának neki az ügy felgöngyölítésének. Kedvenc lelkészünk, aki bánatát örömlányokba és alkoholba folytja, apjától kapott könyveiből szerezte tudását, és mindent aszerint akar csinálni. Kapitányunk sem mondható tiszta életűnek, azonban csak később derül ki pontosan mi is történt, ő pedig semmit sem tud a boszorkányokról, de nem is akar hinni a könyveknek, inkább saját maga akarja megtapasztalni. Szembefordítja a tudást a tapasztalattal, és meglepő módon egyikük sem kerekedik felül a másikon; egymást kiegészítve dolgoznak a leghatékonyabban.
Ezután elgondolkodhatunk, vajon lesz még benne ehhez hasonló ellentét, vagy ez csak véletlen volt? Hát persze, hogy lesz. Spoilermentesen szeretném megírni, így nevek nélkül írom körül, a boszik vezetője nő, azonban nem csak nők lehetnek boszorkányok. Természetesen nem is kell több a régimódi férfi boszorkánynak, hogy lázadjon, hiszen enyhén szexista felfogással rendelkezik boszorkányunk, biztos megakadt egy ahhoz hasonló gondolaton, hogy „nehogy már egy nő mondja meg mit csináljak”. Ezeken a példákon kívül más társadalomkritikát is felfedezhetsz benne, ha eléggé figyelsz, ezek csak példa értékűek.
Mindent összegezve néhol kicsit bugyuta, helyenként akkora plothole-okkal, hogy a 34 dioptriás szemüvege nélkül is észre veszi a szomszéd Mari néni,mindezek ellenére mégis élvezhető, és tudom hülyén hangzik, de van egyfajta „varázsa”. Ha érdekel a stílusa, akkor mindenképp kezdj bele, maximum elpazarolsz 1-2 órát az életedből, de lehet hogy megtetszik.
