A Nobel-díj kifejezést hallva legtöbbünknek eszünkbe jut egy híres felfedező, egy találmány, esetleg egy fényes medál, de mi is ez pontosan?
Ha valaki elnyeri ezt a díjat, mindenki tudja, hogy valami fontos emberről beszélünk, valami nagy dolgot talált fel vagy valami nagy dologra jött rá. A díj nem csak a már említett, aranyszínű, Alfred Nobelt ábrázoló éremből áll, hanem jár hozzá egy elég jelentős pénzösszeg is. Ez egészen pontosan nyolcmillió svéd koronát takar, amely nagyjából 272 000 000 forint, és természetesen hatalmas elismerés is társul hozzá, hisz a köztudatban is benne van, hogy aki ilyen díjat nyer, az biztosan a világ színe-javának része. De mi is az eredete ennek a nagy becsben tartott díjnak? Alfred Nobel 1895.11.27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból minden évben részesedjenek a világ legkiválóbb fizikusai, kémikusai, orvostudománnyal, irodalommal, vagy fiziológiával foglalkozói és a békéért kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyei. Ez a lista kiegészült a Közigazgatási Nobel-Díjjal is 1968-ban egy svéd bank kezdeményezésével. Vagyonát részben vitatott téma, hogy honnan és hogyan szerezte, azonban a legelfogadottabb elmélet szerint a dinamit feltalálásából.
A több, mint száz éve létező kitüntetés a múlt pár legnevesebb alakjának lett kiosztva. Ilyen Albert Einstein, aki a relativitás elméletének megteremtésével a modern fizika alapjait is megteremtette egyben. Vagy Ivan Petrovics Pavlov, akinek a feltételes reflex felfedezését köszönhetjük. Igen, ő volt az, aki a kutyájának citromot mutogatott, és figyelte, hogy hogy viselkedik ennek hatására a kutya. A díj akkor vált híressé, amikor Marie Curie és férje megkapta 1903-ban elnyerték a fizikai Nobel-díjat Henri Becquerellel együtt. Curie történetére felfigyelt a nép, és figyelemfelkeltő címek születtek a történetükből, miszerint szegény Curie megélhetését is alig tudta biztosítani, a laborban élt, miközben teljesen megformálták a nép atomokról alkotott képét és a mai atommodell alapjait megteremtették. Történetük miatt nagy hírességgé váltak és nekik köszönhetően kezdett el figyelem terelődni a Nobel-díjra is. Nobel tett egy különleges kikötést is a díjjal kapcsolatban, miszerint maximum 3 ember oszthatja meg ugyanazt a díjat és a vele együtt járó pénzösszeget is. Ez a mai világban elég nagy problémákat okoz, hiszen a tudomány olyan komplexszé vált, hogy 3 ember nagyon ritkán képes egy áttörő felfedezésre szert tenni, amivel nevezhetnének a Nobel-díjra. Napjaink tudósainak rengeteg együttműködéshez van kötve minden kutatásuk, hiszen csak a szükséges eszközök megvétele egy átlagos család pár éves bevételét jelenti, nem is beszélve az alkalmazottak fizetéséről, az esetleges utazási költségekről és sok munka közben feljövő költségről. Ez sokszor azt okozza, hogy emberek, akik elhanyagolhatatlan kutatásokat végeztek, és fontos konklúziókra jutottak, is kimaradnak a díjból. Olyan is előfordul, hogy az áttörő felfedezés kivitelezője teljesen kimarad. Ilyen volt például Jocelyn Bell Burnell története, aki először figyelt meg rádió pulzárokat, és a tanácsadója kapta meg a kitüntetést, mert az ő szervezete alatt dolgozott. Fontos, hogy minden évben a szakmai szervezet vezetői, akadémikusok és tudósok felkérése alapján történik a jelölés. Ez a korrupció kikerülésére ad lehetőséget, ugyanis olyan titoktartási kötelezettségeik vannak, hogy például azt sem árulhatják el senkinek, hogy felkereste őket a díj odaítéléséről döntő bizottság.
A Nobel-díj jelenleg a legnagyobb olyan nemzetközi elismervény, ami világraszóló tudományos elismervényt jelent, így nem csak a díjazottnak, de annak hazájának is hatalmas megtiszteltetést jelent. Hazánk kis méretéhez képest kiemelkedő helyen van a díjat elnyert tudósainak számát tekintve, bár érdemes megemlíteni, hogy közülük legtöbben külföldön folytatták kutatásaikat. Ennek oka néha politikai volt, ám a legfőbb motiváció a tudományos kutatásnak megfelelő feltételek hiánya. Vannak olyan tudósaink is, akiknek már szüleik is külföldön éltek, mikor megszülettek, azonban több felszólalásukkor is hangoztatták magyarságukat. Ilyen Carleton D. Gajdusek, vagy Milton Friedman is. A díj történetében két tudós volt, aki Magyarországról utazott ki az átadási ceremóniára. Ők az ország legismertebb alakjai közé tartoznak. Szent-Györgyi Albert és Kertész Imre a két szóban forgó személy, de mit is csináltak ők pontosan?
Szent-Györgyi Albert 1927-ben felfedezett a mellékvesében egy rendre redukáló hatást mutató anyagot, melynek a hexuronsav nevet adta. Ennek a savnak a tanulmányozásra a Cambridge-i Egyetem ösztöndíjat adott neki. Rá 3 évvel Szegeden izolálta a C-vitamint. A kutatásokat folytatva az 1930-as évek közepe felé több áttörő dolgot figyelt meg. Ilyen a citromsavciklus 3 tagjának felfedezése, az izomműködés biokémikus jelenségeinek megértése, és a bioflavonoidok (P-vitamin) felfedezése. 1937-ben Megkapta jól kiérdemelt orvosi és élettani Nobel-díját. Hazaérkezve Szegedre vitte érmét, majd a világháború kitörésekor a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle, ahol a mai napig megtekinthető. Emberi értékét mutatja, hogy az éremért kapott összeget a szovjet-finn háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel.
Kertész Imre 2002-ben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat „író munkásságáért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben.
„Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.” –Kertész Imre
Jelenleg 16 Nobel-díjasa van országunknak, akiknek önálló emlékművük is van. Ilyen emlékművet találhatunk a WestEnd melletti tudósok falán, a budapesti Nagy Imre téren, Egerben a Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola udvarán, a BME épületében és bizony az ELTE TTK aulájában is, úgyhogy egy pillantást mindenkinek érdemes vetni rá.