Szerintem az lesz a legjobb, ha már a legelején tisztázzuk, hogy mi is az az áldokumentumfilm. Ha esetleg valaki nem tudná, ez a kifejezés többé-kevésbé annyit takar, hogy a filmet úgy veszik fel, hogy az úgy tűnjön, mintha a történetben a szereplők által használt kamerákon keresztül látnánk mindent, tehát a kamera jelenléte a történet része.
Az aktuális poszt témája a Willow Creek, és a Blair Witch (Project). Utóbbi esetben azért a zárójel, mert ebből a történetből két film is készült, az egyik 1999-ben – Ennek volt Blair Witch Project a címe – egy pedig 2016-ban, ami simán csak a Blair Witch nevet kapta.
A filmekben közös tehát, hogy áldokumentumfilmek, illetve, hogy szerintem erősen koppintottak egymásról. Elég valószínű, hogy a 2013-as Willow Creek sok ötletet a 99-es Blair Witch Projectből nyúlhatott, továbbá, hogy a 2016-os Blair Witch mindkét őt megelőző filmből erősen táplálkozott. A filmek bemutatását kezdjük talán a Blair Witch „szériával”.
Az elején az volt a tervem, hogy csak az egyik Blair Witch filmet fogom bemutatni, de úgy érzem, hogy többé-kevésbé mindkét film van olyan jó, hogy helye legyen ebben a posztban.
A Blair Witch Project (1999) egy csapat tinédzserről szól, akik közül az egyik dokumentumfilmet szeretne forgatni a Blairi Boszorkányról, így 2 barátjával el is indul Burkittsville-be, hogy a város melletti erdőben forgassanak a boszorkány rejtélyes történetéről. A trip természetesen hatalmas bulinak ígérkezik, a 3 fős gang összes tagja nagyon izgatott. Amint megérkeznek a városba, rögtön kifaggatják a helyieket, hogy milyen történetek keringenek a boszorkányról. A várakozásoknak megfelelően sokan hisznek benne, sokan pedig hatalmas hülyeségnek tartják.
A történet szerint néhány blairi kisgyerek azt állította az egyik városban élő furcsa nőről, hogy vért vett tőlük. A nőt ezután boszorkánysággal vádolták meg, kikötözték egy fához, megcsonkították, majd otthagyták a holttestét. Mikor néhány hónap múlva visszatértek, a holttestnek nyoma veszett, amit azzal magyaráztak, hogy a vadállatok biztos felfalták. Ezután a város lakói szépen lassan elkezdtek eltünedezni, kezdve az őt megvádolt gyerekekkel
A társaság az erdőben töltött első éjszakának minden különösebb izgalom nélkül vágnak neki, ám éjjel furcsa hangokra ébrednek, majd szépen lassan kiderül, hogy valami nincs rendjén. Reggel meglátják, hogy a táborhelyük környékét szétdúlták, illetve valaki vagy valami kis kőkupacokat hordott a sátruk elé. Ettől eléggé becsokiznak, és elhatározzák, hogy visszaindulnak az autójukhoz. Ekkor kezdődik a bonyodalom. Úgy néz ki, hogy ebből az erdőből nincs kiút, a társaság csak körbe-körbe sétálgat. Szépen lassan kezdenek pánikba esni, és látjuk, ahogy az elején még csak amiatt aggódnak, hogy a kölcsönkért kamerákat nem tudják időben visszavinni az üzletbe, majd ahogy telnek az órák/napok, szaporodnak a furcsa jelenségek, rájönnek, hogy az életük a tét, és igazán elkezdenek félni (velük együtt kicsit mi is).
A félelem pánikká alakul, és ez a 3 fiatal kapcsolatára is kihat. Éhesek, nincs cigijük, elfogyott az innivalójuk és fáradtak (és még el is tévedtek). Ez a 99-es film a 2016-ossal ellentétben inkább arra a drámára teszi a hangsúlyt, amit ez a nehéz helyzet okoz. Az más kérdés, hogy a vége nagyjából teljesen ugyanolyan para, mint a későbbi film esetében, de nagyrészben annak leszünk szemtanúi, hogy szétesik a társaság.
A 2016-os Blair Witch nagyjából teljesen ugyanolyan, mint a 99-es verzió. A film félig egy folytatás, félig pedig egy reboot. Folytatásnak talán azért lehetne nevezni, mert az új főszereplőnk az egykori főszereplőnk kistestvére, aki az interneten talál rá elveszett nővére felvételeire. Felkeresi a feltöltőt, és együtt indulnak megkeresni az elveszett lányt és a barátait. Illetve a film talán azért egy kicsit reboot is, mert a 2016-os filmben is ugyanazok a dolgok történnek meg a szereplőinkkel, mint az eredeti alkotásban.
Azt lehet mondani, hogy a 2016-os verzió inkább a mai értelemben vett horror szálat veszi fel, tehát több a jumpscare, több a néző ijesztegetésére szánt aspektus, és kicsit kevesebb szerepet kap az első film kapcsán emlegetett karakterek közti feszültség.
Akkor beszéljünk az időskála szerinti középső filmről, a Willow Creekről. Az alaptörténet ugyanaz, mint a Blair Witch filmekben, főszereplőink dokumentumfilmet forgatnak egy rejtély kapcsán, az erdőben sátoroznak, ahol éjszaka valami megterrorizálja őket, reggel eldöntik, hogy hazaindulnak, de sikerül eltévedniük.
Szerintem itt tényleg abba is hagyhatom, a storyline szinte teljes mértékben megegyezik az előző két filmével, ám boszorkány helyett ezúttal Bigfoot van. A filmet nemigen nevezném hosszúnak, kicsit több, mint egy órás, úgyhogy egész optimális, mire megunnánk az egészet, pont vége.
Valahogy úgy érzem, hogy az ilyen típusú áldokumentumfilmekből mindig az első a legélvezetesebb, aztán szépen lassan veszítenek a szórakoztatási faktorukból. Ettől függetlenül mindhárom filmet erősen ajánlom, nem fogtok bennük csalódni. 🙂