Tisztában vagyok, hogy a mostani kísérletem, hogy bebizonyítsam, unikornisok vannak, meglehetősen bonyolult. Vágjunk bele!

Először is tisztázzuk, hogy az unikornis “ló alakú állat, egyenes, hosszú szarvval a homlokán”. Általában varázslatos képességei vannak, tud varázsolni és a szivárványon vágtat. Tegyük félre a varázslatot, és a mostani elmélkedésünk során csak a külsejére figyeljünk. Akkor tehát az unikornis egy csodálatos szarvas ló. A lovakról tudjuk, hogy a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe tartoznak, ezen kívül az emlősök (Mammalia) osztályában helyezzük el őket. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy az emlősök osztálya egy meglehetősen kiterjedt rendszertani kategória, ebbe soroltuk be az unikornisunkat. Legalább ennyire varázslatos lények léteznek ebben a kategóriában, hiszen ezek az állatok megoldották, hogy változatos életmóddal meghódítsák a lehető legtöbb életteret. Ott vannak szárazföldön (pl. emberfélék), levegőben (pl. denevérek) és a vízben is. A Cetek (Cetaceae) vízi emlősök, ezen renden belül vannak a Fogascetek (Odontoceti). Ide tartoznak a narválok. A narválok azonos öregrenden belül vannak a lovakkal, ezáltal az unikornisokkal is. A narválok pedig azon csodálatos állatok közé tartoznak, akiknek akár 3 méteresre növő csontképződménye van…

Tehát a narvál egy ma is létező emlős, amelynek hatalmas csontképződménye van, akárcsak az unikornisoknak. Az unikornis latin elnevezése a magyar egyszarvú kifejezésnek, a görög megfelelője monoceros. A narválok latin, avagy tudományos neve Monodon monoceros, tehát a narvál egyértelműen és tagadhatatlanul unikornis. Mivel a narválok unikornisok, és léteznek, unikornisok léteznek.

Puskás Júlia

puskas.julia@nyuz.elte.hu