A fogorvosnál várakozva fellapozhatunk bármilyen előre kikészített, három éve ott porosodó magazint, a hátsó oldalak valamelyikén egészen biztosan találhatunk benne horoszkóp rovatot. Különösen a női újságok szeretnek egész oldalakat ennek a témának szentelni. A legkülönfélébb fajtájú horoszkópokat olvashatjuk, egyesek szerint még a kutyánk sorsát is kiolvashatjuk a csillagokból. (Nem vicc, legnagyobb ámulatomra tényleg van ilyen honlap, pedig először csak hangzatos és ironikus példának szántam.) Mindig is érdekelt, hogy miért tulajdonítanak az emberek ekkora jelentőséget a csillagok állásának, és főleg miért tartják jónak, hogy egy áltudomány befolyásolja a párválasztásukat, a magánéletükkel kapcsolatos nagyobb döntéseiket, vagy éppen, hogy mikor jelentkezzenek egy állásinterjúra. Abszurdumnak tűnik, hogy ha megismerünk egy embert, akkor az alapján ítéljük meg, hogy az év melyik napján született, vagy ha munkanélküliek vagyunk, akkor addig várunk a munkahely kereséssel, amíg a Vénusz nem áll a mi jegyünknek megfelelő házban. Ennek ellenére minden decemberben ellepik a polcokat az ezzel foglalkozó ezoterikus különkiadások, nagy éves horoszkóp könyvek, és válogathatunk, mint Gombóc Artúr a csokoládéból, csak itt nem szögletes, lyukas, vagy tej, hanem kínai, egészségügyi, szerelmi, kerti, lakberendezős, stb. típusokból válogathatunk.
Arra az egyre viszont nem gondoltam volna soha, hogy a bennem sokszor felmerült miértekre és a törhetetlen népszerűség okára a természettudományokban, azon belül is leginkább az orvostudományban kell keresni a választ. Ezekben a tudományterületekben gyökeredzik ugyanis a horoszkóp-mánia, ami nemcsak a 21. századi ember szórakoztatására hivatott, hanem az emberiség életének meghatározó irányelveit is meghatározta a történelem egyes szakaszaiban.
A horoszkópok alapja elsősorban az asztronómia, ami egy már az ókor óta jelen levő komoly tudományág. A középkorban például két típusát különböztették meg, a természeti asztronómiát és a bíráló asztronómiát. Előbbi a „mennyben” látható égitestek (Nap, Hold, csillagok és Naprendszerünk bolygói) mozgását hivatott megjósolni, ami alapján megpróbálták előre jelezni a várható időjárást. Ezt asztro-meteorológiának is nevezik, és nem középkori találmány, hiszen majdhogynem egyidős az emberiséggel. Az pedig egy bizonyított tény, hogy a Babiloniak az időszámításunk előtti második században már erre a módszerre támaszkodtak. A természeti asztronómia szerint, amikor az adott bolygó a vele harmonizáló csillagképben áll, akkor az egész Földön az emberiségnek kedvező időjárási feltételek várhatók. Ám ha ez az egyensúly megbomlik, akkor az atmoszféra reakciói megváltoznak és kiszámíthatatlanná válik az időjárás. Ekkor következhetnek be a természeti katasztrófák is. Még maga Kepler is hitt a természeti asztronómiai módszerek hatékonyságában, szerinte ugyanis a Szaturnusz és a Nap együttállása volt felelős a meglehetősen hideg időjárásért. Az efféle előrejelzések népszerűsége évszázadokon át töretlen maradt, mivel a hónapok követésére, az évszakok és az esős-száraz időszakok meghatározására teljesen alkalmas módszer, valamint fontos szerepet töltött be az aratás és a vetés idejének meghatározásában, így a hétköznapi ember életének szerves részét képezte az égi jelenségek általi jóslás.
A középkori asztronómia másik ága, a bíráló asztronómia hasonlít a leginkább arra a mai asztrológiára, amit a már említett modern kori pletykalapokban is megtalálhatunk. Ennek a ”tudományág”-nak a követői ugyanis abban hittek és hisznek a mai napig, hogy egy-egy személy sorsa kiolvasható a különféle égi jelenségekből. Ez az irányzat komoly ellenszenvet váltott ki a katolikus egyházból is, mivel az asztronómiai módszerek azt sugallják, hogy az ember nem teljesen szabad. Mit is értünk ez alatt? A jövendőmondás, a sorsszerűség hangsúlyozása az Isten által adott szabad akarat elvét sértik, hiszen ha a csillagokban előre meg van írva a sorsunk, akkor az ember a döntéseivel nem befolyásolhatja az életét, egyáltalán nincs szabad rendelkezése sorsa felett. További kritika az egyház részéről, hogy ezen elvek mentén haladva a parancsolatok be nem tartása sem jár más következményekkel, mint ami az illetőnek eleve elrendeltetett, így a katolikus egyház tanításait alapjaiban rendíti meg a bíráló asztronómia.
Még mindig a bíráló ágazatnál maradva, a bolygók állása nemcsak az egyén, hanem a nemzetek sorsára is hatással van. A Mars a vas bolygója és állása befolyásolja a háborúk kimenetelét. A Szaturnuszt az ólommal asszociálták és különösen nagy balszerencsét hoz az emberiségre. A Jupiter szerencsét és gazdagságot jelent, míg a Napot az arany és a nagylelkűség bolygójának tartották. A Vénusz szintén egy szerencsés ómen, a vénuszban születettek ugyanis szépek és csábítóak, valamint a vénusz által uralt időszakokban nagyobb sikere van a szerelemnek és a házasságnak. A Merkúr egy szeszélyes bolygónak minősült. A többi égitest hatását erősíti fel, így rosszat és jót is hozhat, valamint a tudás és a bölcsesség jellemzi. Azonban csak a bolygók tulajdonságai nem lennének elegek az előrejelzésekhez, feltétlenül figyelembe kell ugyanis venni a zodiákus jegyeit, és a bolygókhoz viszonyított állását.
Rendben, de hol van itt az emlegetett orvostudomány? A különböző csillagjegyeket megfeleltették egy-egy emberi testrésznek és szintén az égitestek állása alapján kellett a doktornak megválasztani az adott csillagállás alatt alkalmazható gyógymódokat, órára pontosan leosztva. Azokat az orvosokat, akik jobban értettek az asztronómiához, nagyobb becsben tartották és magasabb pozíciókat töltöttek be. Az emberek nem az anatómiatudás, vagy a vallásosság, hanem az efféle asztronómiai jártasság alapján választottak maguknak szakembert. Ma is találhatunk olyan honlapokat, amik a születésük napja alapján, ezeknek az ősi módszereknek a segítségével meghatározzák, hogy mely szerveinkkel lehetnek a későbbiekben problémáink, sőt a testi sérülékenységek alapján az ajánlott és kerülendő sportágaknak is utána nézhetünk. Nekem például sérülékenyek az artériáim, a combom és a csípőm, hajlamos vagyok a hörghurutra és gyakran sérthetem meg a kezem és a lábam, valamint a májam is gyengélkedhet. Sportnak pedig a vívást és a lovaglást ajánlja a kalkulátor. Az orvoslás asztronómiai oldala különféle irodalmi művekben is megjelenik, például Chaucer Canterbury meséiben is olvashatunk egy doktorról, akit dicsérnek kiválóságáért, mivel ismeri, hogy melyik órában milyen gyógymódot alkalmazhat a csillagok állása szerint.
Tehát az emberiség mindig is nagy jelentőséget tulajdonított az égi jelenségeknek, de vajon hogyan változott a világról, az univerzumról alkotott képünk az évezredek során?
Menjünk vissza, mondjuk Arisztotelészhez (na, gondolom ezen most mindenki nagyon meglepődött). Igazság szerint, Arisztotelész hasonlóan látta az univerzumot, mint Stephen Hawking, nyilván az ókor limitáltságait figyelembe véve. Szerinte ugyanis a Föld gömb alakú volt, és egy nálánál sokkal nagyobb végtelen gömbbe van beágyazva, ami az univerzum. Különbség viszont, hogy Arisztotelész a geocentrikus világképben hitt, azaz, hogy a Föld a Naprendszer középpontja és körülötte keringenek a bolygók és a Nap. Nézetei szerint a Hold keringési pályája osztja két részre a világunkat. Az egyik a Föld középpontjától a Hold felszínéig tartott. Ez az úgynevezett terresztriális, vagy Szublunáris birodalom, ami a mozgás hazája. A másik, Hold feletti, Szupralunáris birodalomra pedig a változatlanság jellemző. Az égitestek ugyan mozognak, ám ez a mozgás teljesen kiszámítható, kötött pályán történik, folyamatosan ismétlődik, így igazából arisztotelészi szemmel nézve valóban állandónak tekinthetők. Arisztotelész a szublunáris birodalom elsődleges anyagát négy doménre osztotta, a melegre, a hidegre, a szárazra és a nedvesre. A Földön minden tárgy ezen négy tulajdonság keverékéből épül fel, és segítségükkel a különböző fizikai jelenségek is megmagyarázhatók. Ilyen például a párolgás, ami ezek alapján felfogható úgy, hogy a hideg és nedves összetételt felváltja a meleg és nedves, így a hideg elem kivezetődik a vízgőzből.
A négy domén meghatározza a mindannyiunk által jól ismert ókori elemeket, a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt. A föld a hideg és a száraz, a víz a hideg és a nedves, a tűz a forró és a száraz, a levegő a meleg és a nedves kombinációiból épül fel. Ezek az elemek a Föld felszínétől a Hold felszínéig lineárisan helyezkednek el. A sorrend a Holdtól lefelé: tűz, levegő, víz, föld. Arisztotelész ezek alapján a gravitációt nem ismerve úgy hitte, hogy a tárgyak, ha az ember nem hatna rájuk, az összetételüknek megfelelő rétegbe emelkednének. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint az általános iskolai sűrűség-kísérleteket, hogy a különböző sűrűségű folyadékokat egymásra rétegezve a hengerbe dobott tárgy a sűrűségének megfelelő rétegig süllyed le. Így például a kő is azért esik le, mert legnagyobb részt föld elemből áll, de ha ezt a követ a Holdon ejtenénk el, akkor nem a Hold felszínére esne le, hanem visszaesne a Földre.
Arisztotelészt a kereszténység térhódításával világnézetével együtt száműzték az oktatásból és ezzel a köztudatból is, egészen addig, amíg Aquinói Szent Tamás nem katolicizálta az arisztotelészi tanokat. Neki köszönhetjük, hogy a klasszikus oktatásnak része lehet az ókori görög filozófia. Innentől kezdve az arisztotelészi világkép meglepően sokáig, gyakorlatilag a viktoriánus korig tartotta magát. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy mivel a tudományos eredmények nagyon sok területen csak az utóbbi 150 évben haladták meg az ókori vagy középkori nézeteket, hogy a horoszkópok is jelen lehetnek az életünkben, hiszen még a mai napig vannak olyanok, akik a geocentrikus világnézet hívei, csak mondjuk egy szórakoztató médiumnak könnyebb eladni a sorsfordító csillagokat, mint egy világképekről szóló cikket, így a horoszkópokat többen követik. Jut eszembe, itt is lehetne e helyett a cikk helyett egy horoszkóp. 😀