Az új osztatlan tanárképzés legelső évfolyama lassan diplomát szerez, kiváltképpen azok a hallgatók, akik az általános iskolai (4+1 éves) képzést választották. Éppen ezért a Természettudományi Kar vezetése és a Hallgatói Önkormányzat jónak és szükségesnek találta egy olyan esemény létrehozását, amelynek keretein belül a hallgatók vissza tudnak jelezni, vagy épp kérdéseket tudnak feltenni a tanárképzéssel kapcsolatban.
Március 27-én került sor a Tanáris Fórumra, s az is jól mutatja a téma fontosságát, hogy a beszélgetésben részt vett Dr. Surján Péter dékán úr, Dr. Homonnay Zoltán, a TKK (Tanárképzési Központ) igazgatója, Török Gabriella, a Tanulmányi Hivatal vezetője, Dobos Szilvia, a tanár szakosok tanulmányi előadója és megannyi módszertanos oktató minden szakról. A beszélgetés moderátora Dr. Horváth Erzsébet oktatási dékánhelyettes asszony volt.
A fórumot Dékán úr nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a Természettudományi Karnak rendkívül fontos a tanárképzés sorsa. Ezután Dékánhelyettes asszony összegezte röviden az előzményeket, említve a hallgatói kezdeményezés révén született hallgatói levelet, ami összefoglalta, milyen problémákat látnak a végzős hallgatók a képzéssel kapcsolatban. Ennek eredményeképpen létrejött egy párbeszéd Horváth Zita helyettes államtitkár asszonnyal, aki néhány héttel ezelőtt meglátogatta az egyetemet és a kari, illetve a hallgatói önkormányzati vezetők társaságában lefolytatott egy beszélgetést az üggyel kapcsolatban. Érdemben szerencsére sok mindenre tudott reagálni. A levél számos problémát felvetett, többek közt a szakmódszertani órák arányát a tantervi hálóban, a diszciplináris órák mennyiségének kérdését, illetve a NAT-hoz való megfeleltethetőségének problémáját.
Helyettes Államtitkár asszony ezen problémák egy részét az egyetem belügyeinek nevezte, a diszciplináris tárgyak megfelelőségére viszont olyan javaslatot tett, hogy 2020-ban a tanáris tanterv átvizsgálásának meg kell történnie amúgy is, ezért érdemes az észrevételeket a végletekig összegyűjteni. Ez az az év, amikor a legelső 5+1-es évfolyam végez. Dékánhelyettes asszony rámutatott arra, hogy az egyetem és így a kari vezetés keze is meg van kötve ilyen tekintetben, mivel a Képzési Kimeneti Követelmények (KKK) szigorúan megszabják, hogy mire hány kreditet lehet felhasználni adott képzésen belül, tehát hiába szeretnének a hallgatók több módszertanos tantárgyat vagy magasabb módszertani óraszámokat, a szabályzat szerint jelenleg legfeljebb a tanítást kísérő szemináriumnak a kreditszáma nőhetne kettővel.
A gyakorlatok megszervezése rengeteg nehézségbe ütközött, mivel a TKK nem volt felkészülve ilyen sok hallgató elhelyezésének megszervezésére. Felmerült ezáltal az a kérdés is, hogy az általános és középiskolák hogyan fogják tudni fogadni a hallgatókat. Ezzel kapcsolatban helyettes Államtitkár asszony azt mondta, hogy mindenképpen egyeztetéseket kezdeményez a tankerület vezetőjével, de ugyanígy a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékeseivel és a Klebelsberg Központ vezetőjével is annak érdekében, hogy a hallgatók elhelyezése az iskolákban gördülékenyebb legyen.
A hallgatók arra is rákérdeztek, hogy kapnak-e juttatást a a hosszú tanítási gyakorlatért, ezt helyettes Államtitkár asszony pozitívan erősítette meg, aköltségvetésbe ez már bele volt tervezve. Az egybefüggő egy éves tanítási gyakorlatot végző hallgatók havi illetménye 82800 forint lesz.
Nagyon sok problémát okozott még az, hogy a szabadon választható tantárgyakat hol és hogyan lehet felvenni, ezt a zavart részben az okozta, hogy a pedagógia–pszichológia táblázatban szerepelt 2 szabadon választható kredit és ezért sokan azt gondolták, hogy ezt a két szabadon választható kreditet mindenképpen ebből a két tárgykörből kell felvenni. Dékánhelyettes asszony megerősítette, hogy a szabadon választható kredit azt jelenti, hogy bármely területről felveheti a hallgató, nincs megkötés.
További kérdés volt, hogy az egybefüggő gyakorlat mellett lehet-e még további tantárgyakat végezni, a jogszabály szerinti állásfoglalás ezügyben úgy szól, hogy szabadon választható krediteket és kísérőszemináriumokat lehet végezni a hosszú gyakorlat mellett, bár érdemes a 16 elvégzendő szabadon választható kreditet már előbb teljesíteni. Ami a többi tárgyat illeti, mire egy hallgató az egybefüggő gyakorlatához ér, minden diszciplináris tárgyat el kell, hogy végezzen, hiszen a modulzáró vizsgával az elméleti képzés lezárul.
A pedagógia–pszichológia órarend is terítékre került egy TTT-n, itt is változtattak a tanítási óra – kredit arányokon, így most ugyanannyi kreditért kevesebb órában tanulhatnak a hallgatók ezen tárgykörökben, hiszen sok visszajelzés szerint aránytalan volt a pedagógiai-pszichológiai képzésben kötelezően eltöltendő órák száma a tárgyak hasznosságával. Mindezen felül pedig emelkedett a gyakorlati órák száma, szintén az igényeknek megfelelően.
A kredit – óra arányokhoz kapcsolódóan megjegyezte Dékánhelyettes asszony, hogy ezt átvezette a kar a tanárszakos tantervekbe is, viszont az oktatói túlterhelés visszavetheti ezt a tendenciát.
A szakmódszertani órák kreditszámával kapcsolatban merült fel kérdés hallgatói részről, továbbá elhangzott egy olyan felvetés, hogy részt vehetne több olyan pedagógus is előadóként a szakmódszertani képzésben, akinek ténylegesen van tapasztalata gyerekekkel, annak érdekében, hogy a szakmódszertanra szánt nyolc kredit „tartalmas” legyen.
Balázs Katalin, az egyik ELTE gyakorlóiskola kémia szakos vezetőtanára megosztott egy feljegyzést, amit az ottani szakos tanárok készítettek közösen. Ezserint amikor megjelennek a tanárjelöltek a gyakorlóiskolában, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy ki kihez és milyen időpontba kerüljön. Az órarend az, amit minden tanár néz, hisz ez a napi beosztás, nekik is ebből kell gazdálkodni. Sajnos nem mindig sikerül a jelölteket úgy beosztani, hogy az az egyetemi órarenddel összeegyeztethető legyen. Megdöbbentőnek találják, hogy a negyed-, illetve ötödéves hallgatóknak délelőtt van egyetemi oktatásuk. Azt gondolják, fontos lenne, ha a délelőttjeiket a gyakorlóiskolában tudnák tölteni, ami nem pusztán annyiból állna, hogy odarohannak az órára, megtartják, és már rohannak tovább előadásra, mert nagyon sokszor ez történik. Jó lenne, ha a hallgatók tudnának többet hospitálni, műhelymunkákban részt venni, mert így belelátnának az életkori sajátosságokba egy-egy gyerekcsoporttal kapcsolatban. Ez persze nem egy ismeretlen probléma, folyamatosan beszélgetnek a tanárjelöltekkel erről, valamint jól látszik az is, hogy igényük és szükségük is van erre.
Egy másik nagy gond, hogy a jelöltek, bár nagyon nagy szaktárgyi tudással érkeznek, bizony, érzékelhető rajtuk a módszertani ismeretek hiánya, hiszen ahhoz, hogy egy adott életkorú gyermeknek át tudják adni a tudást, egy adott témakörben meghatározott fogalmi hálóval, adott szavakkal és módszerekkel kell tudni élni és operálni.
Kritika érte a mikro-tanításokat is, mivel ahogyan a kémia szakos kolléganő is kiemelte, a saját társaknak bemutatott órarészlet-szimuláció nem reprezentatív jellegű, hiszen itt a közönség már birtokában van az elvileg akkor elsajátítandó tudásnak, nem fog hitelesen, gyerekhez mérten reagálni az elhangzottakra. Egy jelöltnek meg kell tanulnia egy anyagrészt 45 perces tanórákra lebontani, megfelelő számonkérési módszerekkel együtt.
Erre a Kar vezetése azzal reagált, hogy az idei tanrend már úgy lett összeállítva, hogy adott szakon a negyed-, illetve ötödéves órarendekben délelőtt, amennyire lehet, nem szerepelnek gyakorlatok. Azoknak, akik csúsznak valamelyik tárgyukkal, persze adódhat problémája a tanítási gyakorlat során, valamint azoknak is, akik vegyes képzésben vesznek részt, és az egyik szakjukon, ami 4+1-es már nincs délelőtti óra, a másikon, ami 5+1-es formában van, pedig még van. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik Lukács Márton, HÖK elnökhelyettes szerint egy TTT határozat, ami egy háromoldalú megállapodás az egyetem, a hallgatók és a gyakorlóiskolák között. A vállalás az, hogy abban az esetben, ha több időpontja van egy gyakorlatnak, akkor azok közül a gyakorlatok közül egy biztosan délután van. Az egy másik kérdés, hogy a hallgató azt fel tudja-e venni, van-e elég rangsorpontja stb.
A TKK igazgatója rámutatott, hogy a szaktárgyi gyakorlat klasszikus problémája, hogy csupán két kredit, és a hét maradéka a további kb. huszonnyolc kredit teljesítésével megy el, holott nyilvánvalóan nem két kreditnyi az a munkamennyiség, amit egy tanárjelöltnek a rövid tanítási gyakorlatára fordítania kell. Ez sajnos egy KKK probléma, tehát jogszabály által szabályozott. Itt meg kell jegyezni, hogy a TTK viszonyul a legjobban a tanítási gyakolathoz, míg a másik nagy tanárképző karon ez kevésbé jellemző.
Egy másik, a fórumon felvetett hallgatói probléma volt az, hogy a tanárjelöltek ötödévben látnak először gyereket. Erre reagált a fizika szakterület szakmódszertanos oktatója, aki úgy szervezi a saját ehhez a blokkhoz kapcsolódó tárgyát, hogy mindenki bejusson egy iskolába legalább öt tanórát hospitálni, persze az ottani tanárok puszta jóindulatából, mivel fizetni az egyetem nem tudna ezeknek a tanároknak.
Dr. Surján Péter Dékán úr a hallgatói önkormányzatok országos összefogásáról beszélt. Úgy véli, oly módon lehetne magasabb szinteken akár jogszabály módosítást elérni, ha a tanárszakos hallgatók összegyűjtenék ezeket az észrevételeket és együttesen állnának ki az ügyük mellett.
Vélhetőleg egy tanárnak arra kell felkészülni, hogy tudjon alkalmazkodni a jövőben a változó tantervekhez. Itt vetődött fel annak kérdése, hogy vajon nem sok-e a diszciplináris tárgy, nem kell-e a hallgatóknak túl sok „felesleges” tudást elsajátítaniuk. Olyat, ami nincs összhangban a Nemzeti Alaptantervvel. Persze, ahogyan azt az oktatók ki is emelték, nem szabad elfelejteni, hogy nem csupán az elkövetkezendő öt évre készülnek fel a hallgatók, hanem 30-40 évre előreláthatólag, s koránt sem tudható, milyen irányban mozdulnak el a középiskolai kimeneti követelmények addigra. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség a tantervi háló módosítására, és az órák mennyiségének és tartalmának kredit-arányos finomhangolására.
Mindent összegezve tehát egy igencsak eredményes Tanári Fórumot tudhat maga mögött a tanárképzési szakterület. A jövőben remélhetőleg még számos ilyen lehetőség lesz a karon belüli nagyobb szabású diskuzusra. Addig is a legfontosabb, hogy a tanár szakos hallgatók gyűjtsék az észrevételeiket, hogy legyen minek mentén kijavítani a rendszer hibáit.
szerintem érdemes kibontani az elején, hogy biztosan mindenki tudja, miről beszélünk
nem biztos, hogy mindenki tudja, mi ez