Játékos viselkedés az állatoknál -Agykutatás hete

Szombaton két előadáson vettem részt, az elsőn Dr. Altbäcker Vilmost hallgathattuk meg, aki az állatok játékos viselkedéséről beszélt nekünk. Az előadó 30 éven át volt az ELTE TTK Etológia Tanszékén, a Kitaibel Pál termet is régi ismerősként köszöntötte.

A felvezetésben gyorsan tisztáztuk, hogy mi az etológia és mit is jelent az, hogy ha a viselkedés biológiáját kutatjuk. Mindez a gazellák pattogásának a példáján került bemutatásra. A kutató felteszi a kérdést, hogy miért pattog az állat, erre az alábbi lehetséges válaszokat jegyzi fel:

  1. játszik
  2. csípik a böglyök
  3. nem lát ki a fűből
  4. dobbant a borjának
  5. jelez a többieknek
  6. jelez a ragadozónak (észre vagy véve, jó erőben vagyok).

Természetesen a gazella nem gyorsabb a gepárdnál, de a ragadozó inkább választ egy olyan prédát, amelyik gyengébb, így kisebb energiabefektetéssel vadászhatja le. A kutató kimegy terepre és minden környezeti elemet feljegyez, amikor a gazella mutatja a fentebbi viselkedést, majd ezek segítségével szép sorban kizárja az alternatív magyarázatokat.

maxresdefault (1)

A gyűjtés után azt látja, hogy az állat akkor is pattog, ha nincs bögöly, ha alacsony fűben van, ha nincs borja, vagy ha nincsenek ott fajtársai. Tehát vagy játszik vagy a gepárdnak jelez. Mivel a viselkedést egyaránt megfigyelhette fiatal és idős egyedeknél, továbbá veszélyes környezetben, emiatt a játékot kizárhatja. Így marad az utolsó pont: a gazella a ragadozónak jelez.

A gepárd pedig reagál az üzenetre, a pattogó állatoknál az esetek kétharmadában nem vette üldözőbe az állatot, egyharmadában pedig sikertelen volt az üldözés. Ezzel szemben a nem pattogóaknál az esetek felében a gepárd feladta, a harmadában sikertelen volt az üldözés, a fennmaradó részben pedig sikerrel járt. Tehát egy kutatás olyan, mint egy barchoba, nem a rákérdezéssel kezdünk, hanem sorban ki kell zárni az eshetőségeket.

Névtelen

Na, de mi is a játék?

A játékos viselkedést az alábbi jellemzők alapján lehet felismerni: közvetlen cél vagy funkció nélküli, különbözik az igazi viselkedéstől (apa tigris nem tépi szét a kölykét verekedés közben), változatos, szertelen, ismétlődő, belső késztetése és önálló motivációja van (ha nem játszik, akkor hiányérzete van), fiatal korra jellemző (bár az idősebb egyedek képesek a kölykök hatására visszakerülni a játékos állapotba).

sumatran-tiger-cubs-playing

A játékosságnak két fő formája van: egyéni és szociális. Az egyéni játék során az egyedek egyedül játszanak, általában a saját testüket vagy a környezetükben levő tárgyakat felhasználva szórakoznak. Például megfigyeltek már egy hollót, aki egy havas kocsi szélvédőjén csúszdázott a saját szórakoztatására. A szociális forma során az egyedek fajtársaikkal játszanak többnyire verekedőset vagy papás-mamásat.

Kik tudnak játszani?

Az emlősök közül bárki tudna példát mondani játszó fajokra (ragadozók, majmok, rágcsálók), de a kérdés hogy a madarak, krokodilok, tintahalak és a paradicsomhalak játszanának, az már okozhatnak fejtörést. Pedig így van, a paradicsomhalak egy labirintusban körbeúsznak, hogy van-e újdonság. Ha beteszünk egy kavicsot, akkor többször meglátogatja – ha elvesszük ezután a kavicsot, akkor a hal újra és újra visszatér a helyéhez, hogy megnézze visszatért-e. (Ez engem kísértetiesen emlékeztetett az esti hűtőnyitogatásaimra.)

Hogy mi a közös ezekben a fajokban?

A testmérethez képes aránylag nagy az agyuk, így van szabad kapacitásuk, ami túlmutat a kaja-alvás-párzás bermuda háromszögén. Ezenkívül jellemzi még őket a késői ivarérés, plasztikus viselkedés, fejlett szociális élet és kedvező ökológiai körülmények.

Az állatokra továbbá még jellemző egy játékos arc, amikor az egyed félig kitátja a száját, láttatni engedi az alsó fogsorát, de a felsőt nem (így nem vicsorog), a fülét pedig nem csapja hátra. Annyi fajnál egyezik ez a mimika, hogy a különböző egyedek képesek egymással játszani, ezért van annyi olyan videó az interneten, amikor például egy jegesmedvéhez, odamegy egy kutya, a medve pedig nem öli meg, hanem egy jót játszanak.

A játék funkciója

Most már tudjuk, hogy mi a játék, na de mi értelme van? Több magyarázat is van erre: lehet előkészület/gyakorlás a felnőttkori feladatokra, gyakorlat a megfelelő izomzat és keringés kifejlesztésében vagy – egy kevésbé elterjedt nézet szerint – nem a testét, hanem az agyát tréningezi az állat, így biztosítja a fejlődéshez a megfelelő inputot.

grizzly-bear-family-playing

Alaszkában 11 medvecsaládot figyeltek 10 éven át, azt vizsgálták, hogy a játékosabb medvebocsok milyen felnőttek lesznek. Az eredmény az volt, hogy a kevésbé játékosak közül jóval kevesebben maradtak életben. Miért? Erre csak elméletek vannak, lehet, hogy a genetikai háttér rejti a választ, de lehet, hogy a bocsok, akik jobb környezetben nevelkedtek, nagyobb kedvvel játszottak és semmilyen más különbség nincs. Ez még egy felfedezésre váró terület.

A játék kutatása

Nagyon nehéz játékos kutatásokat csinálni, ugyanis már ott egy dilemmába ütközik egy kutató, hogy hogy vegye rá az állatot, hogy ne játsszon. Az egyik – sokat vitatott – módszer az ingerszegény környezet létrehozása, de már itt is nehéz a fokozatokat beállítani, sőt az állat viselkedése tartósan megváltozhat. Ezenkívül pedig még egy kérdést meg kell válaszolni: melyik is a kontroll csoport? A természetes viselkedést mutató, játszó állat vagy az, amelyiket befolyásoltunk és emiatt nem játszik?