Tim Burton segítségével bepillantást nyerhetünk egy csodálatos fantáziavilágba, ahol különleges gyerekekkel ismerkedhetünk meg. Annak ellenére, hogy a fiataloknak különleges képességeik vannak, az érzelmeik és a viselkedéseik ugyanolyan átlagosak, mint a mieink.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című film Ransom Riggs, ugyanazon című kötetének a megfilmesített változata. Főszereplő a magányos kamasz, Jake, aki keresi a helyét a világban, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyetlen igazi rokona, aki foglalkozik vele a Nagyapja, aki Jake-et kicsi korától kezdve izgalmas történetekkel szórakoztatja, és ehhez fényképeket mutogat neki. A kegyetlen és hirtelen halála Jake-et megviselni, így Skóciába megy, megnézni a helyet, ahol felnőtt a példaképe. Itt kezdetben nem talál semmit, csak egy romos házat. Ekkor kezdődnek a kalandok, ugyanis rájön, hogy egy időhurok található benne, ami visszaröpíti a múltba. Végre találkozhat azokkal az ismeretlen gyerekekkel, akik mégis oly ismerősek a nagyapja meséiből. Elkezdődik a kaland a Repülő lánnyal, a Láthatatlan fiúval és a többiekkel.
A film indítása nagyon erős. Látjuk a habókos nagyapát, meg szegény Jake-et, akit egyből sajnálni kezdünk. Hirtelen ebből az átlagos képből egy horror filmbe ugrunk, aztán megint szokványossá válik a képi világ. A horror eszköztára újból és újból előjön a filmben, ráadásul pont akkor, amikor erre nem számítanánk, ezért olyan ijesztő. Burton egy ablakot nyit egy újabb fantáziabirodalom megismerésére, a látványvilág pazar, azonban valami számomra mégis hiányzik. Izgalmas a cselekmény, aranyos a szerelmi száll, és bemutatja a Harry Potter alapigazságát: nem csak nagyon rossz és nagyon jó emberek léteznek, van középút is. Ennek ellenére jobb lett volna a különleges gyermekek történetét is megismerni. A film közepe táján, amikor a szülői kegyetlenséget mutatják be, jobb lett volna inkább arra fektetni a hangsúlyt, hogy a különleges gyerekek, hogyan is kerültek oda. A nemtörődöm apát már felismertük a film első tíz percében, felesleges volt a film közepéig bizonygatni, hogy bizony ő nem foglalkozik a fiával.
A Vándorsólyom kissasszonyt alakító Eva Green gyönyörű és zseniális, mint mindig. Ijesztő nevelőnőként van bemutatva, akit mégis mindenki szeret, hiszen furcsa szokásai is azért vannak, hogy a gyerekeket védjék. Az időhurok remek ötlet, és az alapja a történetnek, mégsem sikerül átvinni a valóságba, de ez nem róható fel a filmnek, ugyanis ez nem egy tudományos-fantasztikus film, hanem egy fantasy.
Ezt a filmet főleg azoknak ajánlom, akik szeretik Tim Burton stílusát. A fantázia és látványvilága remek, azonban a történet kevésbé kiforrott és érdekes. Ne dőljetek be, a 12-es karika kicsit csalóka, én a film megnézése óta lámpával alszom.
Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children (színes, magyarul beszélő, amerikai-belga-angol kalandfilm, 127 perc, 2016)
Rendező: Tim Burton
Író: Ransom Riggs
Forgatókönyvíró: Jane Goldmann, Ransom Riggs
Szereplők: Vándorsólyom kiszasszony (Eva Green), Barron (Samuel L. Jackson), Jacob Portman (Asa Butterfield)
Pontszám: 7/10